1927-ben ezen a napon született Kubala László, az FC Barcelona történetének egyik legismertebb és legsikeresebb alakja. A magyar labdarúgó érdekes és tartalmas pályafutást és életet tudhatott magáénak, ebben a cikkben az ő életét, pályafutását és hatását mutatjuk be. Hosszú két cikk lesz, de úgy vélem egy Barcelona szurkolónak, egy magyar Barcelona szurkolónak érdemes elolvasni és tanulni az elmúlt évszázad egyik legmeghatározóbb játékosáról.
Fiatalkora és magyarországi pályafutása
Kubala László 1927. július 10-én született Budapesten. Szegény családból származott, édesapja Kubala Kurjas Pál, aki szlovák felmenőkkel rendelkezett, kőművesként dolgozott. A magyar, lengyel és szlovák gyökerekkel rendelkező édesanyja, Stecz Anna, gyári munkás volt. Gyerekként a józsefvárosi Kálvária téri grundon rúgta a bőrt, ahol a Kuksi becenevet ragasztották rá, így különböztették meg a majdnem egy tucat másik Kubalától. Laci 11 éves korában már a Ganz serdülő csapatában kergette a labdát, ahol nála 4-5 évvel idősebbek között pallérozódott. Tehetsége és kitartó munkája már fiatalon meghozta a gyümölcsét, bekerült a budapesti kölyök-válogatottba, ahol együtt játszott többek között Puskás Ferenccel, akivel később Spanyolországban is összefutottak. A Ganz felnőtt csapatában, amelyik akkoriban a másodosztályban szerepelt, 1944-ben, mindössze 17 évesen, mutatkozott be Szabó Pál kezei alatt. Kubala ebben a szezonban 9-szer lépett pályára, melyeken kétszer volt eredményes.
Kubala 1945-ben a Ferencvároshoz került. Itt olyan csatártársai voltak, mint a korábbi Ganzos csatártársa, Mike István vagy a legendás Sárosi György. A nagy Fradi‑drukker édesapa legnagyobb örömére fia nemcsak szerepelhetett a Ferencvárosban, de az ott eltöltött másfél év alatt 50 mérkőzésen 33 gólt is szerzett a klub színeiben.
Csehszlovákia és az emigráció kezdete
1946-ban nagy változás állt be Kubala életében. Apja halála után megkapta a katonai behívót is, ezért, és a jobb anyagi feltételeket kínáló Slovan Bratislava hívása miatt úgy döntött, hogy hamis útlevéllel Csehszlovákiába szökik. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1948 előtt még nem tiltotta a játékosok külföldre távozását, így Kubala komolyabb következmények nélkül tudta elhagyni az országot. Habár a Ferencváros kapott 15.000 forintot Kubaláért, a csapat vesztesége ennél jóval több volt, annak ellenére, hogy Kubala helyére az akkor még nem egészen 17 éves Kocsis Sándor került.
A Slovanban is meggyőző teljesítményt nyújtott 33 meccsen 14 gólt szerzett. Szlovák felmenői révén megkapta a Csehszlovák állampolgárságot, így már semmi sem állt útjába, hogy pár hónappal később bemutatkozzon a csehszlovák nemzeti csapatban. 6 meccsen 4-szer volt eredményes, így már korán letette a névjegyét az első válogatottban, amelyben pályára lépett. A Slovannal eltöltött időszak nem csak szakmailag és anyagilag érte meg Kubalának, hanem a magánéletében betöltött szerepe is óriási. A csapat edzője Ferdinand Daucik volt, aki tagja volt az 1934-ben világbajnoki ezüstérmes csehszlovák válogatottnak. Daucik több volt Kubalának, mint edző, barátként tekintettek egymásra, sőt Kubala 1947. április 17-én feleségül vette Daucik húgát, a nála 12 évvel idősebb Anna Violát, akitől később három fiúgyermeke született, Branko, László és Carlos.
1948-ban a csehszlovák katonai behívót is megkapta, ezért visszatért Magyarországra, ahol a Vasasban játszott bő fél évet. Azért, hogy a Vasasban szerepelhetett, hálával tartozott a Ferencvárosnak is, ugyanis a Fradi birtokolta még a játékjogát, ám hozzájárultak, hogy a Vasas színeiben pályára lépjen. Az itthon töltött fél év alatt Kubala meggyőzte Gallowich Tibort, aki egy időben volt a Vasas edzője és a magyar válogatott szövetségi kapitánya, hogy helye van a magyar nemzeti csapatban, a címeres mezt 3 alkalommal ölthette fel, de gólt nem sikerült szereznie.
Kubala 1949 legelején szökött át az osztrák határon és többet nem is lépett pályára magyar csapat színeiben, és – igaz nem játszott sokat hazájában – magyar bajnoki címet sosem ünnepelhetett.
Az emigráció első évei, Olaszország
A kommunista hatalomátvétel után Kubala úgy gondolta, hogy jobb, ha elhagyja az országot, ezért 1949 januárjában, egy katonai teherautón csapattársával, Marik Györggyel Ausztriába szöktek ahol lefizettek egy embercsempészt, hogy juttassa őket Olaszországba. Tervük sikeres volt, bár viszontagságos úton jutottak el Busto Arsizio városába, ahol a helyi csapat, az éppen az első osztályt vezető Pro Patria, menedéket nyújtott számukra.
A Magyar Labdarúgó Szövetség és a pártvezetés nem nézte jó szemmel az országot elhagyó labdarúgókat és igyekezett minél inkább ellehetetleníteni a külföldi karrierjüket. Az MLSZ közbenjárásával a FIFA két évre bevonta Kubala játékengedélyét, játékengedély nélkül pedig csak barátságos mérkőzésen léphetett pályára a Pro Patria színeiben. A csapat vezetői mindenképpen szerették volna Kubalát a klub kötelékeiben tudni, ámde az eltiltást minden próbálkozásuk ellenére sem sikerült eltörölni.
Ebből az időből származik az a történet is, ahogy Kubala elnyerte Peppino Ceranatól, a klub elnökétől, az aranyóráját. Az elnök kicsit nagyképűen kijelentette, hogy Kubalának adja az órát, amennyiben váltott lábbal körbedekázza a pályát. Kubala a legkisebb megerőltetés nélkül teljesítette a feladatot, így gazdagodott egy órával.
Kubala játéka meggyőzte a Torino vezetőségét és megpróbálkoztak a leigazolásával. A Torino a korszak egyik legjobb klubcsapata volt, sorozatban 4-szer nyerték meg az olasz pontvadászatot, és szépen haladtak az ötödik siker felé is. A Torino úgy is hajlott Kubala leigazolására, hogy érvényben volt a játékos eltiltása. Kubala beleegyezett, hogy játszik néhány bemutató mérkőzést a Torino színeiben, rzek közül a mérkőzések közül lett volna az egyik a Benfica elleni idegenbeli találkozó, azonban Kubala ezt a meccset kihagyta, mivel rég nem látott felesége, és az éppen betegeskedő Branko fia akkor érkezett Olaszországba. Mint később kiderült, Kubala rendkívül szerencsés volt, hogy nem utazott el Portugáliába, ugyanis a hazafelé tartó repülőgép 1949. május 4-én Torinó szomszédságában lezuhant, ezzel a fedélzeten utazó összes utas halálát okozta. Ebben a szörnyű tragédiában két magyar, Erbstein (Egri) Ernő, a csapat edzője, és Schubert Gyula, Kubala korábbi Ganzos csapattársa is életét vesztette.
A Hungária és a siker kapuja
Mivel Kubalának még mindig nem volt együttese, sógora, Ferdinand Daucik ötletére létrehoztak egy, az Olaszországban élő, kelet-európai menekültekből álló csapatot, amelyik a Hungária nevet kapta. E csapat segítségével nem csak erőnlétüket és meccsrutinjukat tudták fenntartani, de a barátságos meccsekkel komoly összegeket tudtak keresni. 1950 júniusában spanyolországi túrára indultak, ahol találkoztak a világbajnokságra készülő spanyol válogatottal, valamint a Real Madriddal, az Espanyollal és a Deprortivo La Coruña csapatával. A Hungária remekül helytállt ezeken a meccseken, a túrát három győzelemmel és három vereséggel zárták. Kubala rendkívül jól játszott a Real Madrid ellen, két gólt is szerzett. Santiago Bernabeu elnöknek meg is tetszett Kubala játéka és meg is próbálkozott a szerződtetésével. Kubalának tetszett a Real ajánlata, ám szerette volna, ha Daucik is vele tarthatott volna és a csapat edzője lehetett volna.
Az Espanyol elleni mérkőzésen a Barcelona vezetőségének is megtetszett Kubala teljesítménye, így ők is szerződést kínáltak neki. A Barcelona Kubala kérését is teljesítette, így 1950 júniusában Kubala László az FC Barcelona játékosa lett. Első mérkőzését a Barca színeiben ez év októberében játszotta az Osasuna ellen, a FIFA-eltiltás viszont még mindig érvényben volt, így tétmeccsen csak 1951 áprilisában tudott bemutatkozni. Néhány adat, hogy mennyire meg akarta szerezni a Barcelona Kubala Lászlót. Kubala a szerződés aláírásáért 300.000 pesetát kapott kézpénzben, éves fizetését pedig 650.000 pesetában állapították meg. Csak, hogy érzékeltessem, hogy ez mekkora összegnek számított akkoriban, elég megemlíteni, hogy az addigi legjobban fizetett játékos, César Rodríguez éves bére 120.000 peseta volt. Ezen kívül Kubala korábbi csapatai közül a Pro Patria 12 millió lírát, a Vasas pedig 300.000 pesetát kapott „kárpótlásként”.
Kubala Barcelonában
Kubala 1950-ben igazolt a Barcelonához, de eltiltása miatt ebben az idényben nem nagyon juthatott még szóhoz. Egyszer egy barátságos mérkőzést, melyen Kubala remekelt, Spanyolország tejhatalmú ura, Franco, is a helyszínen tekintett meg, és le volt döbbenve, hogy egy ilyen tehetségű játékos csak barátságos meccseken lép pályára. Mikor megtudta, hogy FIFA-eltiltás az oka Kubala mellőzöttségének, megfenyegette a FIFA-t, hogy Spanyolország kilép a szervezetből, amennyiben nem törlik el az eltiltást.
Habár az 1950/51-es bajnokságban csak néhány meccsen lépett pályára, már akkor letette a névjegyét. Első tétmeccsét 1951. április 29-én játszotta a Sevilla ellen. Első gólját ugyan nem szerezte meg, de négy nappal később már ez is sikerült neki. Első teljes szezonja, az 1951/52-es volt. Ebben a kiírásban Kubala már vezére volt a csapatnak, mely a megszerezhető öt kupából ötöt megnyert, ezzel „ötkupás Barcaként” került be a történelemkönyvekbe. Igaz, a spanyol gólkirályi címet nem sikerült Kubalának megszerezni, de a maga 26 góljával csapata házi góllövőlistáján az első helyen végzett.
A Barcelona számára a következő szezon is rendkívül sikeres volt, három kupát szerzett a csapa. Az Athletic Bilbao elleni Copa Generalísimao döntőjében Kubala egy góllal vette ki a részét a 2:1-es sikerből. Ebben az évben is szép számmal szerezte a gólokat, azonban sérülései miatt kevesebb mérkőzésen tudott pályára lépni. Kubala saját elmondása szerint a Barcában eltöltött majdnem másfél évtized alatt 19 komolyabb sérüléssel vagy betegséggel küzdött, legtöbbet a térdével bajlódott, de akadtak fejsérülések, izomszakadások, sőt TBC és gümőkor is nehezítette a pályafutását.
A magát világpolgárnak valló Kubalát 1953-ban Spanyolország honosította, néhány hónap múlva Pedro Escartín szövetségi kapitány pedig a válogatottba szóló meghívót küldött neki. 19 alkalommal húzta magára a spanyol válogatott mezét, ezeken 14 alkalommal volt eredményes, ezzel pedig a világon egyedüliként mondhatta magáról, hogy három nemzet válogatottjában is pályára lépett. 1953. október 21-én az Európa-válogatottba is meghívást kapott, az angolok elleni mérkőzésre, az Angol Labdarúgó Szövetség alapításának 90. évfordulójának alkalmából. Ebbe a válogatottba Kubalán kívül hét magyar játékost hívtak be, ám ők nem fogadták el a meghívást, ugyanis az Aranycsapat tagjaként szerették volna elvenni az angol válogatott hazai veretlenségét. Kubalát nem érintette az Aranycsapat terve, így részt vett ezen a jubileumi összecsapáson. A 4:4-es végeredményből két góllal vette ki a részét. A magyarok sikeresen végrehajtották tervüket, hiszen ahogy azt mindenki tudja, 1953. november 25-én 6:3-as győzelmet aratott az Aranycsapat.
A Real Madrid még mindig nem tett le Kubala leigazolásáról, Santiago Bernabeu egy ízben meg is hívta Kubalát egy privát találkozóra. Beszélgetésük alatt egy kitöltetlen csekket tett Kubala elé, azzal az ajánlattal, hogy akkora összeget írjon rá, amekkorát szeretne, a Real kifizeti, Kubalának azonban esze ágában sem volt elhagyni a Barcelonát, így visszautasította az ajánlatot.
A Barcelona ínséges időket élt meg 1953 és 1957 között. Ez alatt a négy év alatt a csapat egy kupát sem szerzett, be kellett érnie három spanyol második hellyel, valamint egy elveszített kupadöntővel. A rosszabb időszakhoz hozzájárult, hogy Kubala sokszor bajlódott sérüléssel, de amikor pályára lépett, mindig igazolta klasszisát. Többször szerzett mesterhármast a bajnokságban és a kupában is, 1954-ben 23 góljával a góllövőlista második helyét szerezte meg a közben kacskaringós úton a Realba szerződő Di Stéfano mögött.
folytatás következik…
