Az utolsó órák Dániában

A mai hatodik résszel befejezõdik Mark van Bommel naplója, melyet az utóbbi napokban adott közre a holland futballista. Segítségével kicsit mindenki bepillanthatott egy új játékos életébe egy edzõtáborban, s õ is bemutatkozhatott új szurkolóinak.

Szép délutánt mindenkinek! Naplóm mai részében elmesélem, hogy hogyan teltek az utolsó óráim Dániában, mielõtt visszatértem volna Barcelonába. Ahogyan tegnap már leírtam a naplómban, a mérkõzés elõtt elmentem pihenni. A szundikálás végül három óráig tartott, ami nem rossz. Amikor fölkeltem, lementem a hotel éttermébe, és rendeltem egy tál spagettit. Mindig szerettem tésztát enni mérkõzések elõtt. Az idõ elõrehaladtával elmentünk az AGF Aarhus stadionjába, ahol, mint bizonyára jól tudjátok 0-4 lett az eredmény. Jobban kellett erõlködnünk, mint az elsõ meccsünkön, mert ez egy jobb csapat volt. Azt hiszem igazán jónak kell értékelnünk ezt az eredményt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy még csak néhány napja készülünk. A saját teljesítményemet tekintve: játszottam 45 percet, és azt hiszem jól végeztem a dolgomat.

Mindig arra törekszem, hogy egyre magasabb szinten futballozzak, s ezért a célért dolgozom nap, mint nap. A mérkõzés után volt egy találkozó az ellenféllel, és együtt ittunk egy aperitifet. Joan Laporta elnök is ott volt, így nekem is megvolt a lehetõségem, hogy köszöntsem, s beszélgessek vele egy kicsit. Majd visszamentünk a hotelba, hogy ott közösen megvacsorázzunk. A vacsora után fölmentünk a szobáinkba, én beszéltem telefonon a felségemmel és a szüleimmel, alvás elõtt pedig még a CNN-en megnéztem a híreket.

Ma, miután fölkeltem, szokás szerint reggeliztem egy jót. Ahogy a naplóm korábbi részeiben leírtam, úgy ma is rántottát ettem, ami ahogy gondolhatjátok is, az egyik kedvenc ételem. Kicsit késõbb nekifogtunk az utazásunk utolsó edzésének, de ez most más volt, mint a többi. Nem mindenki, de jó sok játékos kiment a hotel körüli erdõbe futni Albert Roca erõnléti edzõvel, majd utána lazító gyakorlatokat végeztünk. Az egész mintegy fél óra volt. Miután lezuhanyoztunk és átöltöztünk, én elmentem a nyilatkozni a sajtónak, és aztán az egész csapat az edzõkkel együtt megebédelt.

Most elmondok egy kis történetet, ami az ebéd után történt: Már a kávézásnál tartottunk, s el kellett hozni a kávékat. S mint ti is tudjátok, közvetlenül az ebéd után nem szerettek fölkelni az asztaltól. Így Gio, Larsson és én „kõ, papír, ollót” játszottunk, hogy eldöntsük, hármunk közül melyikünk hozza el a kávéinkat. Én voltam a szerencsétlen és vesztettem, így nekem kellett mennem a többiek nagy örömére.

Most mi visszamegyünk Barcelonába, ahol pihenni fogunk egy napot, mielõtt elkezdjük a túránkat Ázsiában. De végezetül szeretném elmondani, hogy mennyire élveztem írni ezt a naplót, mert mindig az volt a szándékom, hogy azok, akik fölmennek az fcbarcelona.com-ra, kicsit jobban megismerhessenek engem. Remélem mindannyian élveztétek ezt, és hamarosan látjuk egymást.

Szeretetteljes üdvözletem, és mindörökké Barca!”

Mark van Bommel „