A spanyol válogatott pénteki edzése után Pablo Páez Gavira, azaz „Gavi” először szembesült a média figyelmével a spanyol válogatottal. A mindössze 18 esztendős középpályás bátran nézett szembe a helyzettel, ami egyáltalán nem ment rosszul neki. Amikor megérkezett a Twente edzőközpontjának egyik öltözőjébe, bevallotta, hogy kissé feszült, ideges volt, de fokozatosan elengedte magát, és olyannak mutatta magát a kamerák előtt, amilyen valójában: egy megközelíthető és természetes fiatalembernek. Sokkal nagyobb a nyomás rajta, mint másokon, mert hétről-hétre Barcelonában kell bizonyítania, most pedig azért, mert vasárnap Rotterdamban, Horvátország ellen játszik Nemzetek Ligája-döntőt, ami az első trófeája lehet a La Rojával.

A vasárnapi lesz a második fináléd a válogatottal úgy, hogy mindössze 20 hónapja vagy rendszeresen a keret tagja

„Már nagyon várom. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy az én koromban két Nemzetek Ligája-döntőben is játszhatok, és nagyon boldog vagyok.”

Ez lehet a sajátos triplád. Liga és Szuperkupa a Barçával, most pedig a Nemzetek Ligája a válogatottal

„A spanyol válogatott szurkolói is megérdemelnek egy ilyen trófeát, és remélem, hogy meg tudjuk nyerni nekik ezt a címet.”

Ez lehet a harmadik trófeád 18 évesen

„Ez egyáltalán nem rossz. De még sok trófea van, amit szeretnék egy nap megnyerni a Barçával és a válogatottal is. De akármilyen trófea is lesz, örülni fogok neki.”

Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy a válogatottba kerülésed óta minden sorozatban játszottál már

„Örülök a bizalomnak, amit a két válogatott edzőtől kaptam, mind Luis Enriquétől, akinek az irányítása alatt debütáltam, mind pedig most Luis de la Fuentétől.”

Zsinórban 20 meccset játszottál a válogatottban

„Ezt soha nem gondoltam volna. Ennyi meccset játszani a válogatottal, egy világbajnokságon, két Nemzetek Ligáján szerepelni…. Az az igazság, hogy minden nap megállok, hogy elgondolkodjak ezen, és azt mondom: „Hű, boldog és hálás vagyok mindezért.”

Láthattuk, hogy az Olaszország elleni győzelem után a csapat, a játékosok és a stáb, az egység ikonikus képében ölelte át egymást. Ez az öltözőben is ilyen a hangulat?

„Mind a játékosok, mind a stáb eggyé vált az edzővel. Nagyon sok nyugalmat ad nekünk a meccseken, és a tegnapi győzelemnek is nagyon örülök.”

Meglepődnél, ha azt olvasnád, hogy az új edző munkáját már két meccs után megkérdőjelezik?

„Mindig sok minden felmerül a médiában, de ez normális. Képesek lennénk meghalni érte és mindig meg fogjuk védeni.”

Mindig 110%-on pörögsz minden meccsen. Xavi azt mondja, hogy ezen ne változtass, viszont szerinte néha kicsit nyugodtabban kellene játszanod. Hogyan szabályozod ezt?

„Az igaz, hogy sok mindenben javulnom kell. Még nagyon fiatal vagyok, és remélem, hogy napról-napra egyre többet fejlődhetek. De azt hiszem, ez az, ami engem megkülönböztet a többi játékostól, hogy 90 percig, a végsőkig küzdök, és mindig is ezt fogom tenni.”

Milyen a hangulat a csapatban?

„Nos, mi egy család vagyunk, és mindannyian együtt vagyunk. Tudjuk, hogy mit kell tennünk, és mindannyian nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással.”

Luis Enrique szokta mondani, hogy egy csapat mentális állapotát abból lehet látni, ahogyan az a gólokat ünnepli. Olaszország ellen pedig megőrültetek

„Igen, ma az edzés előtt az edző rámutatott erre. Mindazok, akik nem játszottak, mind azok, akik csereként léptek pályára, mindannyian olyan hangulatban voltunk, hogy együtt halunk meg a csapatért.”

Láttuk, hogy az utolsó percekben nagyon szenvedtetek a pálya szélén, még leülni sem tudtatok

„Amikor a pályán vagyok, jól vagyok, mert játszom, de amikor a kispadon ülök, ugyanolyan rosszul érzem magam, mint bármelyik szurkoló.”

Még nyolc éves sem voltál, amikor a spanyol válogatott utoljára trófeát nyert. Jordi Alba és Jesús Navas, aki ugyanabból a városból származik, mint te, pedig már akkor is játszott. Hogyan élted meg ezt?

„Nem sok emlékem van róla, csak felvillanásaim vannak. Otthon voltam, a családommal, néztem és ünnepeltem. Utána pedig Los Palacios y Villafrancában elmentünk egy helyre ünnepelni, és a családommal és az egész várossal együtt ünnepeltünk.”

Jesús Navas, Fabián Ruiz és te, mindhárman Los Palaciosból származtok. Kevesebb mint két év alatt máris a helyébe léphettek?

„Nem, nem. Jesús a pályafutása és a tapasztalata miatt a városom legnagyobb legendája. Nagyon csodálom őt, és remélem, hogy egy nap én is annyit fogok nyerni, mint ő.”

Ismertétek egymást, mielőtt a válogatottban találkoztatok volna?

„Nem. Emlékszem, egyszer láttam őt egy bárban a falumban, és kértem tőle egy autogramot, amit aláírt nekem.”

Egy másik legenda Modric, a vasárnapi ellenfeled lesz, milyen döntőre számítasz Horvátország ellen?

„Modric egy top játékos, ezt mindannyian tudjuk. Remélem, hogy egy jó meccs lesz, nagyon jól versenyeznek. Egységesek, sokat futnak, és soha nem fáradnak el.”

Korábban azt mondtad, hogy egy család vagytok. Arról szóltak a hírek korábban, hogy rossz hangulatot teremtettél az öltözőben

„Az igazság az, hogy nem igazán értettem, amit mondtak. Minden játékos elmondhatja, hogy nagyon jó srác vagyok az öltözőben, mindenkivel nagyon jól kijövök.”

Ceballosszal is?

„Az edző világosan beszélt hozzánk. Azt kérte tőlünk, hogy ami a pályán történt, az maradjon a pályán, és hogy a válogatottban mindannyian egy oldalon álljunk. És mi ezt tesszük.”

***