A spanyol támadó számos témát érintett – Interjú

David Villa általában a pályán beszél, ám ezúttal kivételt tett, és a katalán ‘SPORT’ sportnapilap kérésére egy bõvebb interjúban számos témáról kifejtette a véleményét. Villa a beszélgetés során elmondta, hogy mit is jelent számára valójában a Barça, hogy Guardiola és Pedro a példaképei, de azt is elárulta, hogy kisgyerekként mindig is a Barcelonában futballozó Romarióra akart hasonlítani.

Az elmúlt évben – köszönhetõen a világbajnokság utáni hosszabb pihenõidõnek – nem vehettél részt az együttes elõszezonjában. Hogyan értékeled az elsõ alapozásodat a Barçánál?

Reménnyel telve és motiváltan vetettem bele magam a munkába. Ez az elsõ alapozásom Barcelonában, mivel tavaly nem volt lehetõségem erre. Az ilyesfajta felkészülés fontos abból a szempontból, hogy a szezon során megfelelõ állapotban legyél. Az, hogy tavaly nem kellõképpen készülhettem fel az új szezonra , hátrány volt.

Pep azt mondta egy korábbi sajtótájékoztatóján az amerikai túra során, hogy Villa remekül érzi magát. Egy meccset kivéve így is volt, a Manchester United ellen azonban egy kissé elmaradt a teljesítményed a várttól.

Igen, egyetértek a Mesterrel. Azon a napon az United ellen játszottunk, és nem voltam a legjobb állapotban. Beszéltem Peppel, pontosan tudta, mi történik velem, hiszen látott a pályán, de szerencsére túljutottam ezen. Nem tudom, hogy vajon a hõség miatt volt ez, de az elsõ játékrészben nagyon fáradtan mozogtam, sõt, néha szédültem is. A többi meccsen azonban jól éreztem magam.

Egy csatár a gólokért él és hal?

Mindig is gólt akarok lõni – többet és többet. Az elsõ számú játékos a csapatunkban természetesen Leo. Szeretek gólt szerezni, amikor lehetõségem van rá, ám vannak más feladataim is, amiket el kell végeznem. Tudatában vagyok, hogy Pep ezeket a dolgokat is értékeli.

Sokan úgy gondolják, hogy egy csatárnak önzõnek kell lennie…

Igen, szerintem is, persze csak a szó pozitív értelmében.

Mit jelent ez?

Azt, hogy mindent a csapatért tegyél, amikor felkészülsz a mérkõzésre, amikor bemelegítesz, akkor csakis a gólszerzés járjon a fejedben. Ez az a fajta önzõ mentalitás, amire gondolok. Fontos azonban, hogy amennyiben egy csapattársad jobb helyzetben van, mint Te, akkor passzolnod kell. Ezt a kettõ dolgot sosem szabad összekeverned.

Rosszul érezted magad, amikor sok mérkõzésen keresztül góltalan maradtál, mindezt úgy, hogy a csapat közben nyerni tudott?

Egy támadó mindig csak akkor lehet teljesen elégedett, ha gólt lõtt. Ha a csapat viszont nyer, akkor nem érdekel semmi más. A lényeg a gyõzelem.

Szenvedtél amiatt, hogy nem találtál a hálóba?

Úgy érzem, belül nem szenvedtem. Hiba lenne viszont tagadni, hogy sok támadó játékost az alapján ítélnek meg, hogy hány gólt szerez.

Hogyan éred el azt hosszú távon, hogy az elsõ számú dolog a gólszerzés legyen?

Mindig  gólt akarok lõni, a pályán vannak különbözõ feladataim, de ezeket mindig a gólszerzés reményében végzem. Mindig próbálok odaérni a tizenhatos elõterébe, a megfelelõ helyre. Vannak nagyon szép gólok, amikor három embert átjátszva helyezem a kapu sarkába a labdát, de vannak olyanok, amik csak bepattannak, vagy csak eléd pattannak, és belövöd õket. Lényegtelen, hogyan esett a találat.

Ha már a gyönyörû góloknál tartunk, Xavi azt mondta, sosem volt még olyan boldog, mint a Te gólodnál, amit a Wembley-ben lõttél a Manchester United ellen.

Nagyon örülök, hogy Xavi ezt mondta, õ egyébként pontosan tudta, mit akarok tenni abban a szituációban. A történelem részévé válni csodálatos dolog, pláne egy ilyen nagyszerû csapat tagjaként. Ez a legjobb, ami történhet velem. Számomra ez egy nagyon fontos gól volt, hiszen habár 2-1-es állásnál kontrolláltuk a meccset, egy Manchester United ellen az egygólos elõny sosem biztonságos. A gólom után azonban ráébredtünk, hogy ez a döntõ csakis a miénk. Ez a találat sok mindent szimbolizál az életemben – a hosszú, kemény munkát, a góltalan idõszakomat, a történelmi helyszínt – ez a legfontosabb gól, amit valaha is lõttem.

Ha a Wembley-ben nem is találsz a hálóba, azért a Real Madrid így is kapott két Villa-gólt az õszi mérkõzésen…

Csodálatos meccs volt. Talán azért, mert mind csapatszinten, mind egyénileg fantasztikusak voltunk. A szezon két legjobb meccse a Bajnokok Ligája fináléja, illetve az õszi Clásico. Zseniálisak voltak. Az volt az elsõ Klasszikusom, egy 5-0-val, ráadásul az öt gólból kettõt én szereztem, az együttes pedig leírhatatlanul szép focit játszott. Ez az az összecsapás, amire mindig is emlékezni fogok.

Nagyon sok találkozó volt a Real Madrid ellen az elmúlt esztendõben.

Azok nagyon feszült összecsapások voltak, nagyon sok olyan pillanat volt, ami nem tett jót a futball megítélésének. Négy Klasszikust játszani 18 napon belül embert próbáló feladat. Remélem, a következõ egymás elleni meccseinken nem lesznek ilyen momentumok.

A szuperkupáról ráadásul még nem is beszéltünk…

Valóban, de csak annyit tudok mondani: harcolni fogunk a címért, természetesen maximális szenvedéllyel.

A Barçában játszani könnyû vagy komplikált?

Nagyjából ezer jelzõt tudnék Neked mondani, hogy milyen fantasztikus a Barcelonában focizni, de hogy nem könnyû, az egészen biztos. Sõt, nagyon is nehéz. A Barçában vannak a kiválasztott játékosok, a legjobbak. Számomra ez egy személyes kihívás, hogy megfelelek-e, és ez így lesz egészen addig, amíg itt leszek. Ha egy ilyen jó csapatban vagy, akkor büszke lehetsz magadra. Nekem jelentõs elõny volt, hogy a válogatottból már számos játékost ismertem. Az elmúlt három évben volt egy álmom: a Barçában játszani. Amikor a világ legjobb középpályásai adják neked a passzokat, akkor sokkal kényelmesebben érzed magad.

A Te eseted hasonló volt, mint Cescé, akit már nem elõször hoznak szóba a Barcelonával.

Nagyon kényelmetlen szituációról van szó. Próbálok beszélni vele, persze nem arról, hogyan áll az átigazolása, mert az csakis rossz hatással lenne rá. Én csak megpróbálom támogatni, megkérdezem, hogy mire van szüksége, és ha kéri, tanácsot adok neki. Átéltem ezt a helyzetet, s teljes szívbõl remélem, hogy a transzfer számára jól fog végzõdni. Cesc erõs, minden év elteltével egyre érettebb, és így mi is egyre jobban kijövünk egymással. Ez nem csak azért van, mert csapattársak vagyunk a válogatottban, hanem mert a barátom. A barátaimnak pedig mindig a legjobbakat kívánom.

Alexis úgy nyilatkozott, hogy kulcsfontosságú volt Pep hívása. Neked is ez döntött a Barça javára?

Igen. Amikor a világ legjobb csapatának az edzõje felhív személyesen, és azt kéri, hogy csatlakozz ehhez az együtteshez, akkor egyértelmû, hogy minden más megszûnik létezni számodra. Minden ideérkezõ labdarúgó számára megtiszteltetés, hogy ‘culé’ lehet. Ez történt Alexisszel is, akinek legalább 5-6 lényegesen jobb ajánlata volt, ám õ mégis a Barçát választotta.

Alves egyszer elárulta, hogy amennyiben Pep azt mondaná neki, hogy ugorjon ki az ablakon, megtenné, mert egészen biztosan lenne rá egy racionális ok, amiért megérné kiugorni. Ez a fajta bizalom szükséges egy bajnokcsapatban?

Igen, ez az egyik erénye Pepnek. Mindent elemez. Ha mondd valamit, meggyõz arról, és így elhiszed, hogy annak úgy kell lennie. Mindent, amit mondd, a csapatért van. Mi pedig tudjuk, hogy ez csakis a hasznunkra válhat.

A Te nevedet sokan az erõfeszítésekkel azonosítják, mivel már a gyermekkorodban átestél sok nehézségen, köztük egy combcsonttörésen. Ezt a fajta hozzáállást a szüleidtõl örökölted?

Nagyrészt tõlük, igen. Nem csak a labdarúgásban, de az életben is nehéz érvényesülni. Bármit is érsz el, az csakis kemény, megfeszített munkával érhetõ el. Büszke vagyok a pályafutásomra. Egy kissé szerencsés voltam, hogy mindössze négy évesen törött el a combcsontom, hiszen így alig emlékszek valamire errõl az esetrõl.

Amikor még a Valencia játékosa voltál, egy újságíró megkérdezte Tõled, hogy Leót vagy Cristianót választanád, és Te Messit feleltél.

Eddigi pályám során sohasem láttam hozzá foghatót a gyepen. Nézd, voltak nagyszerû egyéniségek a történelem során, ám – nem megbántva senkit sem – Messihez senki sem hasonlítható.

Igaz, hogy számodra Pedro egy példakép?

Igen, nagyon is. Pedro nagyon sok évet eltöltött Pep csapataiban – mind a B együttesnél, mind az elsõ keretnél, s amit különösen csodálok, az a kiváló taktikai munkája a pályán. Ez csaknem tökéletes. Nekem õ egy példakép, mivel pontosan azt csinálja, amit az edzõ kér Tõle. Amikor kérdés merül fel bennem, mit is kellene játszanom, csak megnézem Pedrót.

Meg tudnád nyugtatni a szurkolókat a közelgõ Spanyol Szuperkupát illetõen?

Fontos, hogy nyerjünk, s hogy gólokat szerezzünk. Az elõszezon azonban nem csak a gyõzelemrõl szól, hanem arról, hogy megfelelõen felkészüljünk az elõttünk álló idényre. Ha nyersz, az mindig jó hatással van a hangulatra, ám nem döntõ fontosságú. Ennek ellenére úgy hisszük, hogy készen állunk a feladatra.

Végül utolsó kérdéseim egyikeként az iránt érdeklõdnék, hogy a nagyobbik lányod köztudottan rajongója Puyolnak,  s már akkor is az volt, amikor a Valenciában futballoztál. Találkozott már a példaképével?

Igen. Elõször megilletõdött volt, de aztán magabiztosabb és sokkal nyugodtabb lett.

Az elsõ, Barçával kapcsolatos emlékek?

Romario és Ronaldo a legjobb éveiket Barcelonában töltötték. Mindig is hozzájuk hasonló támadó akartam lenni, és már kisgyerekkoromban is õket néztem. Ha támadófutball, akkor az elsõ emlékeim Romarióhoz köthetõek.

Esetleg más példakép a Barcelonából?

A szobámban van egy kép Guardioláról. Ezt eddig nem árultam el neki, mert e tekintetben egy kicsit szégyenlõs vagyok.