Február közepén felkértük egy exkluzív interjúra David Babunskit, a Mezőkövesd-Zsóry FC játékosát, aki az FC Barcelona utánpótlásában, a La Masia növendékei között kezdte a pályafutását, ahol tíz évet töltött, és bár a felnőtt csapatban végül nem mutatkozott be, a Barcelona B csapatában összesen 48 meccset játszott. Az északmacedón válogatott játékos játszott többek között Adama Traoréval, Sergi Samperrel és Alejandro Grimaldóval is, így első kézből tudott mesélni a barcelonai évekről és az egykori társakról egy exkluzív interjú keretében, aminek az elkészítésébe a klubja is beleegyezett. Az interjút három részben publikáltunk magyar és angol nyelven.
A harmadik és egyben utolsó részben a válogatottbéli szerepéről és az Európa-bajnokságról beszélgettünk, de bepillantást engedett a magánéletébe, és megkérdeztük arról is, hogy mi a véleménye a jelenlegi FC Barcelonáról.
Bruno: Beszéljünk a válogatottról, hisz több alkalommal is pályára léphettél az észak-macedón válogatottban. Milyen érzés volt, amikor az első alkalommal képviselhetted az országodat, mit jelentett neked?
David: Nagyon különleges pillanat volt, nagyon fiatal voltam, amikor debütáltam Bulgária ellen, nagyon sokan kíváncsiak voltak egy ilyen kis országból származó játékosra, aki a Barça akadémiáján játszik, talán én vagyok az egyetlen macedón, aki valaha is játszott ott. Nagyon boldog vagyok, hogy képviselhetem azt az országot, ahol én, a szüleim és a nagyszüleim születtek. Mindig nagyon különleges érzés.
Bruno: Igaz, hogy az ükapád egy vajda volt, vagy csak a média találta ki?
David: Nem, nem gondolom. Akkor jöttek elő ezzel a sztorival, amikor a Crvena Zvezdánál játszottam, nem gondolom, hogy így lenne. Nem találtunk semmi bizonyítékot, ami összekötne engem vagy a családomat vele.
Bruno: Megint egy keményebb kérdés. 5 éven keresztül, 2017 és 2022 között nem kaptál meghívót a válogatottba. Mi volt ennek az oka?
David: Nem tudom biztosan. Japánban játszottam, ez talán befolyásolta az előző kapitány döntését, ő jobban szerette az Európában játszó játékosokat beválogatni. A csapat jól játszott, aztán visszatértem Európába és ezáltal vissza tudtam kerülni a válogatottba is.
Bruno: Ott voltál az Olaszország elleni vb-pótselejtező meccsen (Macedónia az utolsó percben győzte le 1-0-ra az olaszokat – a szerk.). Mit éreztetek Traikovsiki góljánál?
David: Eufória… Az egy nagyon eufórikus pillanat volt a számunkra. Éppen bemelegítettem, és készültem arra, hogy beállok a hosszabbításra, ha nem esett volna az a gól az utolsó percben. Kitört belőlünk az öröm és a boldogság, nem tudtuk elhinni… Ezek azok a pillanatok, amelyek csak ritkán történnek meg a futballban, és büszkének kell rá lennünk.
Bruno: Tudtatok ünnepelni a meccs után?
David: Abszolút, a probléma az volt, hogy túl sokat ünnepeltünk (nevet). Ezután nem tudtunk semmi különlegeset nyújtani Portugália ellen, a probléma ez volt, az ünneplés.
Bruno: A következő Eb-re elég nehéz selejtező csoportba kerültetek. Anglia, Olaszország, Ukrajna és Málta. Lehetetlen küldetés?
David: Valóban, elég nehéznek tűnik. Ha megnézzük a különbséget a csapatok között, mi egy kis ország vagyunk, de megpróbáljuk. Párszor már bebizonyítottuk, hogy semmi sem lehetetlen, vagy olyan dolgok, amit lehetetlennek gondolnak, időnként megtörténnek, szóval fenntartjuk a reményt és a legjobbunkat nyújtjuk, nem adjuk fel.
Bruno: Néhány kérdésem lenne magánéleteddel kapcsolatban. 2017 karácsonyán ahelyett, hogy otthon ünnepeltetek volna, a barátaiddal egy menekülttáborba mentetek Gevgelijába, Észak-Macedóniába. A te ötleted volt?
David: Igen, teljes mértékben. Mindig azon gondolkodok, hogy miként tudnék segíteni a társadalomnak, és kiveszem a részem a kevésbé kiváltságos, vagy szerencsés emberek megsegítéséből. Kihasználom a futballból adódó pozíciómat és lehetőségeimet, hogy segítsek. Akkoriban a körülmények miatt sokan menekültek Szíriából a háború elől, és Macedóniánál lépték át a határt, jó lehetőségnek találtam, hogy segítsek rajtuk.
The Babunski brothers, David & Dorian, play football with youngsters at a refugee camp in Gevgelija (pic via Dorian) pic.twitter.com/KQnzW8JjPU
— Macedonian Football (@MacedonianFooty) December 24, 2015
Bruno: A barátaid mit szóltak az ötletedhez? Azt hitték elsőre, hogy csak viccelsz?
David: Hát… (nevet) A legtöbben akik ismernek, a legközelebbi barátaim és a családom nem, mert tudják milyen vagyok, hogy állok az emberekhez és a társadalomhoz, szóval nem volt furcsa a számukra az, hogy olyan akcióba kezdtem, mint akkor Gevgelijában. Olyan élmény volt, amely megváltoztatta az életemet, nagyon különleges abban az értelemben, hogy mit gondolsz arról, hogy mi is számít az életben és mi nem. Egy olyan élmény, ami mindannyiunkat megérintett, akik ott voltunk, mélyen, megváltoztatja a prioritásaidat és kitisztítja a képet, hogy mi is számít igazán az életben.
Bruno: A goal.com írt rólad egy cikket azzal a címmel, hogy „Ő lenne minden idők legintelligensebb focistája”. Hogy érzed, más vagy, mint a többi játékos?
David: Nem, nem gondolom. Úgy értem, hogy nagyon sok sztereotípia van focistákról, de a futballon túl nagyon sok dolog van, ami érdekelt engem. Például a filozófia, a természettudományok, és mivel ez nem túl gyakori a futballisták körében, talán ezért választották ezt a címet, de nem gondolom magam senkinél se intelligensebbnek. Talán érdeklődőbb vagyok és a szabadidőmben szeretem fejleszteni az agyam és a gondolkodásomat, valamint olvasni és tanulni.
Bruno: Emellett az írásban is elég jó vagy. Ha a leveledre gondolok, vagy arra a jegyzetre, amit a koronavírusról posztoltál… Vannak olyan terveid, hogy könyvet írj, vagy csak megoszd a gondolataidat valahol?
David: Igen, nagyon is. Azt gondolom, ha befejezem a futballt, szeretnék több energiát fordítani az írásra, olvasásra, és arra, hogy megosszam a gondolataim a fontosabb témákról.
Bruno: Van időd mostanában is ezekre a hobbikra?
David: Most, mivel egyedül vagyok itt Mezőkövesden, minden nap olvasok, és időnként írok is.
Bruno: Megkérdezhetem, hogy mit olvasol most?
David: Persze, jelenleg Robert Greene-től Az emberi természet törvényeinek a végén járok. De tudnám ajánlani Yuval Noah Hararitól a Sapienst, és Kahnemantól a ,,Gyors és lassú gondolkodás”-t. Ezek remek könyvek, de amit most olvasok, az is nagyon érdekes.
Currently reading and studying this amazing book by Daniel Kahneman, the content of which is so relevant and applicable to our situation. Cognitive biases and heuristics must be conditioning our judgments, predictions and reasoning regarding this crisis in so many ways! pic.twitter.com/oYEAKkbgt2
— David Babunski (@davidbabunski) April 1, 2020
Bruno: Mondjuk azt, hogy volt egy sztorid Piquével és Arbeloával. Amikor vitába szálltak egymással, írtál egy tweetet, amiben a viselkedésüket kritizáltad. Lett bármi következménye?
David: Személyesen nem. Továbbították, retweetelték, megosztották, megvolt ez a médiafelhajtás, de a játékosok részéről semmi. Piqué egy nagyon jó srác, vicces és mindig szereti megosztani a gondolatait, de itt nem volt semmi probléma. Mindig azt gondolom, hogy a focistáknak megvan a felelősségük, hiszen a társadalom hősei és millióknak, köztük gyerekeknek is a példaképei. Azt gondolom, hogy nagy erejük és hatásuk van az egész világon és meg kell, hogy legyen a felelősség, hogy ezt az erőt megfelelően tudják használni és pozitív hatást gyakorolni.
Bruno: Az utolsó részben a Barcelona jelenéről szeretnélek kérdezni. Nem csak, mint korábbi játékost, szurkolót is kérdezlek. Követed még a meccseket, ha úgy van időd? Mit gondolsz a Xavi-éráról?
David: Azt gondolom, hogy egy átmeneti időszakon megyünk keresztül. Volt pár nehezebb évünk, amikor pénzügyi gondok adódtak, és a menedzsment nem kezelte jól a csapatot. Nem hoztak kifejezetten jó döntéseket. Most, hogy Laporta visszatért, kell egy kis idő az újjáépülésre. Messi is elment, szóval kell egy kis idő, hogy visszatérjünk az élbolyba, de azt gondolom, hogy Xavi kiváló munkát végez. Ő a jó ember erre a célra. Eddig nem volt egyszerű, de most kell újjáépülni és egyenesbe hozni a dolgokat, hogy újra jó legyen, mert azt gondolom, hogy pár évig kisiklott a csapat, de most újra sínen vagyunk, és szerintem Xavi a legjobb ember erre a projektre. A bajnokság a miénk erre a szezonra.
Bruno: Az ősszel beszélgettem Óscar Lopezzel, a Juvenil A mostani edzőjével, és azt mondta nekem, hogy az elmúlt 20 évben semmi sem változott a La Masíán. Látod a mostani csapaton a La Masía módszereit?
David: Igen, abszolút. Ez megingathatatlan. Megeshet, hogy nehéz időkön megyünk keresztül, de sose adjuk fel az alapelveinket, az identitásunkat és a filozófiánkat. Ez a mi védőbástyánk, nem számít, mi jön, mindig észrevehetőnek kell lennie a pályán a Barça identitásának.
Bruno: Ugyanezt gondolod a Xavi előtti évekről is?
David: Valóban, szükséged van finomhangolásra és alkalmazkodásra amikor elveszítesz olyan játékosokat, mint Messi, Xavi vagy Iniesta, és nehéz megtalálni olyan játékosok utódját, akik végig dominálták a futball világát és 5-6 évig a csúcson voltak. Azonban az alapelvek mindig láthatók. Úgy gondolom, Xavival ezt lehetetlen lenne elhagyni.
Bruno: Melyik korábbi barcelonai középpályás volt a legnagyobb hatással a stílusodra?
David: Iniesta és Thiago Alcántara, őket kettejüket nagyon kedveltem.
Bruno: Mit gondolsz, Gavi és Pedri jól pótolják Xaviékat?
David: Fantasztikus, zseniális játékosok. Hihetetlen, ilyen fiatal korban… Lehetetlen, hogy így játszanak. A Barcelona megnyerte a lottót ezekkel a srácokkal. Remélem, hogy hosszú és sikeres karrierjük lesz, és fenn tudják tartani ezt a teljesítményt.
Bruno: Ki fogja pótolni Busquetset?
David: Ez egy nehéz kérdés. Ő a világon a legjobb a posztján, ha úgy dönt, hogy elhagyja Barcelonát vagy visszavonul, ami hamar be fog következni, de Frenkie de Jong pótolhatja. Esetleg Nico, vagy valaki más még feltűnhet. De egy dolog: akik elhagyják a Barcelonát, azoknak nagyon nehéz bárhol is alkalmazkodniuk. Egy nagyon egyedi játékot tanítanak nekünk kiskorunktól fogva, és ezután kiszakadni és másik rendszerekben, másik stílusban játszani, nagyon nehéz.
Bruno: Még egy személyesebb kérdés zárásként. Mik a jövőbeli terveid a karrieredben és azután? Szeretnél edző lenni?
David: Igen, teljes mértékben. Nagyon szeretnék edző lenni. Ez a szenvedélyem, szeretem a futballt, nézni, tanulmányozni és játszani is természetesen. Valószínűleg követem édesapámat, és miután visszavonulok, edző szeretnék lenni. De most addig szeretnék játszani, amíg fizikailag bírom, remélhetőleg 40 éves koromig, ez a tervem. Az az álmom hogy játszhassak a legjobb öt európai bajnokság valamelyikében.
