Múlt hét szombaton jelent meg egy hosszabb interjú Charles Rexach-kal Katalóniában, a „Regio 7” címû lapban, mely még tavaly augusztus és szeptember környékén készült. Azóta a klubhoz ezer szállal kötõdõ Rexach tagadta, hogy interjút adott volna ennek a médiumnak, és állítása szerint egy szurkoló klubbal elfogyasztott informális vacsora beszélgetését közölték le. Mindeközben a ’Regio 7’ két újságírója, Lluís Busquets és Enric Calçada állítják, hogy Rexach az áldását adta a beszélgetés publikálására.
Rexach igazi culé, nagyszerû futballistának számított a ’70-es években, volt Johan Cruyff segítõje, majd a klub edzõje is, nemrég pedig az újonnan létrejött technikai bizottság tagja lett. A hosszabb beszélgetés során a régi idõk mellett aktuális témákat is feszegetett a vezetõ, néhol kemény hangnemben nyilatkozott, így a cikket sokan meglepõdve fogadták Katalóniában.
Rexach szavait tehát abban a kontextusban kell értelmezni, hogy azok 2014 augusztusa és szeptembere körül hangoztak el. A beszélgetés második részét közöljük ezen anyagunkban:
Mit gondol Victor Valdés szerencsétlen búcsújáról?
„Azt mondom, hibázott, mikor hagyta lejárni a szerzõdését májusban. Azt tanácsolták neki, hogy tegye ezt, mert a következõ szezonban várja a Monaco, és sokkal kedvezõbb adózási feltételei lesznek ott. Az volt a baj, hogy úgy hagyta el a klubot, hogy sok lezáratlan ügy volt elõtte. Ugyanez történt 2001-ben Peppel. Úgy nézett ki, megy a Juventushoz, akik közben megszerezték Capellot edzõnek, õ viszont nem számított Guardiolára. Végül a Bresciában kötött ki.”
Mit mond Tata Martinoról?
„Egy kedves ember és nagyon jó személyiség.”
Deulofeu?
„Hmm. Tehetséges, de talán egy kicsit túl öntelt.”
Munir?
„Lelassult a fejlõdése, de van még ideje.”
És Sergi Roberto?
„Játszik, de nem lehet észrevenni. Mintha nem merne vállalkozni. És most ez kezd látszódni Rakiticnél is. Ahhoz, hogy jól játssz, nem kell sokat gondolkozni. Néha a leghülyébb dolgok sülnek el a legjobban. Vannak olyan játékosok, akik minden edzõnél kezdõk: Asensi, Puyol, Xavi… Mikor én játszottam, mindig lefutottam az alapvonalhoz, majd visszapasszoltam. Bakero például hasonlóan cselekedett. De megértettük, hogy nem ez a feladatunk, és hogy a csapatjáték ennél összetettebb.”
Megváltozott a futball?
„Minden tekintetben. A gazdasági környezet, a játékosok kezelése, technikai és strukturális különbségek. A gazdasági vonatkozás persze az átigazolási díjakban, fizetésekben, záradékokban nyilvánul meg. Az én idõmben két csukánk volt egy szezonra. Most akár negyven is lehet. Aztán a különbözõ ajándéktárgyak után is vándorol a pénz a zsebedbe. Beismerem, a hatvanas években a klub technikailag egyszerûbb helyzetben volt. Játékosok jöttek és mentek. Rifével, Peredaval, Revel és Fusterrel kezdtem a csatársorban. Aztán jött Rinus Michels a padra, a csapatba pedig Cruyff, és kezdtek megváltozni a dolgok. Pujol, Marti Filosia, Martial, Sotil, majd Neeskens jött. És minden megváltozott, minden tekintetben.”
Mit jelent a tiki-taka?
„Az emberek Johan Cruyff és az én nevemhez kötik a létrejöttét. A tiki-taka nem csak úgy kipattant a fejünkbõl. Szituációkat gyakoroltunk. Úgy alakítottuk ki a taktikát, hogy az ellenfelek ne tudják megszerezni a labdát. Labdatartás, labdatartás, labdatartás. Hasonlót próbál most Simeone is, a középpályásai minden áron meg akarják szerezni a labdát, de õk azért, hogy széttördeljék az ellenfél játékát.”
