Az Eurobarca rendre igyekszik képet adni arról, mi is folyt a pályán, minek köszönhető egy-egy győzelem vagy vereség, és a gólok megmutatásán túl azon vagyunk, hogy teljes képet nyújtsunk az adott találkozóról. Az alábbi blogbejegyzés célja azonban egészen más: egy útinapló egyik fejezete lehetne, például azzal a címmel, hogy „Csodás pillanatok a barcelonai szentélyben”. Más szavakkal: egyik kedves Olvasónk nagyszerű, képekkel dúsított beszámolója következik a december 7-én lejátszott, RCD Mallorca elleni 5-2-es sikerről.
Már vagy bő három órával a sípszó előtt megérkeztünk a tett színhelyére, leróva a tiszteletet mind azelőtt, ami láthatatlanul is, de körülvett minket. Része lenni kicsit közelebbről annak, amiben otthon nem lehet:
Vajon miről beszélnek a meccs előtt, hogyan melegít be ‘Stéga’, van-e magyar zászló Kubala szobránál, és hogy élik meg a helyiek, hogy egy átlagos szombat este kiskabátban átcsoszognak a nagyszobából a szomszéd utcába meccset nézni, ahol történetesen a világ valaha volt legjobb játékosa épp élete egyik legfontosabb egyéni elismerését veszi át? Ezek a kérdések mind-mind átfutottak a fejünkön, amikor izgatottunk számoltunk vissza a perceket a kezdő sípszóig.
Mindenhonnan az az elképesztő természetesség sugárzik a helyiekből, ami számomra újra és újra egészen döbbenetes élmény. Én szinte megkönnyeztem, amikor Messi kifutott melegíteni, minden mozdulatát próbáltam megjegyezni. Itt meg közben mellettem keresztrejtvényt fejtenek… De hát miért is ne tennék? Hisz ez csak egy szombat este, holnap is felkel a nap, a rejtvény meg nem fejti meg magát. Aztán jövő héten is lesz meccs. Persze, majd kijövök akkor is. Messi és Rakitic is itt lesznek, majd futnak, kúsznak-másznak becsülettel akkor is, és nyernek, akkor is. Miért is lenne ez másképp? Csodálatos érzés lehet.
És akkor közben a világ valaha volt legjobb játékosa bemutatja a szurkolóknak a hatodik aranylabdáját. A srácnak, aki itt nőtt fel közöttünk, aki csak itt játszott nálunk, aki már több mint 600 gólt lőtt, mindezt alázattal, kedvesen és szerényen. Milliók példaképe. Egy perc. Vége. Szerencsére, ahogy látom, a rejtvény is kész.
Ez persze nem szegte kedvem, hálát adtam az Istennek, hogy elmesélhetem majd a fiamnak: saját szememmel láttam, ahogy a világ valaha volt legjobb focistája, Leo Messi olyan könnyedén gurított hármat a Mallorca ellen, mintha ez a világ leges-legeslegtermészetesebb dolga lenne, mintha a süni óvoda zöld csoportja lett volna az ellenfél. Pont olyan áhítattal mesélem majd, mint ahogyan Apám mesélt Peléről, Maradonáról, Beckenbauerről, Nyilasiról, vagy Klampárról, aki állítólag ütő hiányában egy paprikás zsíros kenyérrel vert meg mindenkit pingpongban egy bemutatón esten.
Ez a csibész magabiztosság az, ami sugárzott az emberekből, a meccsből, a stadion minden székéből, Messiből, Sergi Robertoból, Lajosból (ahogy M.Balázs hívja:)), aki élete gólját sarkazta, a bácsiból, aki a keresztrejtvényt fejtette, az Aranylabda bemutatásakor, és ma még Griezmannból is. Ez maradjon meg fiúk, és akkor minden nagyon jó lesz!
Úti beszámoló: Szemkeő Gábor
********
