Michael Carrick a pályafutása során a Manchester United meghatározó alakja volt, és több alkalommal is szembe nézhetett Leo Messivel. A nagyfokú játékintelligenciával rendelkező középpályás az önéletrajzi könyvében ír arról, hogyan látja az argentin zsenit.
Alacsony volt, ráadásul a termete alapján törékenynek tűnt, hosszú volt a haja, szóval pontosan úgy nézett ki, mintha a haverokkal jött volna játszani, amikor először ránéztem (a két csapat egymás elleni összecsapásán a BL elődöntőjében, 2008 – a szerk.). Annyira laza volt, hogy igazából azt hittem: túl fiatal a srác, hogy játszhasson! De aztán hogyan is tudott játszani! Ez a kölyök volt a nagybetűs játékos. Felvillanyozta a pályát. A labdával a lába előtt életre kelt, apró selymes érintésekkel vezette a játékszert, és mindig meglógott a becsúszó védők lába elől. A jobb szélen játszott, amikor bejutottunk a moszkvai döntőbe a Barcelona ellen, és akkor megtapasztalhattam, miért is dicsőítették annyira a srácot. A neve: Leo Messi.
Carrick itt azonban nem áll le, és tovább folytatja a dél-amerikai klassis magasztalását, ami már csak azért is sportemberi nagyságról tesz tanúbizonyságot, hiszen az angol játékos a fenti párharc után 2009-ben és 2011-ben már keserű pirulákat nyelt le a katalánok ellen, amikor az MU vereséget szenvedett a római, valamint a londoni BL-döntőben.
Senki mástól nem láttam, hogy annyira éles lenne a labdával, mint ő, irányt pedig másodpercek tört része alatt váltott. Néha azt hittem, hogy most megvan, és le tudom szerelni, aztán láttam, hogy ‘hoppá, már el is ment’. Az emberek azt szokták mondani: tereld a játékot a jobb lábára, hiszen csak ballábas. Igen, persze, kiváló tanács. A mód, ahogyan kicselezte az ellenfeleket zsebkendőnyi területeken, hihetetlen volt, egész egyszerűen nem tudtad őt leszerelni. Amikor bejutottunk a moszvkai elődöntőbe, két teljes meccsen keresztül sikerült lehúznunk a rólót ellene. Nyertünk, de Messi aztán visszajött, hogy kísértsen és „levadásszon” minket.
