Albert Masnou, a katalán Sport főszerkesztő helyettese, számos önéletrajz szerkesztője, és a csapatról szóló könyvek társszerzője a két csapat közti pályán kívüli különbségekről fogalmazott meg véleménycikket. Írásában rávilágít mind a vezetőség, mind a játékosok közti mentalitásbeli különbségre, valamint a stabilitás hiányából adódó következményekre.
Elkerülhetetlen manapság, hogy egy culé feltegye a kérdést, hogy mit csinál rosszul a csapat, hogy története legrosszabb szezonját éli meg, miközben örök ellenfele ismét duplázik, és öt BL-címet gyűjt be az elmúlt kilenc évben.
A Barcelona és a Real Madrid alapjaiban két, hasonló struktúrájú klub (ami a „socio”-rendszert és az az általuk választott elnököt jelenti), de kezdetektől fogva hatalmas különbségekkel. A játékrendszert tekintve nem a játékosok pozíciója a lényeg, hanem a hozzáállásuk. És jelen pillanatban a Barça és a Madrid két külön világban mozog. A pályán és intézményileg egyaránt.
Az irodákban a Madrid szervezett stabilitást mutat, amit a pályára is magával visz, miközben a Barcelona függetlenül az aktuális elnökétől házon belüli harcokat élt és él át, ami semmire se volt jó. Hogy a Cruyffisták, hogy a Rosellisták, hogy a Laportisták… hasztalan háborúkat generálva, amivel semmi jót nem tesznek a csapatnak.
A legutóbbi fontos epizódja ennek, ahogy Marc Menchén ezen oldal hasábjain publikálta, Laporta döntése, hogy „90 millió eurós tartalék képzése, a játékoskeret értékének 138 millió eurós csökkentése, ez a jövőbeli kiadások 238 milliós előrehozását jelenti, megosztva több szezonra”, hogy utána úgy minősítse, hogy „saját magunk lábon lövése”, vagyis megakadályozza az igazolásokat, ezáltal a keret erősödését, mert a klub le van blokkolva.
A Barça jelenleg egy nehezen irányítható klub, különösen ha még hozzáadjuk ezeket a belső küzdelmeket, amik ismétlődtek az elmúlt évek során, még nehezebbé válik. Madridban ezalatt egy nagyon stabil korszak zajlik, ami megenged a számukra olyan stratégiai lépéseket, mint megépíteni az új stadiont a pandémia alatt, gazdasági baklövések nélkül megoldást találni a sportszakmai projektekre és a keret stabilitására, ami magas átlagéletkorú játékosokra alapul, akik az egész keret számára átadják ezt a versenyképes DNS-t.
Mialatt a Realnál elfogadják egy olyan játékos értékesítését, akit pár nappal előtte egy Bajnokok Ligája-döntő legjobb játékosának választottak (Di María), vagy Cristiano eladását gondolkodás nélkül úgy, hogy nem igazolnak senkit a helyére, a Barcelonánál olyan játékosokkal hosszabbítanak, akiknek ma már nem futball körül jár az agyuk, ők a rohadt gyümölcs a kosárban, akik messze nem közvetítenek értékeket a fiatalok felé, inkább elviszik őket bulizni. Piqué ennek a zászlós hajója. Nincs semmiféle kultúrája a kemény munkának, sem az öltözőben, sem azon kívül, és így lehetetlennek tűnik, hogy Xavi egyedül elbírja a klub összes terhét a vállán.
A cikk Albert Masnou, a katalán Sport főszerkesztő-helyettesének 2022.05.30. 06:30-kor közzétett „Barça y Madrid, dos mundos opuestos” című véleménycikkének a fordítása.
