Az elmúlt hónapok során bizonyára sokan hallottak már Szabó Marcika esetéről, arról a hatéves kisfiúról van szó, aki agydaganattal küzd. Nádudvari Péter gyógypedagógus és a Büntető.com, valamint a WMN újságírója Marcika gyógyulása érdekében elképesztő áldozatot vállalt be, ugyanis 400 kilométert fut, amelyeket áruba bocsát (tetszőleges áron). Már több, mint 4 millió forint gyűlt össze az őszi, illetve a tavaszi kezelések költségének fedezésére.

A hihetetlen történet minket is megérintett, ezért Balogh ,,Efi” Efraim készített Péterrel (aki mellesleg szimpatizál a Barçával) egy interjút annak érdekében, hogy Magyarország legnagyobb FC Barcelona-közössége is összefogjon Marcika gyógyulásának elősegítésében.

Az említett Szabó Marcika, akiért Péter (is) fut

Efi: Úgy tudom, Peti, hogy főállásban gyógypedagógus vagy, és 11 éve foglalkozol jótékonysági sportolással. Mi volt a motivációd erre a két tevékenységre? Esetedben a jótékonysági sportolás egyedül a futásban merül ki, vagy csinálsz mást is?

Péter: A segítő szakmák/tevékenységek iránti affinitás már elég korán kialakult bennem, ugyanis apukám szociális munkás, anyukám orvos, tehát tulajdonképpen ezt kaptam a ,,tarisznyába” a szüleimtől, így értelmezem ezt a helyzetet. Kerestem a saját utamat, ami akkor kezdett el kikristályosodni, amikor 15 évesen részt vettem egy nyári táborban, ahol fogyatékossággal élő gyerekek voltak. Fantasztikus volt látni azt a miliőt, amit alkottak ezek a gyerekek, az őket nevelő szülők és az őket (mármint a gyerekeket – a szerk.) fejlesztő szakemberek.

Egy ilyen kis ,,csodavilágba” csöppentem, ahol ezekkel a srácokkal együtt énekeltünk, zenéltünk, fociztunk, strandoltunk… És rájöttem arra, hogy ezek a szülők, akik ott voltak a táborban, valódi hősök, hiszen valamennyiünknek a hétköznapi életben is rengeteg küzdelmet kell felvállalnia a munkahelyén, a magánéletében és az élet megannyi egyéb kis szegmensében is. Ott szembesültem azzal, hogy egy ilyen gyerek egy szülőnek mekkora érzelmi, anyagi és sok egyéb pluszt jelent, és akkor ezeket az embereket elkezdtem tisztelni.

Én, mint akkori tinédzser kerestem a példaképeimet sportolók, színészek és mondjuk így, hogy ,,celebek” formájában, de rájöttem arra, hogy nem kell ehhez bulvárlapokat lapozgatni. Elég az utcán körülnézni, és láthatjuk azt, hogy vannak olyan szülők, akik az életük megannyi terhe mellett még végig viszik ezt is, hogy egy fogyatékossággal élő gyereket nevelnek odafigyeléssel, szeretettel, plusz energiákat mozgósítva. Ekkor döntöttem el azt, hogy szeretnék valamilyen formában tevékenykedni ezen a pályán a jövőben.

CIVIL FOGLALKOZÁS

Eredetileg magyar szakos tanárként diplomáztam, utána pedig másoddiplomaként elvégeztem a gyógypedagógiát is. Dolgoztam már multinál is, gyógypedagógusként is, most pedig 2021 szeptembere óta dolgozom az Immánuel Otthonban, és szeretnék itt hosszútávon lehorgonyozni.

SPORT

Mindig is érdekelt a futás, úszás, túrázás… Szerettem mindig is sportolni, de ebben nem volt rendszer sokáig, mert amikor éppen kedvem volt, akkor ,,futogattam”, ,,uszogattam”, ,,túrázgattam”, tök rendszertelenül. 2012-ben volt egy ,,kattanásom”, mert egy nehéz élethelyzetben voltam, és szerettem volna önbizalmat meríteni. Elhatároztam, hogy lefutom a maratont, átúszom a Balatont, csinálok egy  brutális, 124 km-es túrát, és miután ezeket véghez vittem, akkor úgy éreztem, hogy: ,,Fhuu, én aztán érek valamit!”… Ilyenkor csomó ember megölelgethet,  ,,megütögethet”, hogy ,,Hú, Peti, király voltál!”, vagy ,,Azt a mindenit, mit csináltál?!”, ,,Baromira tisztellek”, meg hasonlók. De egy idő után rájöttem arra, hogy ez egy öncélú történet, mert attól még, hogy az ember a közösségi médiában kapja a lájkokat meg ,,hátbaveregetik”, azt nem lehet összeegyeztetni az én életcélommal: a rászorulók segítésével.

2012-ben láttam egy felhívást, hogy egy ismert alapítvány keres jótékony futókat, és akkor mondtam, hogy: ,,Oké , ez az én utam, hogy a sporttal, amit korábban a saját testi-lelki jólétemért, és az önbizalmam helyrehozásáért műveltem, azzal a rászorulókon fogok segíteni.” Itt kezdődött a sztori, és ’12-től mostanáig szinte minden évben futottam és triatlonoztam valaki(k)ért.

MIT JELENT AZ, HOGY ÁRULNI KILOMÉTEREKET?

Ez úgy néz ki, hogy ha megteszel egy távot, akár futva, akár más sportágban, akkor ezeket a kilométereket áruba lehet bocsátani. Ahogy Marcikánál is láttad, van egy egységár, vagy tetszőleges ár, amiért ezeket a kilométereket ,,örökbe lehet fogadni”, és összegyűlik a pénz gyógykezelésre, táborra, vagy bármi olyan dologra, amit célul kitűztél magad elé. Nemcsak a sport a hangsúlyos rész, hanem ez egy kőkemény marketing is. Ahogy egy marketingszakember azon dolgozik, hogy egy árut vagy szolgáltatást eladjon, nekem is úgy kell dolgozni, hogy eladhassam a kilométereket. Írni kell az e-maileket, pörögni a messengeren, keresni a sajtóval a kapcsolatot, írni a közleményeket. Szerencsére ez működik, és felemelő érzés ilyen célokért bevetni az embernek ezt a fajta tapasztalatát és kapcsolatait is.

MARCIKA TÖRTÉNETE

Nekem őt a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítványból javasolták, ennek a szervezetnek vagyok önkéntese évek óta. Te is ismered a történetét, hogy egy agydaganattal élő, mindössze hatéves srácról van szó, akinek az egyetlen reménye egy németországi kezeléssorozat. A magyarországi protokoll (a kemo- és sugárterápia) nem hozta el a várt eredményt, de a család tudomást szerzett egy kölni magánklinikáról, ahol a speciális, ún. ,,vírusterápiával” segítenek a srácon. Ez röviden annyit takar, hogy olyan kórokozók kerülnek a szervezetébe, amelyek a daganatos sejteket roncsolják, szerencsére a srác szervezete jól reagál erre a módszerre. Azt viszont, hogy a srác mikor lesz teljesen egészséges, még sem a szülei, sem a szakemberek nem látják előre.

Az biztos, hogy még sokáig kell járnia ezekre a kezelési ciklusokra, amelyek évi két, egy őszi és egy tavaszi alkalmat jelentenek. Én először az őszi kezelés támogatását tűztem ki célul, arra összegyűlt nagyon hamar a kétmillió forint (az első három hét alatt már egymillió megvolt!). Majd a tavaszi kezelés fedezete is összegyűlt, vagyis már négymilliónál tartok, de amíg úgy látom, hogy tart az adományozási kedv, nyomom a kampányt, hiszen ahogy többször is hangsúlyoztam, Marcinak még valószínűleg évekig kell járnia Németországba. Tisztában vagyok vele, hogy az első hullám, pár hét mindig erős, utána van egy kis visszaesés, majd egy újabb erős hullám, de most szerintem újra egy jó periódus következik, ugyanis néhány nap múlva kezdődik a kampányom leghosszabb futása, amely során a debreceni Nagytemplomtól a Kékestetőig jutok majd el.

FELKÉSZÜLÉS

Efi: Hogyan készülsz, mennyit edzel egy ilyen távra általában?

Péter: Csúcsterhelés esetén 80-90 kilométereket futok, megkívánja ez a mennyiség, hogy egy ilyen távot az ember abszolválni tudjon. Emellett, ahogy említettem, megy a marketingtevékenység is: e-mailek, messenger, sajtóközlemények, interjúk, személyes beszélgetések…

Efi: Működik a médiabumm; írt rólad a Blikk, a Metropol, TV-ben is szerepeltél… Ezeknek is köszönhető, hogy ilyen hamar összegyűlhet nagy összeg?

Péter: Az a célom, hogy ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban minél több embert elérjek a közösségi médiában és az egyéb fórumokon, hogy a lehető legtöbb adomány gyűljön össze.

Ez persze nemcsak céltudatosan végrehajtott sportolás és marketing, hanem van egy spirituális oldala is, az égi támogatás nélkül elképzelhetetlen a siker ebben a műfajban. Úgy érzem, ezen a projekten akkora áldás van, hogy az hihetetlen.

Efi: Tettél már meg valaha ekkora távot korábban valakiért?

Péter: Nem, még soha.

Efi: Akkor ez minden szempontból rekordprojekt.

Péter: Igen, ez a leghosszabb, legnagyobb. Ebbe tettem bele a legtöbb edzést és  háttérmunkát, és jól alakulnak a számok, minden fáradozás megérte. Ugyanakkor ez nem ,,one man show”, sokan állnak mellettem, gondoljunk csak például a rengeteg adományozóra és a kezdeményezésem egyéb módon támogatókra: egy marketingügynökség például filmet készít a vállalásomról és a médiatámogatásban is segít.  Azt is fontos megjegyezni, hogy én és azok, akik még szintén gyűjtenek adományokat, ,,csak” pénzt tudunk szerezni, a történet többi része az orvosok kezében van, akik megtesznek mindent, amit csak lehet a szakértelmükkel és az odaszánásukkal. De a gyógyulás végeredményben az égiek kezében van, ők tehetik a legtöbbet Marciért. Bízom benne, hogy ők is hozzáteszik a magukét, és  úgy tudunk beszélgetni évek múlva akár mi ketten, akár másokkal, hogy már a srác már régóta tünetmentes. Mind a szülei, mind az orvosok, mind én, mind aki támogatja őt valamilyen formában, ezért küzdünk.

PÉTER A MAGÁNÉLETÉBEN

Efi: Kicsit beszéljünk rólad is azon túl, hogy csinálod ezt a projektet, mert mióta ismerlek, azóta tudom, hogy polihisztor vagy (mindketten nevetünk, csak Peti megjegyzi: azért ne essünk túlzásokba)… Írsz (a WMN.hu-ra és a Büntető.com-ra), zenélsz, énekelsz, sportolsz… Mi volt az inspiráció arra, hogy írj?

Péter: Gyerekkoromban már írtam néha verseket, amelyek mondhatni,  ,,szárnypróbálgatások” voltak. Mindig is érdekelt a sport, a történelem, a kultúra, és főleg az emberi sorsok. Nagyon szeretek ezekről írni és olvasni. Nagyon szeretek különleges, rendkívüli, értékes emberekkel beszélni, és elmesélni az életüket az olvasóknak. Az alanyaim gyakran fogyatékossággal élő személyek, akik például remekül sportolnak vagy zenélnek, vagy érintett  szülők.

Efi: És te is szereplője vagy ilyen történeteknek azáltal, hogy segítesz másoknak…

Péter: Igen, szeretem én is ,,írni” az ilyen történeket, és a mostani az nagyon szép, remélem, hogy a vége a lehető legszebb lesz, vagyis Marci gyógyulása. Ez lenne a ,,happy end”. Borzasztóan örülök a projekt sikerének, a vártnál jóval több adománynak, de a boldogságom akkor lesz teljes, ha a kis barátomat boldog, egészséges felnőttnek fogom majd látni.

Efi: Írtad egy jegyzetedben, hogy 10 éves korod előtt egyáltalán nem kötött le a foci, csak ment a háttérben, amikor tettél-vettél otthon. Majd a ’94-es vb beszippantott Baggio-val az élen. Mesélnél erről az időszakról és a ,,hirtelen szerelemről?”

Peti: Hogyne! Az említett világbajnokság idején is bújtam a napilapokat, híreket olvastam, és megakadt a szemem az olyan hangzatos kijelentéseken, mint például ,,Az egész világ foci vb-lázban ég”. Kérdeztem magamtól, hogy mi ez a foci vb, amit mindenki ekkora lázas készülődéssel vár. Az első meccs után sem értettem, hogy miért szeretik sok millióan szinte vallásos rajongással ezt a sportágat: ,,Jól van, most akkor emberek labdát rugdosnak, futnak utána, születik egy gól, és ez a nagy bumm”, jegyeztem meg szarkasztikusan. De aztán elkezdtem annak örülni, hogy volt magyar vonatkozása Puhl Sándor és a stábja révén a világeseménynek. Az olasz kultúra pedig nekem mindig nagyon bejött, és mivel a magyar válogatott nem jutott ki, így egy idő után Baggioéknak szurkoltam. Rájöttem végül, hogy a foci egy milyen szép és önmagán túlmutató sport, amely kinyújtja karjait a kultúrára, a történelemre és jótékonyságra is.

A következő nagy fellángolást a Rijkaard-Guardiola-féle Barcelona hozta, ami ugye rommá verte a világot. Valdés, Piqué, Puyol, Xavi, Messi, Samuel Eto’o, ezért a csapatért rajongtam… Miattuk is nyert a spanyol válogatott EB-t 2008-ban és ’12-ben, illetve vb-t 2010-ben. Olyan focit játszottak, ami egyszerre volt látványos és eredményes is – ez a csapat a valaha volt egyik legjobb futballegyüttes szerintem.

Efi: Ebben egyetértünk (nevet). Van-e a jelenlegi Barcelonából kedvenc játékosod?

Péter: Pedrit például nagyon szeretem, egyébként nem lehet nem észrevenni, mennyire kigyúrták. Már most nagy játékos, és még van bőven potenciál benne. A Barcában az a jó, hogy míg más csapat szinte komplett játékos-garnitúrát vesz 2-3 évente, addig a katalánoknál saját nevelésű játékosok adják az együttes gerincét, akik már az utánpótlás-csapatokban is elsajátítják a klub szemléletét, játékfelfogását.

Efi: Igen, csak ebben az a nehéz, hogy kevesen alkalmasak ide, akik nem a La Masián nevelkedtek, de akik meg ott nevelkedtek, és nem Barcelonában akarják folytatni, azok sok esetben máshova nem alkalmasok.

Na de, térjük vissza arra, hogy áll a gyűjtés Marcikának. Mekkora táv áll még előtted, és hogy áll a gyűjtés?

Péter: 160 kilométer a Nagytemplomtól a Kékestetőig. Egy „hosszú hétvégén”,amely során október 13-án során péntek délután, este Hortobágyig körülbelül 38 kilométert futok majd, másnap szombaton 69 kilométer következik Hortobágytól Füzesabonyig, vasárnap pedig 53 kilométerrel zárom a vállalásom  Füzesabonytól Kékestetőig, ennek a szakasznak az utolsó 20 kilométerében több mint 900 méter szintemelkedés lesz.

Ami még jó hír, hogy mióta én ezzel a projekttel felbukkantam jelezte két másik kiváló sportember is, hogy az ügy mellé áll. Ennek a vége nagyon szép lehet.

Efi: Akkor inspirálsz is másokat… Minden túlzás nélkül fantasztikus. Köszönöm szépen az interjút!

Péter: Én köszönöm!

Az adományokat a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány számára van lehetőség elutalni.

Számlatulajdonos: Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány

OTP: 11734138-20017125-00000000

IBAN: HU12 1173 4138 2001 7125 0000 0000

BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

Közlemény: SZ.MARCIKA106

Péter első futásáról a projektben, amely során lakhelyétől a Hortobágyi halastóig futott el a nyári kánikulában, kisfilm is készült a kezdeményezés médiatámogatója, a T5 Media Agency jóvoltából, amely alább tekinthető meg.