Ébredés a rémálomból

Mit jelent az, ha egy csapat kétszer belelép a Mariana-árokba?

EUROBARÇA BLOG

Így írtok ti!

Bevallom őszintén, kedden este nem mertem leülni a billentyűzet elé. Annyi negatív gondolat volt a fejemben és annyira fel voltam dúlva, hogy nem hiszem, hogy a nyomdafestéket tűrő szavak száma kevesebb lett volna, mint ötven. 24 órával később sem vagyok nyugodtabb, de valamit muszáj mondani arról, hogy mi is történt Liverpoolban, és mi történhet a jövőben. Megpróbálom a kirakós darabjait egyesével kielemezni, őszintén remélve azt, hogy a végére kialakuló összképen felsejlik majd az út, amire a klubnak rá kell lépnie.

A két elődöntő

Az egészben talán az a legdurvább, hogy pontosan tudta mindenki, hogy mi várható. Ismertük a tűzbe jövő Anfield hangulatát, tudtuk, hogy egy 3 gólos hátrányból felállni akaró csapatnak az első perctől az utolsóig jönnie kell, darálnia kell, nyomnia kell, és azt is tudtuk, hogy ha van csapat, ami erre képes, az a Liverpool. Mindezek ellenére semmi tervszerűség nem látszott a játékunkban, hogy hogyan, miként próbáljuk meg lelassítani, megtörni a Liverpool mindent elsöprő lendületét. Áldozati bárányok voltunk, többnyire benyomva a saját tizenhatosunkra vagy annak környékére, az agresszíven letámadó liverpooliakkal szemben öreguras, lassú focit mutattunk be, és egyetlen egy ember zsenijében bízva próbáltuk kihúzni a 90 percet, és még akkor is képtelenek voltunk váltani, amikor nagyon égett a ház. 4-0-nál ‘minden mindegy’ alapon elővettük a szokásost, de azt játszi könnyedséggel söpörte el a liverpooli had. Azt gondolom, hogy ha az odavágó 4-0 vagy 5-0, akkor is továbbjutott volna a Liverpool, egyszerűen akkora formát futottak kedden este.

A két mérkőzés összképét tekintve, ha őszinték akarunk lenni – márpedig miért ne lennénk azok, nincs abban semmi rossz -, akkor teljesen megérdemelten jutott tovább a Liverpool. Már Barcelonában is olyan focit mutattak be, amit nem sokan tudtak prezentálni a Camp Nouban, csak akkor még egyrészt Messi zsenialitása, másrészt a liverpooli támadók pontatlansága kihozott egy olyan eredményt, ami messze nem volt benne a mérkőzésben, és amelyről azt hittük, hogy eldöntötte a továbbjutást. A visszavágó azonban – mint azt fentebb írtam – megmutatta, hogy a király meztelen. Klopp finomhangolta csapata idegenbeli játékát, felfedte és nyomás alá helyezte a Barcelona gyenge pontjait, és ami a legfontosabb talán, hogy ezt a nyomást a 90 perc alatt végig fenntartotta. Tette mindezt úgy, hogy két legjobb játékosát, Salah-t és Firminót nélkülöznie kellett a visszavágón. Képzeljük el, mire lett volna képes tegnap, vagy bármelyik fontos meccsén a Barça Messi és Suarez nélkül…

LIVERPOOL, ENGLAND – MAY 07: Divock Origi of Liverpool (27) celebrates as he scores his team’s fourth goal with Dejan Lovren and team mates during the UEFA Champions League Semi Final second leg match between Liverpool and Barcelona at Anfield on May 07, 2019 in Liverpool, England. (Photo by Clive Brunskill/Getty Images)

22/22

A 2005-ös, Chelsea elleni BL párharcban Jo5é Mourinho a visszavágó előtti sajtótájékoztatón elkezdte felsorolni a Barcelona kezdő tizenegyét, finoman utalva arra, hogy a katalán gárda akkori vezetőedzője, Frank Rijkaard semmi újat nem tud neki mutatni. A helyzet azóta sem sokat változott, már ami a Barcelona fontos meccseken kifutó kezdőcsapatát illeti. Az elmúlt két szezonban a kapuban ter Stegen kezd, előtte Sergi Roberto, Piqué, Lenglet (Umtiti), Jordi Alba, a középpályán Rakitic és Busquets 70 mérkőzéses szezononkénti átlaggal a lábukban, elöl pedig Suarez és Messi helye olyan atombiztos, mint a Camp Nou alapzata. Hogy ez miért baj? Róma megadta már tavaly a választ erre, de úgy látszik, nem sikerült idénre sem megtanulnunk a leckét. A baj ezzel az, hogy nincs versenyhelyzet. Játsszon akármilyen gyatrán is mondjuk Jordi Alba, legyen akármilyen szürke a szezon 2/3-ban Rakitic, adjon el akármennyi labdát Busquets, vagy legyen gólképtelen idegenben a BL-ben idestova 3 éve Suarez, nincs következménye. Nincsen, mert a következő mérkőzésen is ők kezdenek, mert nincs alternatívájuk, vagy ha van, akkor azokban Valverde nem bízik. Malcomért tavaly nyáron jól összerúgtuk a port a Romával, adódik a kérdés a szezon tükrében: megérte? És ezzel nem a játékost minősítem, mert amikor beszáll – körülbelül  8 meccsenként 20 percre -, akkor elsőéveshez képest elfogadhatóan teljesít. Hanem azt, aki a pályára küldéséről dönt.  Érkezett a télen Boateng és Murillo. Lehet, hogy nem Barcelona-szintű játékosok, de ezt érdemelték? Hogy ketten együtt összesen 4 mérkőzésen lépjenek pályára tavasszal, miközben a 32 éves Suarezen láthatóak már sokszor a fáradtság jelei, és ő üzen a klubnak, hogy lassan itt az ideje az utódja után nézni, miközben Piqué 44 mérkőzésen játszott már idén, többségében végig? Megtudtuk róluk, hogy nem érik el a kívánt minőséget? Egy szó mint száz, minden posztra két ember kell. Üljön a padon Busquets, ha nincs formában, üljön a padon Suarez, ha be van oltva gól ellen, üljön a padon a Jordi Alba, ha egy meccsen 27 labdát elad (mint kedden este). És ne azért legyenek kispadosok, hogy pihenhessenek 1-2 mérkőzést, hanem azért, mert a poszttársuk megérdemelte az esélyt és jobban teljesít az idény adott szakaszában, mint ők. Ebből kifolyólag kell de Ligt, de Jong már leigazolva, kell egy csatár Suarez mellé/mögé/elé, és mindenképpen kell egy komoly vetélytárs Albának is.

 

 

Akiktől meg lehetne/kellene válni

Akivel kapcsolatban számomra nincs kétség, az Coutinho. A keddi mérkőzésen egyértelműen elérte barcelonai pályafutásának mélypontját, meg is kapta érte a 0 pontját értékelésképpen a Sport napilaptól. Értem én, hogy Messitől kezdve Suarezen át mindenki kiáll mellette, hogy a Neymarért kapott pénzt el kellett gyorsan költeni, és elnézve a kínálatot, én is őt vettem volna meg akkor, de itt az ideje kimondani, hogy totális melléfogás volt. Egy 120 millió eurós játékosból csináltunk egy – jó esetben – 50 milliót érőt, és az edzői stábnak láthatóan fogalma sincs arról hogy hol kellene játszania, egyáltalán: hogy létezik-e az a poszt a jelenlegi Barcelonában, ami a képességeinek a legjobban megfelel. Másfél év rengeteg idő, mind a játékos, mind a klub számára, hogy bizonyítást nyerjen egy-egy igazolás létjogosultsága, épp ezért azt gondolom, hogy a legjobb az lenne mindenkinek, ha a kis brazil távozna, és máshol próbálná meg visszanyerni a liverpooli formáját.

Rakitic. Vérzik a szívem, de ez az év sajnos nem mellette szól. Tegnap is pocsékul játszott, ő kapta a másik 0-ás osztályzatot a Sporttól, és valóban: semmit sem láttunk abból a Rakiticből, aki annak idején UEFA Kupát nyert a Sevilla vezéreként, aki a Luis Enrique-féle Barcelona középpályájának motorja és meghatározó alakja volt, de még a horvát válogatottban tavaly nyáron mutatott formájától is nagyon messze van. Értem én, hogy maradni szeretne, de a jövő évben ők lesznek a vetélytársai: Arthur, De Jong, Alena, Busquets, Puig, Vidal. Ha Alenát ki is vesszük – bár hogy milyen potenciál van benne, azt előbb-utóbb meg kell mutatnia neki is -, melyik játékossal való összevetésből jön ki jobban Rakitic? Arthur és De Jong labdabiztosabbak, Busquets-el szemben a játékosok többsége alulmaradna, Puig őstehetségnek ígérkezik, Vidal pedig a “piszkos” munka elvégzésében jobb. Nem nagyon látom a helyét a horvát klasszisnak per pillanat, és azt hiszem, ez csak a fenti sor valamelyik tagjának távozása esetén változhatna meg.

Valverde

Őt igazából az eggyel feljebb lévő pontba is berakhattam volna. Olvastam egyszer egy találó kommentet: “Valverdét kiveheted a középszerűségből, de Valverdéből nem tudod kivenni a középszerűséget.” Az szerintem nem rotáció, hogy a bajnoki cím megszerzése után felküldöd a fakót, hogy játszanak picit. Az szerintem nem vezet jóra, hogy csak azért, mert egy igazolást nem te kértél, nem játszatod, és nem is adod meg neki komolyabb mennyiségben – értsd: nem minden 5. mérkőzés utolsó 20 perce – a lehetőséget, amikor pedig ég a ház, akkor bedobod, hogy legyen megmentő. Az nem taktika, hogy az ötszörös Aranylabdásodra bízol mindent, és minden támadás rajta fut keresztül, de nincsenek alternatívák azon kevés meccsekre, amikor nem megy neki. Az nem lehet, hogy háromgólos előnyt elbuksz egy kieséses párharc visszavágóján. Az nem lehet, hogy nem tudsz hatni a csapatra, hogy nem tudod a játékosaidat veszélyes helyzetben feltüzelni úgy, hogy annak nyoma is maradjon a mérkőzés képén. Az nem lehet, hogy minden észérv és logika ellenére, a csapat kárára ragaszkodsz bizonyos játékosok folyamatos játszatásához.

Valverde tisztességes, becsületes, korrekt edző, két, voltaképpen simán megnyert bajnoki cím, egy megnyert hazai kupa és majd egy kupadöntő a mérlege. De ettől a kerettől, kimondva kimondatlanul, ez nem elég. Nem lehet elég korszakos spanyol válogatottakkal, minden idők egyik legjobb uruguayi csatárával, fiatal tehetségekkel, és egy ötszörös Aranylabdással. Ez a két legutóbbi kiesés azért fáj igazán, mert két olyan lehetőség volt a csapat kezében, ami nagyon ritka. Nem arról volt szó, hogy egyértelműen egy jobb csapat ellen esik ki a Barcelona, mint az Atletico ellen 2016-ban, vagy a Juventus ellen 2017-ben. Azok a mérkőzések is alakulhattak volna máshogy, de a Roma és a Liverpool elleni párharcoknak máshogy KELLETT VOLNA alakulniuk. És ehhez Valverde nem tudta hozzáadni a maga részét. Egymást követő két évben, ugyanolyan helyzetből, ugyanazokat a lépéseket húzta meg.

Ezért kell mennie.

Hogy mi lesz ezután? Egy biztos: a csapat jelenlegi meghatározó tagjainak többsége  nem lesz fiatalabb. A 87-es generáció lassan kiöregszik, Busquets 31, Jordi Alba 30 éves lesz a nyáron. Sok idő nincs, és nem is lehet a sebek nyalogatására. Jönnek az új arcok, De Jong, remélhetőleg de Ligt is, Dembelének is meghatározóvá kell válnia, Malcomnak meg kell adni az esélyt, a fent említett lyukakat pedig a vezetőségnek be kell tömnie. És persze kell egy edző, aki képes használni ezt a keretet, és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket úgy a játékosok “használása”, mind a taktika szempontjából.

Puyol és a Barcelona neve már összeforrt, a modernkori Barçát nem lehet nélküle értelmezni, így a nevével ellátott zokni kötelező darab minden katalán szurkoló számára 🙂