Páros interjú az MD-tól
Egy évvel Barcelonába érkezésük után a két Olaszországból igazolt játékos, Zambrotta és Thuram egymással beszélgetett a Katalóniában eltöltött szezonjukról. A társalgás során kiderült, hogy a két focistában egy-egy újságíró veszett el, így az El Mundo Deportivo munkatársainak szinte kérdéseket sem kellett feltenni, csak a hallottakat lejegyezni…
Zambrotta: Az elsõ kérdés, amit feltennék neked: Mit gondolsz az új igazolásokról?
Thuram: Nem is tudtam, hogy újságírónak készültél… Komolyra fordítva a szót, mindenki, aki érkezett nagyszerû játékos, és remélem az idei szezon mindannyiunk nagy menetelése lesz, hiszen az, hogy tavaly nem nyertünk semmit, nem illik egy olyan erõs kerethez, mint amilyen a Barçáé.
Z: Már teljes mértékben a Barçához tartozol?
T: Nehéz kezdet volt a barcelonai számomra. De aztán láttam a társaimat játszani, és lépésrõl-lépésre szoktam meg az új környezetet, habár nem játszottam sokat. Most már szeretem a meccseket itt a Barçában. És kedvelem azt a játékost is, aki a jobb oldalon szaladgál fel-alá. Hogy is hívják? Valamilyen Za…
Z: Zambrotta.
T: Igen, õ lesz az. Én itt egy új Zambrottát látok, de tisztelem a Juvés „énedet” is. Ez a mostani sokkal támadóbb felfogású, sokkal technikásabb, és mindezek mellett három gólt is rúgott. Sõt látványosan is játszik! Hogy is nevezik ezt spanyolul?
Z: Crack. (kb. sztár)
T: Igen, három gól egy sztártól. A sztár nagyon divatos szó a Barçánál.
Z: És a most kezdõdõ szezon után is folytatni akarod pályafutásod, vagy innen Barcelonából vonulsz vissza?
T: Nehéz kérdés. Azt hiszem, ha az a megtiszteltetés ér, hogy Zambrotta mellett játszhatok, nem lesznek problémáim. Remélem még további öt évig lehetõségem lesz focizni.
Ezek után Thuram veszi át a kérdezõ szerepét.
T: Zambrotta barátom, neked mi a legnagyobb különbség a Juventus és a Barça között?
Z: A Barcelonában játszani sokkal szórakoztatóbb, mint Olaszországban. Úgy gondolom, te is így vélekedsz.
T: Igen, már régóta ezt gondolom.
Z: Azt hiszem Olaszországban, kivéve a Milant és a Romát, mindenki defenzíven játszik. Mi már hozzászoktunk a Barça stílusához. Remélem idén azzal is szórakoztathatjuk magunkat, hogy címeket nyerünk.
T: Még egy dolog… Mikor Itáliában játszottál, az emberek azt mondták, te vagy a legjóképûbb fazon a bajnokságban, és itt most ugyanez történik.
Z: Ez nem igaz.
T: Talán most még Beckham és Raul mögött vagy egyesek szerint. De az nem szokványos dolog, hogy valamiben ne te legyél az elsõ…
Z: Nem igaz, csak viccelsz.
T: De igaz, már mondtam korábban is. Zambrotta a legjóképûbb a világon, és a legszerethetõbb játékos is egyben. De most már térjünk vissza a futballhoz. Az elõzõ év volt az elsõ idényed, amit nem Olaszországban töltöttél el. Milyen tapasztalataid vannak?
Z: Nem éreztem nagy különbséget. Ez nagyon pozitív élmény, hiszen Spanyolország nagyon hasonlít a szülõhazámhoz, mind az emberek, mind a klíma. A legfõbb különbség a focijukban van.
T: Milyen érzés külföldinek lenni?
Z: Nem volt nehéz hozzászoknom a helyi viszonyokhoz, mert minden csapattársam segített alkalmazkodni. Az-az igazság, hogy nem volt sok dolog, nagyon különbözõ lett volna. Veled is így történt, igaz?
T: Igen, de nekem már volt tapasztalatom abban, milyen érzés elhagyni a hazámat, hiszen én már megtettem ezt nyolc éve.
A beszélgetés során itt kapcsolódik be elõször az El Mundo munkatársa, ami mutatja, hogy a játékosok nagyon jó viszonyban vannak egymással, s naphosszat el tudnának beszélgetni különbözõ témákról.
MD: Mindketten megnyertétek a világbajnokságot. Úgy érzitek, jelenleg is a világ legjobb csapatában játszatok?
T: Nekem az, hogy nagyszerû játékosok vannak a keretben, még nem jelenti automatikusan azt, hogy a legjobb csapat is vagyunk. Meg kell várnunk a szezon végét, mert ha nem nyerünk semmit, nem mondhatjuk magunkról, hogy a világ legjobb csapata vagyunk. Remélem ez egyébként így van, de ez még csak feltételezés. Még túl korai bármit is mondani errõl.
Z: Szerintem papíron nagyszerû csapatunk van, hiszen akik itt vannak, a legjobbjaik a posztjukon, legyen szó akár Messirõl, Henry-ról, Eto’oról, Ronaldinhoról vagy Decoról. De ahogy Lilian mondta, a nevekkel még nem nyertünk semmit. Az igaz, hogy nagyon vágyunk a végsõ gyõzelemre, hiszen a múlt évben ez nem sikerült.
MD: Olyan klubhoz érkeztetek, ami már megnyert mindent, hiszen bajnok és BL-gyõztes volt a Barça, aztán mégsem nyertetek nagy trófeákat. Csalódás volt?
T: Igen, csalódás volt, de már sok éve vagyok futballista, és mielõtt megkezdõdik a szezon, sosem gondolok arra, hogy megnyerjük a Ligát és a BL-t. A tanulságot az idény végén kell levonni. Mi voltunk azok, akik a legtöbb gólt rúgták és a gólkülönbségünk is nekünk volt a legjobb, a végén mégsem nyertünk semmit. Úgy gondolom, hogy az elmúlt szezon is nagyon fontos volt, így megértünk bizonyos dolgokat.
MD: Ez a szezon megtanítja újra alázatosan játszani a Barçát?
T: Úgy hiszem igen, mert szerintem mi vesztettük el a Ligát, nem a Madrid nyerte meg. Remélem az elkövetkezõ egy sikeres idény lesz.
Z: Ugyanez az álláspontom, hiszen azért érkeztem, hogy nagy trófeákat nyerjek, ne csak a Spanyol Szuperkupát és a Katalán Kupát. Nem is érzem, hogy nagyban hozzájárultam volna, hiszen a Szuperkupában csak 15 percet játszottam. Ebben az idényben azonban mindent beleadunk, hogy az összes kupát megnyerjük!
MD: A barátodat azonban sokan csak a kispadon tudják elképzelni…
Z: Miért van az, hogy mindenki kihagyja a legerõsebb tizenegybõl?
T: Ez normális.
Z: Talán normális, hiszen õ már kicsit idõsebb és nem tud az összes meccsen pályára lépni, nem?
T: Normális, hiszen az elõzõ szezonban sem játszottam sokat, inkább csak az idén vége felé léptem pályára kezdõként. Papíron Puyol és Milito is elõttem áll a rangsorban, hiszen mindkettõ nagy játékos, számomra nem is az a legfontosabb, hogy mindig játsszak; nekem öröm, ha focizhatok, és ha jól dolgozok.
MD: Zambrotta, Thuram barátod elfogadja, hogy csere lesz?
Z: Ez számára nem probléma, és nekem sem, ha esetleg nem kerülök be. Nagyon bõ keretünk van, sok minõségi játékossal. Nekem versenyeznem kell Bellettivel, Sylvinhoval és Abidallal, neki pedig Rafával és Militoval.
T: Fiatalabb korban nehezebben viseljük el, ha nem léphetünk ki a stadionban kezdõként a gyepre. 18 vagy 20 éves koromban sokkal jobban letört, ha nem játszottam. Nekem nem fontos, ki van elõrébb a sorban, hiszen mindenképp jól kell dolgozni, és az edzõ dolga a csapat összeállítása. Nincsenek ellenségeim, saját magam ellenfele vagyok. Csinálom, amíg csak bírom, de ha már nem bírom, úgyis visszavonulok. 35 éves vagyok, és egyre közelebb vagyok…
Z: A 40-hez! (nevet)
MD: Olyan szerepre számít, mint tavaly?
T: Nem. A szezon végén majd levonom a tanulságokat, ezt nem teszem meg az idény elõtt.
MD: Te, mint a hátsó alakzat tagja, megvalósíthatónak tartod, hogy elöl együtt játsszon a „Fantasztikus négyes”?
T: Miért ne? Számomra ez nem probléma. Szerintem egy csapat tud sok támadó szellemiségû futballistával is játszani, de nagyon fontos, hogy ha elvesztettük a labdát, jöjjenek vissza segíteni.
Z: Én is ugyanígy gondolom. Ha úgy focizunk, ahogy Lilian mondta, a sok támadó nem fog a védekezés rovására menni.
MD: A játékrendszer is megváltozik ezzel együtt?
T: A futball baja az egyes játékosok mentalitásában keresendõ. Ha van egy olyan játékosod, aki nem szeret dolgozni, azt az egész csapat fogja megszenvedni. Ha viszont két-három játékos is van, aki nem szeret dolgozni, az már túl sok. De ha 11 játékosod van, aki rendesen dolgozik, nem lesz semmi gond.
MD: Te, személy szerint mit tudsz a belsõ szabályzatról? Milyen különbözõségek vannak a Juvehez képest?
T: Minden edzõ azt akarja, hogy a csapata nyerjen. Nekem, aki már sok idõ eltöltött a labdarúgásban, szerencsém van, hogy olyan az edzõm, mint Frank Rijkaard. Õ egy olyan személyiség, aki átülteti magabiztosságát a játékosaiba. Magabiztosságot ad, és én kedvelem õt, hiszen én is a játékosa vagyok.
Z: Mindannyian felnõtt emberek vagyunk, de egy kis önfegyelem sosem árt egy nagyobb társaságnak.
MD: Honnan ered a barátságotok?
T: Akkor kezdõdött, mikor a Juvéhoz kerültem. Mikor ahhoz a csapathoz kerültem, megismertem mindenkit, és hamarosan barátok lettünk. Aki ismeri Gianlucát tudhatja, milyen pozitív személyiség. Általában nem beszél, de ez nem is szükséges, így is át tudja adni a pozitív energiáit.
Z: Én is ugyanezt tudom elmondani róla, mert a pályán és azon kívül is egy profi. Õ a number one!
