A jelenleg már a Sporting Lisszabonban futballozó, ám 2014 és 2017 között a Barcelonát erõsítõ Jeremy Mathieu interjút adott a madridi ’Marca’ sportnapilapnak azzal kapcsolatosan, hogy a héten korábbi együttese ellen léphet majd pályára a francia hátvéd. Mathieu jól érzi magát Portugáliában, örömmel tekint vissza a katalóniai idõszakára, azonban bántja néhány dolog, valamint Josep María Bartomeu elnök és Robert Fernández sportigazgató viselkedését is kritizálta.

Még nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy a Sporting mezében láthatjuk. Hogyan érzi magát Lisszabonban?

Nagyon elégedett vagyok, mert egyelõre minden meccset megnyertünk, és csaknem végig a pályán voltam. A pályafutásom végéhez közeledem, szeretném kiélvezni a hátralévõ idõt. Nagyon boldog vagyok itt.

Kitûzte azt célként, hogy hány évet szeretne még futballozni?

Nincsen felsõ határ, de mindenki tudja, hogy régóta fájdalmaim vannak az Achilles-ínamnál. Jelenleg azonban ismét jól érzem magam, most éppen nem fáj az említett testrész, és játszani szeretnék, amennyit csak lehetséges. Amikor eljön az idõ, majd visszavonulok.

Pontosan ez a fájdalom az, ami miatt próbajátékon volt a Sportingnál, mielõtt leigazolták volna, vagy ennek semmi köze nincs az említettekhez?

Nem. A problémát a Barcelona okozta. Papírmunka. Nem jelenthettük be, hogy már leigazoltak, de valójában nem voltam próbajátékon. Az egyezség már megszületett, ugyanakkor sokkal késõbb jelentették azt be hivatalosan.

Sokat változott az élete, mióta Lisszabonba költözött?

Összehasonlítva a klubokat, igen. Itt kicsit hasonlóan érzem magam, mint Valenciában: ez egy családias klub. Otthonosan érzem magam már az elsõ naptól kezdõdõen.

Úgy tûnik, mintha nagyon fontos szerepet szánnának itt Önnek: még a szabadrúgásokat is Ön végezheti, és ezeket mostanában elég szép számmal értékesíti.

Igen. Azt hiszem, ez normális, hiszen Barcelonában a világ legjobbjai futballoznak. Én megpróbáltam kiadni magamból a maximumot az ott töltött három évem alatt. Sokat játszottam, és a képességeim legjavát adtam ki magamból. Az elsõ két idény egészen elképesztõ volt a számomra, sajnos az utolsó ennél bonyolultabb volt. Ilyen a futball.

Keserû szájízzel távozott Barcelonából?

Nem. Sok lehetõséget kaptam, és címeket nyertem. Egyetlen dolog bánt: vannak olyanok, akik szerint nem játszottam sokat. Az elsõ szezonban a meccsek 58%-án kaptam lehetõséget, és fontos gólokat szereztem… A második idényben egy kicsit kevesebbet, nagyjából a találkozók 53-54%-án voltam pályán, ami szintén elfogadható. Az utolsó év nehéz volt, sérülések hátráltattak, valamint a vezetõedzõ már nem bízott bennem úgy, mint korábban, de ez van, nem történt semmi komoly.

Sok baráttól kellett elbúcsúznia Barcelonában?

Nem hívnám így õket. Csapattársak. Szenzációs érzés volt ilyen labdarúgókkal egy csapatban játszani. Egy klubon belül azonban inkább csapattársakról beszélnék, mintsem barátokról. A barát egy komolyabb fogalom, nagy szó.

Tehát nem vár hívásokat Katalóniából a közelgõ találkozó elõtt, igaz? Ki volt az a csapattárs, akivel a legtöbb idõt töltötte Barcelonában?

Nem volt ilyen. Senkivel sem tartottam szorosabban a kapcsolatot. Mindenkivel beszélõ viszonyban voltam, de a pályán kívül családos ember vagyok, és elõnyben részesítettem, ha a gyerekeimmel és a feleségemmel tölthetem a szabadidõmet.

Hogyan látja most a Barcelonát a brazil Neymar nélkül?

Az elmúlt meccseken remekül teljesítettek, és a csapatban tudhatják azt, aki megteremti a különbséget: õ nem más, mint Messi.

Nemrég szerzett egy szép szabadrúgásgólt, aminek Cristiano Ronaldo is nagyon örült. Ezért is beszélhetünk a szerepének a megváltozásáról. Milyen lehetõségei voltak egy-egy szabadrúgást illetõen a Barcelonában?

Sosem kértem el a labdát, hogy én végezhessem el a szabadrúgást. Mindenki tudta, ki fogja azt végezni, hiszen a keretben hemzsegtek a kiváló szabadrúgáslövõk. Egy szabadrúgásgólt szereztem a Barcelonában, de csak azért, mert a legjobbak éppen nem voltak a pályán. Ha Messi vagy Neymar ott vannak, ez lehetetlen lett volna. Ez volt azonban a helyzet Valenciában is: Silva, Mata, Villa… velük egy fedélzeten nehéz esélyhez jutni.

Ezek a nézeteltérések sokkal gyakoribbak a futballban, mint azt az ember gondolná, nem? Meg tudná magyarázni, hogy mi az oka ennek?

Nem hiszem, hogy bele kellene ásnunk magunkat a témába, a válasz egyszerû: ego. Itt, a Sportingnál nincsenek ilyen problémák. Ha Bruno például szeretné elvégezni, minden további nélkül átengedem neki. Ha úgy érzi, hogy belövi, akkor átengedem.

Nem Jorge Jesus dönti el, ki végzi a pontrúgásokat?

Nem. Azon múlik, hogyan érzed magad abban a pillanatban, amikor a szabadrúgást el kell végezni. Ennyi az egész.

Örülne, ha egy szabadrúgásgóllal beköszönne a Barcelonának?

Természetesen. És nyerjük is meg a meccset végül (nevet – a szerk.).

Messi kiváló formában futballozik. Létezik valamilyen trükk, amivel meg lehet õt állítani?

Nem szabad semmit sem csinálnod. Nehéz, mert egyébként nem tudod, mivel is fog elõrukkolni a következõ másodpercben. Egy méteren belül kell õt felvenni, nem szabad rá kirontani, és arra kell kényszeríteni, hogy passzoljon.

Az elmúlt esztendõben a Sporting 89 percen keresztül vezetett a Bernabéuban a Madrid ellen. Nehezebb nyerni a Barcelona ellen?

Nem tudom. A labdarúgásban minden lehetséges. Ha jó teljesítményt nyújtunk, és mindenki végzi a feladatát, akkor szerintem nyerhetünk. Nagyon erõsek, õk az esélyesek, de minden megtörténhet.

Ha betalál a kapuba a Barcelona ellen, meg fogja azt ünnepelni vagy fûzi olyan viszony a katalán klubhoz, mely miatt nem fogja ezt megtenni?

Nem tudom. Nagyon tisztelem a korábbi csapattársaimat valamint a szurkolókat. Ha ünnepelni fogom, az csakis Bartomeu és Robert Fernández miatt lesz. Úgy érzem, ahogy viselkedtek velem szemben, azt nehéz szó nélkül elviselni.

Szóval mégis keserû szájízzel távozott.

De csakis miattuk.  A futball azonban ilyen, most pedig már boldog vagyok. Nem lényesges ez már.

Túllépve Roberten és az elnökön, mit gondol a spanyol sajtóról? Igazságtalanok voltak Önnel szemben?

A média nem, csupán egy sajtótermék: a katalán ’Sport’. Mérges vagyok rájuk, mert akárhányszor játszottam, mindig megtaláltak valami miatt. Ezt azonban nem tudom kontrollálni, ez van. A futball egy csapatsport, ha veszítesz, az nem csak egy ember hibája. Ezt szentül hiszem. Megnéztem felvételrõl a Juventus elleni mérkõzést, melyrõl mindenki azt mondta, hogy rajtam ment el. Az való igaz, hogy a gólok elõtt egy az egyben megvertek, és nem tudtam segíteni a csapatnak, ugyanakkor utána még volt egy passz, és ezzel kapcsolatban mondhatták volna, hogy mit csinált Mascherano vagy Piqué? Ez azonban szóba sem került. Ez a véleményem a médiáról.

Túlzásba vitte a sajtó a dohányzással kapcsolatos témát?

Már lezártuk ezt a történetet, régen volt.