Juan Carlos Unzué, a Barcelona korábbi kapusa, kapusedzője és másodedzője csütörtökön bejelentette, hogy amiotrófiás laterálszklerózisban, röviden ALS-ben szenved, mely a központi idegrendszert támadja, és nincs rá gyógymód. Unzué 53 éves, a jövőben már nem vállal futball szakmai munkát.
Unzué Luis Enrique edző Barcelonából való távozásakor komolyan felmerült vezetőedző jelöltként is a Barcelona első csapatánál, de akkor a klub vezetése végül Ernesto Valverde mellett tette le a voksát. Unzué csütörtökön délután a Camp Nouban sajtótájékoztatót is adott, ahol bejelentette, hogy mostantól a betegségével és az ALS elleni küzdelemmel fog foglalkozni, és végletekig harcolni fog.
Unzué az Osasunában kezdte játékos karrierjét 1986-1987-ben, majd innen igazolt a Barcelonához, ahol mindvégig Andoni Zubizarreta árnyékában maradt. A Camp Nouban 1991-ig védett, innen a Sevillába igazolt. Végül 2003-ig aktív maradt, az Osasunában is vonult vissza. Edzőként viszont Barcelonánál kezdett dolgozni, Frank Rijkaard Barcelonájának ő lett a kapusedzője, Victor Valdés az ő szárnyai alatt vált reménységből klasszis kapussá.
Azon kevesek közé tartozott, akik megmaradtak az edzői csapatban azt követően is, hogy Pep Guardiola átvette a Barcelona vezetését. Végül 2010-ben távozott, mert vezetőedzőként is ki akarta próbálni magát. Dolgozott a Numanciánál és a Racingnál is, végül azonban a Celta Vigóhoz került, ahol Luis Enrique segítője lett.
Később, amikor Luis Enrique a Barcelona vezetőedzője lett, szintén ő lett a segítője, és tagja volt így a 2015-ben triplázó Barcelonának. Legutóbb a Girona edzője volt a tavalyi szezonban.
Az ALS-ről az alábbiakat írja a Wikipédia oldala: az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) avagy Lou Gehrig-betegség a motoneuron-betegségek (MND) leggyakoribb fajtája, amikor a központi idegrendszer mozgató idegsejtjei pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatosan elgyengülnek, majd végül el is sorvadnak.[1] A betegség kiváltó oka nem ismert és nem gyógyítható.
Az ALS pontos kiváltó oka nem ismert, de az esetek 5-10%-ban felmerül az öröklés eshetősége. Átlagosan 100 000 emberre 5 megbetegedés jut (a Csendes-óceán nyugati partvidékének bizonyos területein magasabb az arány). Leginkább 40 és 60 éves kor között jelentkeznek a tünetek, de ettől eltérő időben is kifejlődhet a betegség. A túlélési időt nehéz meghatározni, mert egyén- és korfüggő, de az esetek zömében a középérték 3,5 év, azonban van olyan, aki több évtizede él együtt a betegséggel.
