A hétvégét Budapesten tölti a brazil cselkirály, Ronaldinho. 2005 Aranylabdása a Teqball világbajnokságra érkezett a magyar fővárosba, amit a Hungexpo G pavilonjában rendeznek meg. Bárki megtekintheti az összecsapásokat, csak meg kell igényelje a jegyeket és már élvezheti is a mérkőzéseket. Én egy picit tovább merészkedtem és a sajtótájékoztatóra is sikerült belépőt szerezzek, ahol kérdezhettem is Ronaldinhótól és után egy liftben is utazhattam vele. Ezeket az élményeimet írom le az alábbi sorokban.
Kezdjünk egy kis visszatekintéssel, és azzal, hogy mit is jelent nekem Ronaldinho. 2002-ben lettem rá figyelmes, amikor a világbajnokságon lőtte azt a mára már történelmi gólját Seamannek szabadrúgásból. Akkor, 8 évesen felébredt bennem a szakértő és mondtam is, hogy ebből a srácból még nagy játékos lehet. Rá egy évre a Barçába igazolt, nagyszüleimtől pedig kaptam egy Ronaldinho Barça-mezt, amit amíg ki nem nőttem, nem nagyon tudtak leszedni rólam.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amíg a Hungexpo felé sétáltam. Ahogy odaértem, átvettem a sajtóigazolványomat – nagyon büszke voltam, életem első ilyen eseménye volt ez – felmentem a sajtótájékoztató helyszínére, ahol közölték a szervezők, hogy Ronaldinho még a beszélgetés előtt játszik lent pár labdamenetet, akit érdekel menjen le és tekintse meg a helyszínen. Erre a sörmeccsre délután kettő órakor került volna sor, de kettő óra húszkor még a szervezők sem igazán tudták, hogy hol a zseni. ’Dinho brazilokhoz méltó módon késett pár percet és rappereket megszégyenítő lazasággal és bő pulcsikkal, sapkával és napszemüveggel sétált fel a pályára. A pötyögés előtt hátrányos helyzetű gyerekek mehettek fel pár fotóra, majd következett az „éles” sörmeccs, ahol Ronaldinho párja a brazil vegyes páros női tagja volt, a magyar Teqballos srácok ellen.
Ezután következett a sajtótájékoztató, amin én is feltehettem a kérdésemet, és sikerült baki nélkül elmondani, pedig nagyon izgultam. De a java, az izgalom még csak ezután következett. Természetesen az első bekezdésben megemlített mez a táskámban lapult, nekem is az volt a cél, hogy szerezzek a gyerekkori hősömtől egy aláírást, de ezen kívül egy másik pólót is magammal hoztam, melyet ajándékba készítettünk Ronaldinhónak. A Penya Blaugrana Budapest hivatalos pólójára írattuk fel, hogy RONALDINHO, alá pedig a 10-es számot. (Sajnos elölről elfelejtettem lefotózni, így csak a sajátomon tudom megmutatni milyen, a Ronaldinhóé elöl is kék). Ezt a pólót szerettem volna neki átadni, de kitessékeltek minket a teremből és amúgy is négy oldalról nyolc testőr vette körbe Ronaldinhót, szinte lehetetlen volt megközelíteni.
Ekkor futottam bele a mai napom megmentőjébe, Vincze Ottóba, aki épp Ronaldinho bátyjával és ügynökével, Robertóval beszélgetett a folyosón. Ottóval már találkoztam egy régebbi penya rendezvényen, így nem azt mondom, hogy bátran, de azért odamentem hozzájuk és elmondtam nekik, mi van nálam és milyen céllal hoztam. Mindketten rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, megnyugtattak, hogy később sor kerítünk az átadásra. Nagyjából 30-35 perc várakozás után kijöttek a sajtószobából, ezt újabb 10-15 perc várakozás követte, míg közel kerültem Ronaldinhóhoz, és előbb Ottó, majd Roberto is tologatott, nehogy feledésbe merüljek, így történt meg az is, hogy egy liftben utazhattam Ronaldinhóval és Robertóval. A pólót itt át tudtam adni, sikerült az aláírást is megszerezni és pár mondat beszélgetés alatt egy kézfogást és pár pacsit is bezsebelni a brazil sztártól, akiről már elmondhatom, hogy testközelből ismerem és akinél kedvesebb, lazább és szerényebb emberrel kevéssel találkoztam.
A hétvégén még tart a rendezvény, Ronaldinho mindkét nap kilátogat még a Hungexprora, ha kedvet kaptál próbálj meg kilátogatni, hátha neked is sikerül valamilyen emléktárgyat aláíratni.
