A Mintakatalán

Oleguer Presas az utóbbi években álomkarriert futott be. A Lepanto csapatából induló katalán mára kihagyhatatlan tagja a bajnoki címvédõ Barcelonának, ráadásul futballpályafutása mellett aktívan politizál, s minden fórumon Katalónia autonómiájáért kampányol.

Oleguer 1980. február másodikán született Sabadellben, húsz kilométerre Barcelonától. Szülõvárosában szerette meg a futballt, elsõ csapata a Lepanto volt. Tinédzserként a Sabadell és a Sant Gabriel csapatában is játszott, majd 1997-ben igazolt a Gramanethez. A kis klub akkoriban minden idõk legjobb teljesítményét produkálta, hiszen négy év alatt a harmadosztály élcsapatai közé verekedte fel magát. Oleguer elsõként a B csapatban szerepelt, majd egy év elteltével már a felnõttek közt focizhatott. Harmadik helyen végeztek az osztályban, így játszhattak a másodosztályba jutásért. A lehetõséggel nem sikerült élni, így a következõ szezont is a harmadosztályban kezdték meg. 2001-ben sikerült túlszárnyalni a bronzérmes eredményt is, hiszen a Gramenet megnyerte csoportját a harmadosztályban. Ennek ellenére a kiírás értelmében ismét osztályozót kellett játszaniuk, ahol sajnos ismét alulmaradtak.

Oleguer jó teljesítményével azonban felkeltette az FC Barcelona érdeklõdését, s 2001 nyarán szerzõdtették is a huszonegy éves hátvédet. A Barça B csapatánál kezdte katalán fõvárosi karrierjét, és már az elsõ idényében biztos kezdõcsapat-béli helyet harcolt ki magának. Már ekkor több csapattársával együtt játszott a harmadosztályban, például Victor Valdésszel vagy Iniestával. Olerguerék megnyerték a harmadosztály küzdelmeit, de az osztályozót elveszítették. 34 mérkõzést játszott a katalán bekk a B csapatban, s már csak az volt a kérdés, mikor mutatkozhat be a tehetséges ifjú a felnõtteknél. A nagy lehetõség a 2002-es Joan Gamper Kupán jött el Presas számára. A bajnokságban a Malaga ellen mutatkozott be, 2003. január 12-én. Európai Kupa-debütálására még korábban került sor: négy percet csereként pályán tölthetett a Galatasaray ellen 3-1-re megnyert találkozón 2002. november 13-án. Sorozatos sérülések történtek a Barcelonánál ekkoriban, így Oleguer, – mint a B csapatból felhívott játékos – még két mérkõzésen léphetett pályára az idényben, emellett a Barça B-ben 28 meccsen háromszor az ellenfelek kapujába is betalált.

2003-ban már az A kerethez tartozott, s ismét a sérülések nyitottak neki utat a csapatba. Elõbb Puyol, majd Márquez helyét foglalta el a védelemben, s az emlékezetes gyõzelmi széria után szinte kirobbanthatatlan lett a kezdõ tizenegybõl. 17 bajnokin lépett pályára a 2003-2004-es szezonban, s mindössze két alkalommal volt vesztes csapat tagja! A 2004-2005-ös idényben, úgy tûnt csak másodhegedûs” lehet Katalóniában, de Edmílson és Motta sérülése (s, hogy Márquez a középpályára húzódott fel) miatt az ötödik fordulóban a kezdõcsapatban találta magát, s a katalán közönség egyik kedvence lett. Oszlopos tagja volt a Barcelona 2005-ös bajnokcsapatának, illetve Szuperkupa gyõztes keretnek, idén pedig a címvédõ alakulatnak.

A szurkolók számára sokszor úgy tûnik, Oleguer tudásával kilóg a Barcelonából, többen gondolják úgy, a katalánnak csak a cserepadon van helye. Igaz, többször bizonytalankodik a mérkõzések során, de még több fontos mentése akad az összecsapások folyamán. A 2005-2006-os szezonban Belletti formahanyatlása, valamint Edmílson visszatérése miatt Presast gyakran a jobb oldali védõ pozícióban veti be Rijkaard. A bekk itt láthatóan jobban teljesít, többször segítheti a támadásokat. Oleguer ‘beletanult’ új szerepébe, és sokkal jobban játszik itt, mint a védelem tengelyében. Mindemellett a katalán nagyot fejlõdött az utóbbi idõben, sokkal magabiztosabb lett a játéka. S emlékezzünk rá: elsõ éveiben Puyol sem a ma megszokott hibátlan teljesítményt nyújtotta. Oleguer szerzõdése jelenleg 2008. június 30-ig érvényes, de a vezetõség mindent megtesz, hogy meghosszabbítsa a kontraktust. A feleknek valószínûleg csak a fizetés nagyságáról kell hosszabb ideig tárgyalniuk, hiszen Oleguer jelenleg a legrosszabban fizetett játékos a keretben. Szinte biztos azonban, hogy sikerül megtoldani a szerzõdést, hiszen egy igazi katalánnak nincs annál nagyobb megtiszteltetés, mint, hogy a Barcelonában játszhat.

Oleguer (származása miatt is) a közönség kedvence, futballkarrierje mellett lépten-nyomon igyekszik hangoztatni ‘katalánságát’. Megjelentetett egy könyvet is Cami d’Ítaka (Út Ithakába) címmel, melyben a gyermekek éhezése, a fasizmus elleni harc, és a spanyol kormány Öböl-háborús szerepvállalása is a témák között szerepel. A foci mellett a tanulásra is hangsúlyt fektet a játékos, közgazdaságtant hallgat a Barcelonai Egyetemen. Luis Aragonés spanyol szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette Oleguer teljesítménye, így meghívta a válogatott összetartására, s bár a játékos elsõre húzódozott a lehetõség elõl, mondván õ csak a katalán nemzeti csapatban szeretne játszani, végül elfogadta az esélyt.

Oleguer tehát nemcsak futballistaként, hanem politikusként és hazafiként is ismert Katalóniában. Fõ foglalkozása azért marad a labdarúgás, s ha továbbra is az elmúlt hónapokban tapasztalt ütemben fejlõdik, hamarosan beton kemény védelmet alkothatnak Puyollal és Márquezzel. Ezt szeretné minden katalán, minden Barça szimpatizáns is.

Adatlap

Teljes neve: Oleguer Presas Renom
Születési hely: Sabadell (Spanyolország – Katalónia)
Születési idõ: 1980. február 2.
Magasság: 187 cm
Testsúly: 82 kg
Eddigi klubjai: Lepanto; Sabadell; Sant Gabriel; Gramenet B (1997-1998); Gramenet (1998-2001); FC Barcelona (2001- )
Elsõ meccse a Barçában: 2002. augusztus 24. (FC Barcelona – Red Star 1:0)
Bajnoki mérkõzések / gólok: 52 / 1
Sikerei: Spanyol Bajnok: 2004-2005, 2005-2006; Spanyol Szuperkupa-gyõztes: 2005″