És még csodálkoznak, hogy Messiék dühösek?

Azzal, hogy Bartomeu elismerte: Messiék valóban, végig a megállapodást szerették volna, sőt, ők kezdeményezték azt, hogy engedjenek a fizetésükből, mindenképpen elgondolkodtató az, ami Messit és a játékosokat is zavarta.

Miért nem tudott bárki, de tényleg bárki annyit lenyilatkozni a sajtónak, vagy kiírni a klub Twitter csatornájára, hogy például “példamutató módon a játékosok maguk kezdeményezték a tárgyalásokat a fizetésük csökkentéséről, és erről már folynak az egyeztetések”?

Mert ehelyett ennek pontosan az ellenkezőjét lehetett hallani, erről szólt a sajtó napokon keresztül, és a klub részéről a kiszivárgó hírekre nem reagált senki. Inkább hagyták a szurkolókat abban a hitben, hogy a játékosok azok, akik a rosszak, az érzéketlenek, a kapzsik egy ilyen helyzetben. Akik nem engednek, és 30%-os fizetéscsökkentést akarnak csak – igaz, azt az egész szezonra. A klub pedig kérdéses, hogy hogyan gazdálkodja ki a szituációt.

Egy ilyen méretű klubnál, mint a Barcelona, ennek a megfelelő kommunikációja nem lehet technikai kérdés. Sokkal inkább akarati kérdés.

Pedig még példa is volt pont ugyanilyen esetre, és nagy erőfeszítésekről nem volt szó ott sem: az Atlético Madrid elnöke, Enrique Cerezo napokkal ezelőtt már jelezte, ő nem aggódik egy percig sem, mert nem lesz semmi probléma a pénzügyekkel és a fizetésekkel. Ugyanis tudja, hogy a játékosok hogyan állnak a kérdéshez. Nem is kérdés: nem lesz vita az ügyben – ez volt az üzenete.

És így is lett, később született meg a megállapodás, később jelentették be az Atléticónál, minthogy ő ezt lenyilatkozta volna. De ő, mint elnök, egy nagy klub elnöke tudott, és főleg akart ennyi erőfeszítést tenni a megfelelő pillanatban.

Valahol itt lehet keresni az okokat Messiék dühe mögött.