Az interjú folytatása
Minden edzõ más nézeteket vall a labdarúgásról, a benne uralkodó módszerekrõl, bár sok kérdésben bizonyosan egyetértenek a legjobbak. A véleményeket sajnos senkinek nem áll módjában megütköztetni egymással, ez legfeljebb a pályán tükrözõdhet a nagy meccsek alkalmával. Mégis érdekes lehet, hogy miként vélekedik a futball egyes kérdéseirõl a Barca vezetõedzõje, egymagában, vitapartner nélkül is. Most a vele készült interjú második részét közöljük.
Menedzserként hogyan motiválja a milliomos játékosokat?
Én hiszek abban, hogy mindenki képes magát motiválni, mert ez vezet ahhoz, hogy valaki gólt rúgjon. Természetesen ha valaki szenved, és segítségre szorul, eljön az edzõ ideje is. Ez a munkához tartozik, hogy folyamatosan figyeld a csapatot. De ezt nem csinálom egyedül, hiszen a stáb többi tagja szintén foglalkozik ezzel. Minden nap beszélgetünk a játékosok szellemi állapotáról, és ha valahol gondokat látunk, beszélgetünk a játékossal. Mindig keressük az útját annak, hogy segítsünk minden játékosnak. Néha persze, talán éppen el kell keserítened valakit. Esetenként ki kell javítanod, mert õ nem fogadja el ezt, vagy azt. Tehát minden relatív. Nincs könyv, vagy szabály erre, nyitva kell tartanod a szemed, és ha jó emberek vannak körülötted, akik jól kommunikálnak, akkor jó esélyed van arra, hogy észleld a problémákat, amik az öltözõben keletkeznek. Motiválni szenvedélyes beszédek útján egy nagyon jó adottság, különösen ha a csapat nem annyira magas szintû. Ezen az úton kihozhatsz belõlük valami pluszt, s erõsebbé teheted õket. De ha a legmagasabb szintû játékosokkal dolgozol, a nagyobb szenvedély kevesebb hasznot hoz. Így néha más utat kell találnod, hogy motiváld a játékosokat, és ezek néha csak apró dolgok. Olyan tehetségekkel, akik nekünk vannak, nem mûködik mindig szenvedéllyel beszélni. Sokszor több figyelmet szentelek azoknak a játékosoknak, akik nem játszanak, mert õk nagyon fontosak az öltözõben. A siker kulcsa a folyamatos munkában rejlik, és hogy meglegyen a megfelelõ csapatösszetartás, azzal, hogy mindenkivel külön foglalkozol. De ezt a munkát nem végezheted egyedül, vagy olyan stábbal, melyben nem bízol. Ezeket a dolgokat nem lehet elérni a kiszolgáló csapat nélkül.”
Úgy gondolja, hogy a legmagasabb szinten a játék inkább védekezõbb lett?
„A profi futballban az eredmények nagyon fontosak, és minden csapatnak megvan a joga ahhoz, hogy kiválassza a játékrendszerét és játékfelfogását, amivel harcol a pontokért. Minden tisztelettel, a futball számára nem volt egy jó pillanat, mikor Görögország egy defenzív játékot produkálva megnyerte a 2004-es Európa-bajnokságot. Az edzõ nagyszerû munkát végzett, de ez a játék védekezõ útja volt. Támadófutballt játszani több rizikóval jár, képzettebb játékosok kellenek hozzá, nagyobb játékintelligenciával. Azt hiszem szomorú, hogy sok edzõ a védekezõ játékstílust választja, mert sosem szabad elfelejteni, hogy mi a közönségért játszunk. A focinak olyannak kell lennie, amit az emberek látni szeretnének. Természetesen érdekes lehet látni, hogy nagyszerû játékosok jól védekeznek, de nagyon szép lenne, ha mindannyian egy kicsit megpróbálnánk elõbbre helyezni a támadójátékot.”
Ön részese az FC Barcelona holland dinasztiájának – mi tette ezt a kapcsolatot olyan sikeressé?
„Rinus Michels volt az elsõ, és neki kiváló eredményei voltak. Aztán Johan Cruyff, Louis van Gaal és mások is érkeztek a Barcához, és mindannyian nagy hatással voltak a csapatra. A holland edzõk és játékosok múltbeli sikereivel talán érthetõ, hogy a Barca megpróbálkozik egy újabb hollanddal. De nem szabad elfelejteni, hogy az összes külföldrõl érkezõ edzõ kiváló munkát végzett itt. Személyesen nekem hálásnak kell lennem az elõdeim munkájáért ennél az egyesületnél, olyanoknak, mint Rinus Michels és Johan Cruyff, mert õk nyitották meg a kaput elõttem. Azt hiszem, hogy itt az emberek elsõdlegesen a sztárjátékosokat csodálják, de ugyanúgy megvan a pozitív szemléletük a játékról, mint nekünk Hollandiában.”
Saját csapatán kívül melyik együttes volt önre a legnagyobb hatással az utóbbi években?
„Több nagyon jó mérkõzést láttam az elmúlt évek során a Lyontól. Õk különösen más nagycsapatok ellen voltak meggyõzõek, s nagyon tehetséges társaság. Azt hiszem a Chelsea is meggyõzõ volt, ahogy megnyerték az angol bajnokságot. Nagyon szervezettek voltak, és kiválóan mûvelték a kontrajátékot. A mi meccsünk ellenük a Stamford Bridge-en nagyon látványos volt, azonban az elkövetett egy-két hiba túl soknak bizonyult.”
Mennyire lényeges az utánpótlás-nevelés egy olyan klubnál, mint a Barcelona?
„Ez nagyon-nagyon fontos, különösen azért, mert az emberek borzasztóan megbecsülik a katalán játékosokat, akik az ifjúsági csapatokban játszottak, majd fölkerültek a felnõtt gárdához. Így a klub kultúrája miatt oda kell figyelni az utánpótlás-nevelésre. Azt hiszem azért sokkal könnyebb bekerülni egy fiatal játékosnak a felnõtt csapatba védõként vagy középpályásként, mint csatárként. A Barca egy kiváló klub, ezért mindig vásárol nagynevû, klasszis játékosokat. Ennélfogva igen nehéz bekerülni a nagycsapatba támadóként. De szükséges kinevelnünk néhány játékost az akadémiánkon, mert életbevágó, hogy a klub kultúráját fönntartsuk.”
Mit hangsúlyoz ki a leginkább az edzéseken?
„Mi olyan játékot játszunk, melyben igen fontos a labdabirtoklás, kis területen futballozunk, mert szeretjük lejátszani a meccseinket az ellenfél térfelén. Ez azt jelenti, hogy a játékosoknak kevesebb területük és idejük van, s ha jobb vagy a labdabirtoklásban, a leszûkített területeken elõnybe kerülhetsz. Szintén szeretünk nyomást gyakorolni az ellenfélre még a saját térfelén, azzal a szándékkal, hogy nehezen kerülhessenek mögénk. Erre van számos gyakorlatunk, így a játékosok tudják, hogy miként helyezkedjenek ezekben a helyzetekben.”
Mi számít elõnynek, vagy éppen hátránynak az edzõi karrierjére, abból kifolyólag, hogy korábban sztárjátékos volt?
„Elõnynek számít, hogy néhány ember több bizalommal van feléd, mert egy jól ismert játékos voltál. De vannak más edzõk, nagyobb tapasztalattal, akik nem voltak olyan híresek, így nem kerülhettek egy nagycsapat edzõi székébe. Ha jelentõs múltad van játékosként, az mindenképpen elõny. De ez az elõny véget is ér, amikor elkezdesz dolgozni, mert meg kell fizetned a számlát. Ha nem hozod az eredményeket, ugyanúgy problémáig lesznek, ez a futball törvénye. A játékos-pályafutás sikerei senkinek sem garantálják, hogy szép eredményeket érhet el edzõként. Nekem annyi elõnyöm van sokakkal szemben, hogy játékosként szinte minden poszton megfordultam pályafutásom során, és rengeteget tapasztaltam. Ennélfogva meg tudom érteni, mit éreznek az egyes játékosaim. Igen, így képes vagyok a játékosok egyéni perspektívájából is megérteni a dolgokat, de edzõként alapvetõen az összképet kell nézned, s olvasnod az ellenfeled játékát. Hogyan tudunk elõnyös helyzetbe kerülni egyes szituációkból? Mikor kell valaminek figyelmet szentelnünk? Ezenkívül nagyon jó megfigyelõink vannak, s tartunk videó értekezleteket, hogy fölkészüljünk a következõ meccsekre. Nagyon hiszek ebben a módszerben, mert az a hitvallásom, hogy nem szabad túlzottan aggodalmaskodni az ellenfél miatt. Az a véleményem, hogy ha kierõlteted a játékosokból, hogy gondolkozzanak, akkor õk nem tudják majd kihasználni a kiváló adottságaikat. Néhány játékost teljesen leköt, amit mondassz nekik, és utána mindenáron megpróbálják azt végrehajtani. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik nem szeretik, ha sokat beszélünk a dolgokról. Ezt felismerem, mert én nem szerettem, ha az edzõ túl sokat beszélt hozzám. Ha a játékosnak adsz egyéni tippeket, az rendben van, de ne terheld le õt eltúlzott taktikázással.”
Ha megváltoztathatna valamit napjain futballjában, mi lenne az?
„Megváltoztatnám a les szabályt. Ha támadófutballt akarsz játszani, nem értem hogyan maradhat a védõsorod mögött valaki az ellenfélbõl, s így elõnyre tesz szert. Szerintem ez nevetséges. A gyõztes gárdák mindig egységben játszanak, így amikor labdát szereznek, csapatként indulnak elõre. De ebben a pillanatban ez a remek taktikai fegyver kétségek közé kerül, mert egy játékos az ellenfélbõl megállhat mögötted lesállásban, de ez nem okoz problémát neki, mert a labdát közvetlenül nem adják neki. A „les játékos” aztán megkaphat egy labdát közvetlenül a te játékosod lábáról, megvan az elõnye, és gólt szerez. Ez képtelenség. Ezért ha valamit megváltoztathatnék napjaink labdarúgásában, az a les szabály lenne.” „
