EUROBARÇA BLOG
Így írtok ti!
Az idényt nem kezdte éppen a legjobban az FC Barcelona, és hullámzó egyéni teljesítmények mellett a csapat stabilitása is hagyott némi kívánni valót maga után. Ennek ellenére most 6 olyan dologra koncentrálnék, melyekre már ebben a pillanatban is elismerően bólinthatunk, ha pedig ezeken a területeken nem következik be hanyatlás, úgy egy újabb duplázós vagy akár triplázós évet zárjunk.
A vasárnapi meccs után talán nevetségesen hat ezt a triplázás szót olvasni, viszont hadd jegyezzem meg, hogy 2 hónapja ugyanilyen gödörben voltunk, 2 hete pedig kitömtük a Madridot. Úgyhogy fel a fejjel, és menni tovább. Alább 6+1 ok, miért is maradjunk pozitívak.
BL menetelés
Eddig 3 meggyőző győzelem és egy 1-1-es döntetlen (ahol 26x lőttünk kapura) a mérleg a sorozatban. Míg a bajnokságban egy rövid ideig beszélhettünk válságról, a BL-ben nem volt talán még egyetlen egy játékrész sem, ahol gyengén muzsikált volna a gárda. Most 4 lejátszott meccs után ki lehet már jelenteni: a BL-en van idén a hangsúly.
Azt nem lehet – vagy inkább csak nem illik – mondani, hogy mi lennénk az abszolút esélyesek, de én úgy érzem, hogy idén sokkal jobb esélyekkel indulunk, mint az utóbbi 3-4 évben bármikor. Sok csúfos kiesés után mostanra rendesen fel vannak tüzelve a játékosok, a keretünk pedig nagyon hosszú. Nem tudnék ráadásul jelenleg másik lehengerlő európai csapatról beszámolni, de lesznek persze jónak ígérkező meccsek a Cityvel vagy a Juvéval például.
Arthur-jelenség
Tudtuk, hogy nagy potenciál rejlik benne, de azt, hogy 2 hónap után azon fogunk vitatkozni, hogy inkább Xavira vagy Iniestára hasonlít-e jobban, szerintem álmunkban sem gondoltuk volna…
Hiába nem játszik olyan látványosan, mint fentebb említett két elődje, nekem valamiért mégis élvezet nézni azt a labdabiztosságot, a passzokat, az 1-1 lefordulós cselt, és ahogy az élete árán is, de mindenképp megőrzi a labdát. A bal oldalon szokott játszani, ott, ahol előtte Iniesta, és bár egyelőre hülyeség lenne kettejük klasszisát összemérni, én azt mondom, – és remélem, hogy a Don nem fog megorrolni rám -, hogy a brazil, a mostani Valverde-féle Barcelonában hasznosabb szerepet fog tudni betölteni a legendás klasszisnál. Az ok? Míg Iniesta támadóbb szellemű játékosként kapott egy visszavontabb szerepkört, Arthur ott játszik, ahol neki a legtermészetesebb.
Kezeljük a helyén természetesen, egyelőre még csak néhány hónapja játszik topligában, de ha marad ezen az úton, a csapat egyik legjobbja lehet hosszú távon.
Már Messi nélkül is megy
Mielőtt szünetelt volna a Madriddal való rivalizálásunk (persze most se szünetel, csak én vagyok ilyen gonosz), rendre megkaptuk, hogy a csapat Messi nélkül sehol sincsen. A 2016-os 4-0 alkalmával már lehetett sejteni, hogy ez azért nincs teljesen így, viszont idén már biztossá is vált 6 nélküle lejátszott meccset követően, hogy abszolút badarság ez az állítás. Természetes, hogy vele csak még erősebbek vagyunk, viszont már évek óta függött tőle a játékunk, és én se voltam ténylegesen meggyőződve, hogy boldogulnánk nélküle is.
Talán tényleg minden rosszban van valami jó. Ebben a sérülésben az, hogy mindenkinek és elsősorban magunknak be tudtuk bizonyítani, hogy mi egy csapat vagyunk, nem pedig Messi csapata, ahogy a bulvársajtó gondolta.
El Ferrari
Jordi Albáról a tavalyi idény közben azt beszélték, hogy ő bizony Valverde kezei alatt ismét szárnyra kapott, és azon a magas szinten játszik, mint amikor berobbant a legmagasabb szintre. Idén úgy néz ki, már az eddigi legjobb önmagát is túllépi, és talán azt se túlzás kijelenteni, hogy jelenleg ő a világ legjobbja a posztján.
Ahogy Messivel összejátszik, ahogy befutja a nem létező labdákat, a szélsőket megszégyenítő pontos beadásai, és miután a bal oldalon felfut támadni, a következő pillanatban már a saját tizenhatosunk előtt szerez labdát, van, hogy mindezt a jobb oldalon!
Nagyon nagy értékünk tehát a srác , Alveshez hasonlóan szerintem őt se lehet majd még egy jó ideig pótolni.
Hosszú a középpálya
Busquets idén is hozza a tőle megszokott szintet mélységi irányítóként. Rakitic szintén nagyon hasznosan játszik, jobban, mint az előző két szezonban, Arthurt pedig már fentebb említettem, hogy bizony, méltó helye van előbbiek mellett.
Rajtuk kívül Vidal, Rafinha, Denis, Alena, Samper, Sergi Roberto és Coutinho azok, akiket ezen a poszton szintén be tud vetni a mester. Az egész keretre igaz, talán a balhátvéd posztot leszámítva, hogy mindenhova van több alternatíva, így ezerféleképpen tudjuk egyrészt taktikailag variálni a csapatot, másrészt pihentetni a fontosabb láncszemeket – erre már csak Valverdének kellene rájönnie…
’Stéga’
Azon a bizonyos metrózós képen gondolkoztam egy sort, hogy biztos ter Stegen van-e a fotón. Nagyon nehezen akartam elhinni, hogy egyrészt nem rohanják le az utasok ilyenkor, másrészt, hogy a világ legjobb klubjában, bombaformában védve és dúsgazdagon hogyan lehet valaki ennyire szerény? Míg itthon az NB1-es csodagyerekek is rendre sportautóval járnak, ő csak így lazán metrózgat.
Ami a teljesítményét illeti, évről évre egyre jobb lesz. Nagy szó az is, hogy a szintén kiváló Cillessent szorítja ki rendre a kezdőből, aki előtt szintúgy le a kalappal, hogy ilyen kvalitások ellenére minden zokszó nélkül teszi a dolgát és a kevés játékpercnek is tud örülni.
Visszatérve a némethez, az évek során kiválóan vette át a Barca-stílust. Remek lábbal és a gyorsindításokban, de a reflexei is elképesztőek, sokszor csak ő tartja életben a csapatot egy nagy hárítással, amikor az ellenfelek átszaladnak rajtunk.
+1: Felfordult mezőny a ligában
Ez egy plusz dolog. Csalódásnak csalódás, kellemesnek kellemes, de mindenképp a mi malmunkra hajtja eddig a vizet.
Jelenleg az Alaves és az Espanyol is nemzetközi kupaszereplést érő helyen állnak, a Real Madrid viszont a 6., a Valencia 15., a Bilbao pedig csupán a 16. helyen szerénykedik.
Ne legyen kétségünk, hogy ez a fejetlenség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hullámvölgyben is vezetni tudtuk a bajnokságot, ha pedig hosszútávon is így marad(na), még több erőnk lenne a BL-re, és biztosabb lenne a bajnoki aranyérem is.
Írta: Albert-Tóth Áron
