Rhynn szubjektív véleménye
Két csodálatos év, megannyi trófea, s két (avagy három) meghatározó játékos, akik jelen pillanatban sehol sincsenek. Bajban lenne a Barca? Két vereség után felhõsödik a rózsaszín égbolt? Egyáltalán, mi változott?
Ilyen, s ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg rengeteg szurkoló fejében, akik az elmúlt tíz év hányattatásai után végre megnyugodhattak, csapatuk nagyszerûen szerepelt az utóbbi két szezonban, s visszaállította a klub hírnevét.
Ezek után nagyon nehéz visszatérni a földre, megszokni a vereség kellemetlen érzését. Hol van már a Real elleni 3-0? Milyen jó lenne újra átélni a Chelsea kiejtését, a Milan elleni édes szenvedést, az Arsenal vezetõ gólját, Eto’o és Belletti góljait, az ünneplést, a bajnoki címet. Mindez kicsit távolinak tûnik, s a csapat is megváltozott. A következõ 11 pontban szeretném összeszedni az elmúlt szezon óta történt változásokat, s érdekességeket.
Az elsõ részben azokkal kezdeném, akik a legjobban hiányoznak:
#1. Ronaldinho
Az elmúlt szezon verhetetlen armadájából õ hiányzik nekem a legjobban. Tavaszra teljesen megérett, egy Pelé vagy Maradona szintû (de legalább Rivaldoi nagyságokba emelkedõ) sztár lett belõle, a közönség kedvence, gólerõs, jól passzoló csatár. Egyszerûen minden bejött neki. Talán a médiát is az õ formahanyatlása járta be legjobban. Ronaldinho jelenleg névrokonára, a kiégett, pufók Ronaldora hasonlít, több szempontból is.
Egyrészt ugye nincs kondiban. Kihagyta az alapozást, s állítólag már a VB alatt is többet nõzött, mint amennyit pihent, s ez meg is látszott amúgy is fáradt teljesítményén. Tavaszra eljutott odáig, hogy amit a Barcával vagy egyénileg elérhetett, azt már mostanra elérte, amolyan motivációs válságban van, szeretne tenni valamit, de hiányzik belõle a tûz. És ha benne nincs, kevesen vannak, akik hátukra vehetik a csapatot.
#2 Samuel
Most, hogy õ nincs, még jobban nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül Ronaldinho volt a csapat legjobbja, akkor sem, ha az átlag nézõnek ez tûnik fel. Ronaldinho egy klasszis, a világ legjobbja, ugyanakkor társai nélkül közel sem biztos, hogy képes lett volna ugyanezt elérni. Idén elvették két legnagyobb játszótársát, s ez meglátszik a csapaton. Eto’o egy nagy érvágás, hiszen az elmúlt két évben úgy kezdõdött a csapatépítés, hogy hogy lehetne Samuel mögé csapatot építeni. Szezononkénti 30-35 gólja nagyon sok pontot és gyõzelmet jelentett a csapatnak. Ha belegondolunk, hogy Figo kétszer-, Zidane háromszor ennyibe került a Madridnak, Seva pedig szintén kb. Háromszorosába a Chelsea-nek, láthatjuk, mekkora üzlet volt leigazolni a Madrid B”-bõl… De tavaly, például az Afrika-kupa alatt õt is gond nélkül pótoltuk, hiszen ott volt nekünk…
#3 Henke
Lehet, hogy sokakat meglep kijelentésem, de az elmúlt évek távozói közül, õ a második legnagyobb érvágás a csapatnak. Õ volt az elmúlt évek csatárainak egyik legnagyobbja, ha korábban eligazol egy komoly csapathoz, még többre vihette volna, csakhát nála még létezett a klubhûség. (manapság…), az olasz, angol, spanyol élcsapatok elleni mérkõzések helyett sokáig az Aberdeen, Rangers, MTK szintû ellenfeleket választotta, s tehetségét kicsit eltékozolta.
Ugyanakkor, miután megérkezett, tisztában volt vele, hogy cserecsatárnak jön, s erre a szerepkörre tudatosan készült. Ha 10 percet kapott, azzal is elégedett volt, s ilyen kevés meccs alatt is 7-8 gólt minden gond nélkül lõtt, amikor pedig Eto’o távol volt, megfelelõen helyettesítette. Kicsit a 2004-es tavaszra emlékeztet, amikor egy fiatal argentín fiút mellõzött Rijkaard valamilyen okból, pedig a nagyképû holland lecserélésekor kapott 10 percekben is lõtt kb 11 gólt egy tavasz alatt. Mégse kellett. Most se kell.
#4 Henk
Õ volt a csapat józan esze. Rijkaard egy remek edzõ, de sokszor elragadja a hév, s akkor hajlamos nagy hülyeségekre, amik azonban sokszor bejönnek. Emlékezzünk csak Riquelme, Saviola elküldésére, a fiatal kapus beállítására Rüstü helyére kb 2 rossz meccs után, néha sikerülhet, azonban sokszor vissza kell fogni. Erre jó példa a rotációs túlkapás, amikor az elõzõ mérkõzés kezdõ tizenegyébõl képes volt akár 12 játékost is lecserélni. Ez tavaly elõ se fordulhatott volna, hiszen Henk ten Cate épp ezért volt ott, hogy ezt megakadályozza, valamint azért, hogy komoly edzéseket tartson. Hiánya persze azonnal nem érzõdött meg, hisz a szezont ismét jól kezdtük, de azért jó volt az öreg a háznál. Ronaldinho se biztos, hogy megúszta volna az alapozást, ha Henk komoly arccal ráparancsol.
A hiányzók után nézzük meg az érkezõket.
#5 Eidur
Remek játékos, klasszis csatár, de pechére egybõl a mélyvízbe került. Ha Samu csak tavasszal sérül le, kevesebb gondunk lett volna, hisz akkorra már összeszokott volna a csapat az izlandival, így viszont még nincs meg az igazi harmónia. Tavasszal Ronaldinho a középkörben ránézett a labdára, s szinte csukott szemmel Eto’o lábára varázsolta a labdát, aki a 16-osnál volt, akkor már egyedül, vagy akár hátrafelé is megtalálta a kamerunit. Ez az összhang nincs meg az új sráccal, s ez bizony meccsenként akár több gólt is jelenthet. Szoknia kell az új környezetet, bár a Badalona elleni gyenge mérkõzés abból a szempontból bíztató volt, hogy végre megtalálták a társak a szõke csatárt.
#6 Gianluca
Olasz focista, hivatásból értenie kellene a védekezéshez, s ezt a pozíciót még képes is betölteni, de a felfutásos, másod- és harmadhullámos játékhoz nem igazán ért. Nálunk hozzá kell szoknia, hogy bizony a védõ is felfut egy-egy lövésnél, de akkor bizony vissza is kell érnie. Tavaly ez nagyon jól ment, kivéve persze egy játékost, akit nemsokára hamarosan kiértékelek.
#7 Liliam
Ilyen idõs játékost megvenni felelõtlenség volt. Világbajnok volt meg minden, de lehet, hogy egy fiatal spanyol tehetséggel jobban jártunk volna. Még Huth is eladó volt kb. ekkora összegért. Thuram képességei vitathatatlanok, de most már rendesen lelassult, s bizony a Madrid holland csatára úgy futott el mellette, hogy még egy pizzát is befalhatott volna a gólja elõtt.
A hártalévõ pontokban a csapat régi tagjait elemzem, akik gyengébb formájuk miatt nagyban hozzájárultak a két vereséghez és a „válsághoz”
#8 Xavi
Hosszú hónapokra kidõlt a sorból, s csodával határos módon a csapat nem rokkant bele, pedig, hogy õszinte legyek, valahol ezt vártam. Xavi volt sérülése elõtt a csapat lelke, szíve, motorja. Azóta érezhetõen visszafogottabb, bár vannak kiváló meccsei, folyamatosan nem képes klasszis teljesítményre.
#9 Rafael
A csapat másik motorja volt az elõzõ szezonban, labda nem nagyon jutott át rajta, játékos meg fõleg nem. Az új emberek mellett kicsit hátrébb szorult, s formája is visszaesett, s a rotáció sem a legjobbkor jött számára. Ez megmutatkozik a védelem gyengeségeiben is, persze errõl nem õ tehet.
#10 Oleguer
Be kell hogy valljam, a csapatból õ az, akit a legkevésbbé szívlelek. Katalán meg minden, de ettõl még nem Barca-szintû játékos. Badalonában, Terassában, Gimnásticban megállná a helyét, sztár is lehetne, de nálunk ez kevés. Gyakran egész mérkõzésekre eltûnik, s csak akkor kerül elõ, amikor épp mikulás szakállával rémisztgeti a nézõket. Párszor fogott ki jó napot is, akkor már mondjuk elérte a Mallorca-szintû játékos kategóriáját is. Fizetése azonban nem ezt tükrözi…
#11 Carles
Helye, társa állandóan váltzoik, s se Thurammal, se Oleguerrel nem igazán találja meg az összhangot, Márquez mellett tûnik elfogadhatónak. Õ az, aki minden meccsre már teljesen leizzadva fut ki, élmény nézni, ahogy 120%-ot nyújt minden percben, de ahogy egyre többet játszik a csapatban, s évek óta kapja az emberfeletti terhelést, a szervezete érthetõ módon fárad, s ez a 120% egyre kevesebb.
Ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogy a két vereség nem a világ vége, nincs itt semmiféle válság, csak a media szereti felfújni a dolgokat. Talán kicsit több edzés kellene, néhányaknak fizikailag, néhányaknak szellemileg, s a repülõ edzésekbõl is vissza kellene venni, hogy valamennyire a földön maradjanak a játékosok. Itt van a Recreativo és a Chelsea elleni mérkõzés, ezeket meg kell nyerni, s megint megunják a vészpapok a kongatást. „
