KÉSÕBB EDZÕNEK ÁLL
Ma bejelentette a visszavonulását Sergi Barjuán, aki tagja volt a Johan Cruyff vezette Dream Teamnek, s kilenc éven át szolgálta a gránátvörös-kék színeket. A pályafutását az Atlético Madridban befejezõ védõ sajtótájékoztatóján elmondta, hogy szeretne többet foglalkozni a családjával, viszont késõbb edzõnek állna.
Sergi elsõként pihenni szeretne, viszont hamarosan iskolapadba fog ülni, s edzõi képesítést próbál szerezni, amivel késõbb bárhol elhelyezkedhet. Így õ is folytatja a korábbi Barca játékosok hagyományát, mivel már edzõnek tanult, vagy éppen tanul Bakero, Koeman, Stoichkov, Luis Enrique, vagy Guillermo Amor.
Sergi így kommentálta a visszavonulását: Most itt volt az alkalom, hogy elhagyjam a futball világát, s ezt elsõsorban azért teszem, hogy a családommal lehessek. Fontos megköszönnöm mindazok támogatását, akik segítettek engem mindkét klubban (Barca, Atlético), illetve azoknak az embereknek is hálás vagyok, akik még alacsonyabb szinteken Barcelonában emberileg is, játékosként is fölneveltek.”
A katalán játékos visszaemlékezett pályafutása legszebb és legrosszabb élményére is, s mindkettõ természetesen a Barcelonához kapcsolódik. A legszebbnek azt a mérkõzést nevezte meg, amikor bemutatkozhatott a Barcában 1993 novemberében, Bajnokok Ligája meccsen a Galatasaray ellen. „Az a mérkõzés kitörölhetetlen az emlékeimbõl, hiszen olyan játékosok vettek körül, akiket addig csak csodálhattam.”
A korábbi balhátvéd két nagyon rossz pillanatot is megemlített. Az egyik volt amikor a Barca 1994-ben BL döntõt veszített a Milan ellenében, míg a másik a távozása nyara szeretett klubjából. Sergi csapatkapitánya is volt az együttesnek, nyert három bajnoki címet, Keket és Európai Szuperkupát is. „
