Erre a nem túl furfangos kérdésre a cikk végéig megadjuk a választ. Antoni Gaudí az egyik legkiemelkedőbb és legkreatívabb katalán építész volt, akit a természeti formák inspirációja tett világhírűvé. Gaudí munkássága a katalán identitását tükrözi, és egyedi, organikus építészeti stílust teremtett, amely ötvözi a vallásos mélységet, a művészi kifejezést és az innovatív tervezést.

Fél Barcelona gyászolt 1926. június 10-én. Az óvárosi Santa Cruz kórháztól a Sagrada Familia templomig majdnem kilométer hosszan kígyózott a gyászmenet. Négy kilométeren át szegélyezték az emberek az utcákat, hogy fejet hajtsanak Antoni Gaudí, ahogy Joaquim Torres García mondta róla, a „legkatalánabb katalán” előtt. A kormány rendelete alapján pápai jóváhagyással a még befejezetlen Sagrada Familia kriptájába helyezték örök nyugalomra, oda, ahol az utolsó 12 évében dolgozott.

Öt nappal korábban Gaudí sétálni indult, amikor elütötte egy villamos. Gaudí eszméletlen maradt, bár az építész híres személyiség volt Barcelonában, de mivel nyilvánosság előtt ritkán mutatkozott, ezért senki nem ismerte fel, kopott ruhája miatt a taxis nem vitte gyorsan a hajléktalanok kórházába.

Fénykép róla csak ifjabb korábban készült. A viseletes öltözetű Gaudí a nyilvánosságot inkább kerülte, és mindent elkövetett azért, hogy fényképezőgép elé ne kelljen állnia. Pedig spanyol honban kivételes kinézetű ember volt, világos hajjal és kék szemekkel. Ízig vérig katalán volt, csak katalánul beszélt, ez azzal járt, hogy az építkezésen az utasításait le kellett fordítani. Amikor élete vége felé a királyi udvarnál járt a spanyol kérdésekre katalánul válaszolt.

A Tarragona melletti Reusban született 1852. június 25-én egy szegény rézműves fiaként. Az építészet iránt érdeklődő Gaudí 1869-ben Barcelonába ment tanulni, de tanulmányait többszöri megszakítás után csak 1878-ban fejezte be a Tartományi Építészeti Főiskolán. Nem igazán volt kiemelkedően jó diák. Az oklevél átadásakor az egyetem rektora megjegyezte: „Még nem tudjuk, hogy bolondnak, vagy zseninek adjuk-e át a diplomát. Majd az idő eldönti”. Terveire az egyetemen sokszor elégséges osztályzatot kapott, túl fantasztikusnak tartották műveit, és általában megvalósíthatatlannak. Merész megoldásai miatt főleg magánemberektől és az egyháztól kapott megrendeléseket, Barcelona várostól mindössze egy lámpaoszlopra kapott megbízást karrierje elején 1878-ban.

A lámpaoszlopon lévő címer sok Barcelona-szurkoló számára ismert lehet, nem véletlen a város és a klub címerének a hasonlósága, aminek eredete a legenda szerint I. Wilfredtől (Szőrös Wilfred), az ő aranypáncéljára folyt vércsíkoktól származik.

Ekkor Gaudí még nem tervezte meg legismertebb épületeit, fiatalon segédtervezőként dolgozott Francisco de Paula Villart mellett, aki nagy megbízást kapott. A Szent József Imádóinak Lelki Társasága vett egy földterületet az akkori város határában, hogy megépíttesse a Szent Család Imádásának Templomát, a Sagrada Familiát. Villar terve nem éppen olyan grandiózus, mint a mai Sagrada Familia, nem is hasonlít rá.

És nem is ő folytatta az építkezést, ennek oka, hogy Villar összeveszett a Társasággal, szerződést bontottak vele, ezután esett a választás a fiatal kollégára, Gaudíra, aki teljesen áttervezte a templomot.

Még ebben az évben, 1883-ban elkezdte építeni Vicens téglagyáros házát, ami az alaprajzban nem volt túlságosan eredeti, de a díszítésben annál inkább. A csempékkel, mini minaretekkel ékesített épület megmutatta Gaudí milyen irányba fog elindulni. Természetes anyagokat használt, alapvetően a követ kombinálta a csempével, beemelte a mór építészet stíluselemeit, és új ötlet jött még újabb ötlet után, aminek következtében a megbízó majdnem csődbe ment az építkezésben, de a házát megcsodálták, a csempéit megszerették, és utána csőstül érkeztek a megrendelések a gyárába a különböző csempékre.

Gaudí váratlanul olyan barátra és mecénásra lelt, ami meghatározta későbbi pályáját. A párizsi világkiállításon szerepeltek a tervei, és ott felkeltette Eusebi Güell érdeklődését. Güell egy rendkívüli vagyont szerző kubai rabszolgakereskedő fia volt, később a család visszaköltözött Barcelonába, és ott az apa a prosperáló textiliparba fektette vagyonát. Eusebi Güell elvette egy szintén hírhedt rabszolgakereskedő és hajómágnás lányát, ily módon az esküvő után Gaudí mecénása Spanyolország egyik leggazdagabb embere lett. (Itt jegyezzük meg, hogy a 19. század végén a nagylépéssel fejlődő textiliparnak jótékony hatása volt a katalán futball kialakulására.)

Gaudí munkastílusa nem volt megszokott. Nem kész tervekkel indult az építkezés, hanem vázlatokkal, amik aztán állandóan változtak. Legjobb példa erre a Güell-ház zeneszobája, amelyet eredetileg kicsire terveztek az épület eldugott részére, hogy aztán a sorozatos áttervezések során középre kerüljön és három szintes legyen.

Tervein ekkor már a különböző stílusok keveredtek, megtalálhatóak voltak a mór (a mór arabok 700 évig uralták Spanyolországot), a gótikus jegyek és az organikus (állat- és növényvilág) karakterjegyek, valamint a szecessziós hatás is.

Sokáig töprengett egy-egy újabb megoldáson, például mindenképpen el akarta hagyni az egyházi épületeknél a gótikus támpilléreket, amelyeknek statikai szerepe volt, de fölösleges monstrumoknak tartotta. Gaudí megtalálta rá a megoldást, de mások ezeket az útkereséseket nehezen értették meg. Példa erre a leoni astorgai püspöki palota, amelynek az építkezését egy vita miatt Gaudí otthagyta, az őt követő építész módosította a terveket, aminek következtében a szerkezet többször leomlott.

Güellt rabul ejtették az angol parkok, és valami hasonlót szeretett volna Barcelonában is. Nem magának, hanem egyfajta pihenő parkot, paradicsomot akart az ott élő embereknek. A Güell-park helyén kezdetben nem volt semmi, parlagon hevert, kopár domboldal volt. Az összefonódó mozaikokkal díszített kerítések, a hatalmas szabadtéri teraszok és a varázslatos szobrok mind azt a mesteri kreativitást tükrözik, amely Gaudí munkáit jellemzik.

Az összes épület felsorolására, leírására terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk, még kettőt azonban mindenképpen megemlítenénk, amelyeket élete vége felé tervezett, az egyik a Batlló-ház, amely elefántlábakra emlékeztető vaskos oszlopokon áll. A tető fűrészfogszerű szegélye viszont óriás dinoszaurusz hátgerincre hasonlít, az erkélyek madárfészekként csüngenek a falon.

A másik az utolsó világi épülete volt, a Milá-ház, amelynek az emberek gúnynevet is adtak, „kavicsbánya” néven emlegették, nem véletlenül. A ház fala hullámzó sziklafalra emlékeztet, a tetejét bizarr kéménysor ékesíti.

Ezután minden energiáját a Sagrada Familiának szentelte, ami életében nem készülhetett el, és még 100 évet kellett várni, hogy teljeséggel megmutassa magát. Gaudí munkásságának kiemelkedő része a Sagrada Família, a Barcelona szívében álló lenyűgöző bazilika. A Sagrada Familia külön cikket megér, majd arra is sort kerítünk egyszer. (Aki meglátogatja a templomot, a téren megtalálja az FC Barcelona legújabb üzletét is, amiben múzeum is található.)

Antoni Gaudí szentté avatását a Vatikánban 2003-ban kezdeményezték, munkássága 1984 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.

Visszatérünk a címben feltett kérdésre, hogy az 1926-ban elhunyt Gaudí tervezett-e stadiont életében. Spanyolország legrégebben épült stadionja, amelyet még ma is használnak, az az Estadio San Mamés becenéven La Catedral (A katedrális), amelyet az Athletic Club (Bilbao) használ, elkészültének dátuma 1913-ban volt. Azóta kétszer, 1952-ben és 1982-ben került sor a felújítására. A Real Madrid stadionját 1947-ben, a Camp Nout 1957-ben adták át. Az 1926-ban elhunyt Gaudí sem ezek, sem más stadion építésében nem vett részt, de követői voltak.

A Barcelona vezetése 2007-ben (Laporta volt akkor is az elnök), egy új stadiont terveztetett, és a feladattal Norman Fostert bízták meg. Az új Camp Nou külsőjét, a homlokzatot, valamint az összes ülést védő új burkolatot, az építész elmondása szerint Gaudí híres „trencadisai” ihlették meg (törött csempedarabkák, szilánkok mozaikba rendezése).

A Gaudít követő Norman fények és a tükröződések vizuális hatását hozta létre a tervekben, amelyek nappal és éjszaka átalakulnak. A panelek a teljes szerkezetet alátámasztó kábelhálózatra csatlakoztak volna. Norman tervei:

Az átalakítás 106 000-re növelte volna a Camp Nou kapacitását. Az építkezés 2009-ben kezdődött volna el, de a válság elsodorta.

2014-ben jelentette be az FC Barcelona, hogy elvetette egy új stadion létrehozásának lehetőségét, és a meglévő, ikonikus otthona átalakítása mellett döntött.  Az Espai Barça Projectről itt írtunk.

Az Internet népe azonban nem állt le, a mesterséges intelligencia segítségével „megtervezték” a Camp Nout, milyen lenne, ha tényleg Gaudí tervezte volna.

Korábbi írások, amelyek a katalán cikksorozaton belül születtek:

• Katalónia történelme
• Franco diktatúra hatása az FC Barcelonára 
• A labdarúgás születése Katalóniában
• A katalán nyelv
• Katalán embertornyok