Újabb vendégszerzős posztunkban még a szerdai, Inter elleni győztes BL meccs kerül terítékre és egy sajátos, szubjektív játékos értékelésben Tóth Sándor írja le a véleményét a pályán nyújtott teljesítményekről és osztályozza a játékosokat egy ötös skálán…
FC Barcelona – Inter Milan 2:1 (0:1), BL selejtező, Barcelona.
Az osztályozás alapja: A játékosok az FC Barcelonában, és a fizetésük mértékéért elvárható szinthez, saját Transfermarkt értékükhöz, valamint adott poszt feladataihoz képest kapnak osztályzatot.
Osztályzatok:
- Pályára lépett, ott labdarúgásra hasonlító mozdulatokat végzett, netán még meg is izzadt.
- Az öltözetet összepiszkolta, igyekezett labdarúgás látszatát kelteni, néha még jó megoldásai is akadtak
- Ennyi lenne a minimum, amit a pályán mindig tenni kéne
- Megdolgozott a pénzéért, élményt adott!
- Példamutató játék, klasszis teljesítmény
Ter Stegen 3 – Tette a dolgát és volt egy bravúrja is, ám ez a minimum egy, a posztján európai másodiknak választott kapustól.
Sergi Roberto 2 – Színtelen, szagtalan, bár nagy hibája nem volt, hozzá semmit nem tett a játékhoz. A kapott gólnál bizony nem nagyon igyekezett befelé segíteni.
Pique 3 (lefelé) – A csapat stílusától való eltávolodás miatt a védelemre olyan feladat hárul, amelyre őket sem testi adottságaikban, sem lelki alkatukban nem készítettek fel. Az elöl, egyre többször csak ide-oda kóricáló támadók, az alkalmanként széteső középpálya miatt mind gyakrabban ér fel az ellenfél túl gyorsan és túl sokan rájuk. Piqué védekezett, ám ezúttal már egy kapitális hibát is elkövetett (16-os vonalán égbe rúgott felszabadítás után azt sem tudta, hová jön a lehulló labda!), ami azért nála már évek óta nem megszokott. Tette a fiatalkori önmagát idézte, amiért akkoriban a szigorú Puyol mindig jól letolta.
Lenglet 3 (lefelé) – Rohangált, védekezett, a kapott gólnál lemaradt. Egyre inkább látszik, hogy ő lett a védelem „pokróca”, aki elvégzi a piszkos munkát. Csak rá ne jöjjenek a játékvezetők!
Semedo 3 – Két igen fontos mentése volt, amelyeket ráadásul középen, Piquének és Lengletnek besegítve tett. Benne sokkal több lenne, mint amit megengednek neki! Technikás, ügyes, gyors, némi „izmoskodástól” sem riad vissza, ám valamiért (maximum) az ellenfél 11-es pontjánál tovább nem mehet. Ebből következően oldaláról nem jöhetnek középre adások. Folyamatos kényszer, hogy az előtte megjelenők (Demebelé, Fati, Griezmann) láttán azonnal álljon le. Miért, ki tudja?
Arthur 2 – Labdabiztos, tud védekezni, lőni is tudna, ám ez utóbbira nincs kísérlet. A Barca jelenlegi, önmagát lassító, egyre kevésbé kreatív, statikus játékát látó ellenfelek betömörülő védekezése ellen pedig erre nagy szükség lenne. Olyan játékos, aki a csapat játékának ismételt felpörgetésével képes lenne folyamatos 4-es játékra, ám így csak ennyi.
De Jong 2 – Az Arthurról írottak rá is igazak. Különbség annyi, és ez nem kevés, hogy a mérkőzések mindegyikén látszik, neki még nincs meg a helye a pályán. Mindenhol van, márpedig aki mindenhol, az valójában sehol, és ez nem az ő hibája! Az Inter ellen Messi pályán létével még céltalanabbá vált a munkálkodása, hiszen Messi gyenge teljesítményeikor mindig éppen arra a területre húzódik vissza, ahol De Jong ügyköd(het)ne.
Busquets 1 – Látványos formahanyatlása az eddig lejátszott minden mérkőzésen szembetűnő. Mind mozgásban, mind gondolkodásban lassú lett. A középpályán mindig ő volt a „pokróc”, ám az akkori fékezett habzású szabálytalanságai mára ütemtelenné, és ettől súlyosakká is váltak. Az ő feladata hagyományosan az ellenfél megállítása, labdaszerzés, majd a labdának a kreatívakhoz való továbbítása volt. Azokhoz, akik ma nincsenek, és ezzel ki is vették a talajt Busquets lába alól.
Vidal 3 – A rá mindig is jellemző tűz, lendület és kérlelhetetlen, néha agresszivitásba is csapó akarás. A csapat jelenlegi játékának elég éles kritikája, hogy az ő pályára lépése ad lendületet a játéknak! Osztályzatát erősíti a gólpassza is. De talán nem tőle kéne várni a csodát. Vagy ott tartunk, hogy már igen?
Messi 2 – Sajnos a tavalyi idény vége óta mind többször lehet őt ilyennek látni! Az argentin válogatottban látszódott elsőként, ám az új szezonban már a Barcában is érződik. Görcsös akarás, jelentős gyorsaságvesztés, és ettől létrejön az önmagát erősítő ördögi kör. Valami nagyon nem lehet rendben a klubban és ettől az öltöző hangulatában, mert a válogatottbéli kiállítás, és az Inter ellen látott, majd perces, bíróval vitatkozás bizony a lelki egyensúlyának erős felborulására utal. További baj, hogy a csapat mintha mind jobban tőle várná a megváltó gólt, és még akkor is őt keresik, amikor esély sincs a megtalálására. Amikor ilyen, hátrább húzódik, hogy onnan próbáljon szabad térre érkezni, ám ehhez mostanában mintha nem lenne meg a sebessége, kirobbanó dinamikája – valószínűleg a sérülése is bele játszik ebbe és ha fizikailag rendben lesz teljesen, ez is pozitív irányba változik.
Suárez 4 – Ha egy támadó két gólt ló és ez 3 pontot eredményez, akkor osztályzata nem lehet rosszabb 4-esnél. Főképp, ha azok ilyen minőségűen attraktívak. Ám az ő teljesítményértékelése nagyon becsapó is, hiszen ezek nélkül viszont egyest érdemelt volna. Ám most ne fanyalogjunk, hiszen a két gól megszületett és gyönyörű teljesítmények voltak.
Griezmann 1 – Lassan ő lesz a csapat nagy céltalanul csellengője, akinek nem szabják meg a terét, és azt önmaga sem találja. Támadójátéka minősíthetetlen, viszont legalább védekezni sem tud. Már a második mérkőzés, ahol olyan félresikerült szerelési kísérletet produkált, amelyekért „csúnyább” bíró bizony zuhanyozni is küldhette volna. Ez pedig nagy luxus lenne!
Dembelé 1 – „Minőségi” csere volt, hiszen képes volt a lecserélt Griezmann minőségét(?) produkálni. Első megmozdulásaival azonnal és ő kívánta eldönteni az eredményt, és ebből másodszorra már a világításon ülő galambok elzavarása lett. Amíg lelki terheitől meg nem szabadítják, nem lesz képes a katalánoknál elvárt szinten játszani. Jelenleg még egy német vagy olasz középcsapatban elvárt teljesítményre sem képes. Ráadásul a sikertelen próbálkozások után igen gyorsan elveszíti a kedvét, és onnantól már csak Semedo útját veszi el.
Fortuna istenasszony 5 – Az idei Barcelona egyetlen, folyamatosan legjobban teljesítő csapattagja, akinek teljesítménye döntően eredménybefolyásoló. Az első 45 percben Semedo és Ter Stegen mellett ismét ő akadályozta meg, hogy a csapatok akár 0:3-mal menjenek öltözőbe. Ahogyan a BVB ellen is tette, amikor a gólvonalról elmozduló Ter Stegen miatt nem rúgatták újra a 11-est, vagy hogy a többi meccsen az ellenfelek minden ziccere kimaradt. Sajnos voltak olyan meccsek is, ahol ő is kevés volt! De mi lesz, ha egyszer máshová igazol, vagy megelégeli mostani játszótársai teljesítményét…
Csapat 2 – Nincs Barca stílus, tempó, kreativitás, helyette körülményesség, tili-toli, szétesés, akaratgyengeség, koncepciótlanság, lassúság van. Alba hiányában túl keskeny a támadósáv, amelyet Semedo sem szélesíthet ki. Az ide érkezők (most éppen Dembelé) pedig azonnal elindulnak befelé.
Fortuna nélkül vajon hány pont lenne idén? Meg tudja-e mondani bárki, miért játszik minden meccsen más összeállítás? Ki miért marad ki, vagy miért kerül be? Mi a szakmai stáb elképzelése a csapat játékstílusáról? Egyáltalán, van elképzelés? És végül egy nagyon nem lényegtelen szempont! A vezetés és a csapat még egy klubban „játszik”, vagy már nem sok közük van egymáshoz? Mert, hogy általában fejétől bűzlik a láb. Amely láb most a játékosoké.
Írta: Tóth Sándor
