Az átigazolási időszakok sztárjai leginkább klubok és játékosok szoktak lenni, de a Barcelona jelenlegi helyzetében ezt a címet elsősorban a klub sportigazgatója, Mateu Alemany érdemli meg.

Joan Laporta csapatának egyik kulcsfigurája, akiről mindenki tudta, hogy nem újoncként jön, korábban komplexebb pozíciót is betöltött már a spanyol labdarúgásban. Így írtunk róla majd egy évvel ezelőtt, még ha akkor a hierarchia nem is volt egészen pontosan leírva.

Dembélét nem tudta ő sem eltávolítani a Barcelona keretéből, ő tovább élvezheti fizetett vakációját június végéig. Ez volt a célja, és nem lehetett eltántorítani. Ezt a csatát nem nyerhette meg Alemany, mert Dembélének láthatóan mindegy, hogy játszik vagy sem, ha kapja a fizetését, és fog kapni egy átigazolási prémiumot amint átigazol valahova máshova. Akit ennyire nem érdekel a hivatása, azzal nehéz mit kezdeni.

De ezt leszámítva Alemany óriási dolgokat ért el januárban: gyakorlatilag anyagi források nélkül dolgozott, óriási megkötésekkel a fizetésekre vonatkozóan, és mégis sikerült négy játékost is leigazolnia. Visszatért Daniel Alves, leigazolta Ferrant, Adama Traorét kölcsönbe, és Aubameyangot végül nem kölcsönbe. Nem világsztárok, de pénz nélkül nem is lehet világsztárokat várni. Ám azt nem lehet vitatni, hogy segíteni fognak tavasszal, hogy versenyképesebb legyen a Barcelona. És ha nem is mind, de közülük többen jövőre is hasznos tagjai lehetnek a Barcelonának.

Alemany feltehetően mestere a számoknak, és minden szabály értelmezésének. Olyan megoldásokat alkalmazott, olyan helyeken talált lyukat a fizetési limitek világában, ahol más sportigazgató széttárta volna a kezét. Ő viszont megoldotta a legnehezebb egyenleteket is.

Barcelonában van négy feltétlenül hasznos új játékos úgy, hogy egy vasat nem fizetett még ki értük a klub. Persze nem is lett volna miből. Nem voltunk ott, de feltételezhető, hogy nem tárgyalt rosszul, mert a Barcelonát fizetési kötelezettség végül csak Ferran esetében terheli majd, ám ő volt Xavi első számú kérése, és ő valóban a jövő embere. A többiek pedig olyan fizetésekért írtak alá, amiket a Bartomeu érában a szertáros is megkapott. Ez pedig az ő tárgyalásainak az eredménye.

Ettől még a középtávú jövőkép persze nem feltétlenül fest szebben, mert a minőségi ugráshoz nagyobb nevek kellenek, az ő meghódításukhoz pedig sok pénz. Pénzt viszont ő sem tud nyomtatni. Joan Laportán a világ szeme, hogy hogyan tud világsztárt is hozni ebbe a keretbe a nyáron…