Klasszisok, nevükhöz méltóan
Elérkeztünk idényértékelõ áttekintésünk negyedik, egyben utolsó részéhez. Ezúttal a támadók és az edzõ teljesítményét tettük mérlegre, természetesen támaszkodva az El Mundo Deportivo katalán sportnapilap osztályzataira. Ahogy az elõzõ részekben, most is kiderítjük, hogy a jegyek és mérkõzés legjobbja címek alapján kik voltak az idény hõsei, s kik a negatívumai.
Támadók:
Ez a csapat látványelemekért felelõs alakulata, akik csak úgy mellékesen góllövéssel is foglalkoznak. Csak a legtöbbször pályára küldött tridente”, a Ronaldinho-Eto’o-Giuly hármasfogat tagjai ötvenhárom (!) gólt rúgtak a csapat idei tétmeccsein. A kameruni gólgép és a brazil cselkirály ha jó napot fogott ki, igencsak nagy hatást gyakorolt az El Mundós tollforgatókra, s ránk is, mivel kettõjüket összesen 11 bajnokin választottuk meg a mérkõzés legjobbjának. Giulynél ebbe a rubrikába három vonalat, a svéd nagy öregnél, Henke Larssonnál pedig egy strigulát húzhatunk be. A BL-ben egy szinte már elfelejtett név ugrik be a Meccs embere rovatot nézve, Maxi López neve, akinek amilyen ígéretesen indult a pályája Katalónia fõvárosában a Chelsea elleni odavágón, annyira csalódott lehetett az idény végén a mindössze 8 játszott bajnokival és a jóval átlag alatti, 1,86-os átlagosztályzattal. Nem keltett viszont csalódást Leo Messi, aki hét bevetésén (összesen 75 perc) egy négyest is besöpört (ehhez Oleguernek 2765 játékperc kellett, Márqueznek 2758 is kevés volt…), és bebizonyította, annak ellenére kell jövõre komolyan számolni vele, hogy alig lépett még ki a gyerekkorból. A krisztusi korban lévõ Larssonnal (2,17) szemben tehát gyõzött a fiatalság (2,40), még akkor is, ha a svéd nem valószínû, hogy szívesen, de annál nagyobb akaraterõvel küzdött meg súlyos térdsérülésével. Giulynek nem volt ilyen súlyos sérülése, mégis elég gyakran látott vendég volt a betegszobában. Viszont amikor teljesen egészséges volt, akkor elég szorgosan szedegette a hármasokat és két négyest is kiérdemelt, tehát ha Ezquerro nem szorítja ki a kezdõbõl, jövõre valószínû feljebb tornássza 2,21 százados átlagát. Mint ahogy ezt a BL-ben már meg is tette. Itt viszont Larsson is vitézkedett, 2,50-es eredménye alig marad el Eto’o statisztikájától. Attól az Eto’óétól akit láthatólag nem kíméltek az újságírók. Hét (!) egyest kapott, ennél többször csak Giulyt buktatták meg, tehát a huszonnégy bajnoki gól ezek szerint kevés volt a katalán újságíróknak. Más kérdés, hogy ha jobban odafigyel, akár harmincnégyet is rúghatott volna. A dologban az a legfurcsább, hogy ez egyáltalán nem túlzás… Számszerûsítve a dolgot, Eto’o 2,49-os átlagot tudott kihozni a 6 (ez is rekord viszont!) mérkõzés embere címével, és a nyolc négyesével, amivel csak Ronaldinho tudta tartani a lépést. A BL-ben viszont nem volt csapattag, aki tartotta volna a brazil zseni tempóját, 3,29-os átlag, kétszer a meccs legjobbja, és a legrosszabb találkozón is közepes minõsítés. Itt tehát tényleg jól játszott „Dinho”. De a bajnokságban néha dadogott a második számú „cséká” játéka, egy-két mérkõzésen azt is lehetett érezni, hogy a sajtó kegyelembõl, és a javulását elõsegítendõ eggyel jobbat adott neki a megérdemeltnél. Más kérdés, hogy ez egy kívülálló angol újságíró számára, aki beválasztotta a bajnokság All-Star csapatába, csak annyiban jelent meg, hogy „tavaly talán jobban érzõdött hogy másik bolygóról jött”. Ennyit Ronaldinho az EuroBarcán is tárgyalt „válságáról”. Ennek ellenére a tavalyi toronymagas elsõ hely után a házi listán csak egy harmadikat (2,71) tudott elérni, de majd jövõre! Állítólag egy légiós életében a második év még az elsõnél is nehezebb. Bár minden légiósunk így játszana… A légiósaink után viszont egy ugrással megnézzük, hogy teljesítettek ellenünk ezen csapatrész nem gránátvörös-kékben rohangáló képviselõi. Forlán sajnos igen jól, az ellenünk játszott Nou Camp-beli meccsen óriási lépést tett a gólkirályi cím felé. Tõlünk a meccs embere cím lett a jutalma. A többi támadót nagyon nem hagytuk az országon belül érvényesülni (értsd: A mérkõzés embere címhez jutni), Európában viszont a Donyeck nigériai csatárának, Aghahowának tettünk egy szívességet azzal, hogy gyakorlatilag a B csapattal elverettük magunkat, hozzásegítve õt két gólhoz és az ukrán bajnoksághoz képest lényegesen több érdeklõdéshez. A meccs embere címmel ki nem tüntetettek közül talán Fernando Torrest érdemes kiemelni, aki a Barca hazai veretlenségét elvéve vezette gyõzelemre az Atleticót a Nou Campban.
Az edzõ:
És végül, de nem utolsó sorban górcsõ alá vesszük Frank Rijkaardot is. A hollandus öt szûk esztendõ után vezette bajnoki címre a katalán óriást, amit az újságírók igen jó jegyekkel háláltak meg. Bár párszor elfelejtették leosztályozni a németalföldi mestert, amikor mégis megtették ezt, akkor egy 2,61-os átlagot ütöttek neki össze. Játékosként ez a negyedik helyet jelentené a csapaton belül, így azonban mást jelent. Mégpedig, ez a jegy tulajdonképpen a CSAPAT jegye. Mert mikor kapott négyest Rijkaard? A Real elleni gyõzelem, a Mallorcának, Zaragozának, Sevillának, Málagának rúgott négy gól után. A taktikára ugyanis nem adhattak jegyet, mivel a csapat végig ugyanazt a jól begyakorolt és sikeres felállást játszotta. A cserékre nem adhattak jegyet, mivel majdnem minden meccsen ugyanazok a cserék jöttek ugyanabban a sorrendben. Ez mondjuk egyértelmûen a szûkös játékoskeret velejárója, hisz amíg tudta, kevergette az edzõ a kártyákat, csak aztán szépen lassan „elfogyott a pakli”. Azt viszont leosztályozhatták, hogy van összerakva a csapat. És az nagyon össze volt rakva. Bravó Rijkaard, bravó fiúk!
És ami még jöhet:
Tulajdonképpen az El Mundo Deportivo nem ennyi jeggyel osztályoz amennyit itt felsoroltunk. Van még egy kategória. Az ötös. Amit nem ritka, hogy évekig nem osztanak egy csapaton belül, ugyanis általában egy az élete meccsét játszó világklasszisnak adják. Ebben az évezredben eddig talán egy Barcelona-játékos érdemelte ezt ki, még 2001-ben, június 17-én. Rivaldo akkor játszotta azt az emlékezetes meccset, amelyen egyedül verte meg a Valenciát. Négy éve, a szezon utolsó meccsén. Talán mindenki kiegyezne vele, ha öt év után ismét lenne a Barcában egy ilyen teljesítmény. Öt évvel azt a meccset követõen. A szezon utolsó meccsén. 17-én. Májusban. A párizsi BL-döntõn.
Átlagok:
Bajnokság és kupa:
Maxi: 7 mérkõzés/1.86-os átlagosztályzat
Larsson: 12 mérkõzés/2.17-es átlagosztályzat 1 mérkõzés legjobbja cím
Giuly: 29 mérkõzés/2.21-es átlagosztályzat, 3 mérkõzés legjobbja cím
Messi: 5 mérkõzés/2.4-es átlagosztályzat
Eto’o: 37 mérkõzés/2.49-es átlagosztályzat 6 mérkõzés legjobbja cím
Ronaldinho: 35 mérkõzés/2.71-es átlagosztályzat, 5 mérkõzés legjobbja cím
Bajnokok Ligája:
Messi: 1 mérkõzés/2.00-es átlagosztályzat
Giuly: 5 mérkõzés/2.4-es átlagosztályzat
Larsson: 4 mérkõzés/2.5-ös átlagosztályzat
Eto’o: 7 mérkõzés/2.57-es átlagosztályzat
Ronaldinho: 7 mérkõzés/3.29-es átlagosztályzat, 2 mérkõzés legjobbja cím
Maxi: 1 mérkõzés/4.00-es átlagosztályzat, 1 mérkõzés legjobbja cím „
