Célod a hold legyen. Még ha elhibázod is, a csillagok között landolsz.” – mondta Les Brown, egy amerikai gondolkodó, és úgy látszik, igencsak nagy hatással volt a csapat két játékosára. Az fcbarcelona.com-on leközölt interjúból az is kiderül, a két játékos valószínû szeret pókerezni.
A Barca elsõszámú kapusa és villámgyors jobbszélsõje ugyanis azt nyilatkozta, a csapat az összes trófeát megnyerheti, amiért a következõ szezonban harcba száll. A játékosok úgy gondolják, ha a csapat függetleníti magát a rá nehezedõ nyomástól – természetes hogy nagyobbak az elvárások, hiszen a következõ idényben bajnoki címvédõként rajtol a pontvadászatban a katalán gárda, – és egyben az elõzõ szezont is figyelmen kívül tudja hagyni – például kiveri a fejébõl a Gramenet elleni lebõgést – akkor sikerülhet a „póker”.
A tavalyi három trófea (bajnokság, Király Kupa, Bajnokok Ligája) mellett a gránátvörös-kékek idén a spanyol Szuperkupáért is játszanak, és a játékosoknak komoly tervei vannak. ” Minden versenysorozatban maximálisan koncentrálnunk kell.” – mondta a katalán hálóõr. „Fantasztikus csapatunk van, amelyik mindent megnyerhet.” – tette hozzá a gall.
Hogy valóra váltsák az álmaikat, a csapat tagjainak rendkívül keményen kell dolgozniuk. „Nagyon zsúfolt menetrendünk van” – így VV. – „Az edzõi stáb viszont keményen dolgozik hogy minél hamarabb csúcsformába hozzon bennünket.”
A zsúfolt menetrendnél viszont meg kell hogy álljunk egy pillanatra. Hogyha minden sorozatban a döntõig jutna a csapat, az összesen 62 (!) tétmeccset (38 bajnoki, 2 szuperkupa, 9 Király Kupa és 13 BL-mérkõzés) jelentene a 2005-2006-os szezonban. Hát igen… Ez rettenetes szám, fõleg ha figyelembe vesszük az elõszezon kilenc találkozóját, a válogatott találkozókat, és azt, hogy a németországi világbajnokság miatt a versenysorozatok valószínûleg egy pár héttel korábban érnek véget, mint az elõzõ szezonban. Emberfeletti teljesítményt kell majd tehát nyújtani az üdvösséghez. (Hozzátartozik még a témához hogy az idei szezonban „csak” 47 tétmeccset játszottak a katalánok.)
Viszont, hogy ennél biztatóbb dolgot is mondjunk, van olyan díj amiért nem kell egy perccel sem többet játszani, mégis van esély azt megszerezni. Valdésrõl van szó, aki tavaly elnyerte a bajnokság legkevesebb gól kapó hálóõrének járó Zamora-díjat. De az extravagáns egyes szerint ennek csak annyiban van jelentõsége, hogy „ha nem kapok gólt, az trófeákhoz segítheti a csapatot”. Ezen a ponton említhetjük Eto’o-t is, aki idén tényleg megszerezheti a Pichichi-díjat (a bajnokság legjobb góllövõjének jár), amit tavaly szinte már magáénak érezhetett, a Villarreal-os Forlán mégis elvette tõle. Ezen kívül a kameruni reális eséllyel indul a gólkirályi címért minden olyan sorozatban, amelyre csapata benevez.
Visszatérve Valdeshoz, a kapus a pazar tavalyi szezon után sem szeretne nosztalgiázni. Folytatni akarja a kemény munkát, annak ellenére hogy idén nem érkezett új kapus, és kezdõbeli tagsága megkérdõjelezhetetlen. „Nem érezhetem magam bebetonozva a posztomon, ez egy olyan csapat ahol sosem lazsálhatsz” – nyilatkozta.
A következõ téma a bajnoki cím, és az ezzel járó esélyesség terhe volt. A játékosok, amellett hogy erõt merítenek a pozitív élménybõl, egyben próbálják figyelmen kívül hagyni a vállaikra nehezedõ terhet. Az ugyanis, hogy címvédõként mindenki a õ skalpjukat akarja majd megszerezni, nagyobb nyomással jár. „Függetleníteni próbáljuk magunkat ettõl.” ? mondja VV. Giuly helyeslõen egészíti ki csapattársát: „Tudjuk hogy mindig nagy az elvárás egy Barcelona-szintû csapattal szemben, de elég erõsek vagyunk, hogy kezeljük ezt. Az, hogy a Barcában játszol, azt jelenti, hogy mindent meg kell próbálnod megnyerni.”
Sikeréhesen vágnak hát neki az új szezonnak a csapat. Nyilvánvaló hogy Valdes és Giuly nyilatkozatai igencsak bizakodóak, és talán abban az esetben lehetnek helytállóak, ha a csapat a tavalyi, sérülésekkel sújtott szezonhoz képest sokkal nagyobb szerencsével száll majd harcba a hazai és nemzetközi porondon. Az azonban mindenképpen pozitív, hogy a tavaly még sérült játékosok felépültek, a két új igazolás több poszton is bevethetõ, a csapat összeszokott és tavaly olyan tehetségek is megmutatták oroszlánkörmeiket, akik idén akár meghatározó szerepet is játszhatnak. Egyébként meg érdemes a bevezetõben követett filozófiát követni, és nem szomorkodni akkor sem, ha esetleg „csak” egy, kettõ, vagy három trófeát söpörnek be a kedvencek.”
