Espanyol fiesta a Montjuicban

A várakozások beigazolódtak, de csak abban az értelemben, hogy rendkívül küzdelmes, hajtós, izgalmas meccset hozott a katalán derbi, egyébként viszont az Espanyol nagy meglepetésre, alaposan elhúzta a riválisa nótáját. A Barca a meccsen végig fásultan, enerváltan, ötlettelenül játszott, ráadásul gyermeteg hibákat követett el a védekezésében, melynek nem is lehetett más az eredménye, mint egy sima vereség. Csak felsõfokú dicséretekkel lehet viszont illetni De la Penáékat, akik minden tekintetben remek futballt mutattak be.

Mindkét edzõ azzal a garnitúrával kezdte a derbit, amit várni lehetett, így például Tamudo bekerült az Espanyolba, a Barcánál pedig Rijkaard továbbra is Gudjohnsent tartotta meg éknek, mellette Giulyvel és Ronaldinhóval. A játék alapvetõ képe sem hozott meglepetést, nagy iramban, igazi harcot vívott egymással a két katalán tizenegy, amibõl azonban már nem a Barca, hanem az Espanyol jött ki jobban.

Az elsõ félidõben ugyan többnyire a Barca irányította a játékot, s birtokolta jelentõsen többet a labdát, a nagy helyzetek a hazaiaknak jutottak, s a félidei sípszó pillanatában megérdemelt volt a vezetésük is. Az elsõ nagy ziccer még a gránátvörös-kékeké volt, hiszen Ronaldinho parádés, bõ 25 méteres szabadrúgása a jobb felsõ pipánál csattant. Ezt követõen viszont többnyire csak az Espanyolnak voltak gólszerzési lehetõségei – ráadásul akcióból.

A 30. percben Rufete elõtt nyílt meg a pálya jobb oldala, miután Gio lemaradt, a középpályás elõbb beadást színlelt, majd megpróbálta a rövidre lõni a labdát, de Valdés még bravúrral visszaért. Egy perccel késõbb azonban már Valdés sem tudott menteni, mert a védõk közül többen is hatalmasat hibáztak. Puyol mellett Tamudo be tudta adni a labdát a bal szélrõl, Edmílson lemaradt az érkezõ Luis Garciáról, a csatár pedig gyönyörû mozdulattal pördített a hosszú sarokba. A 41. percben már kettõ lehetett volna a hazaiak fórja, mert Tamudo ezúttal – az egész meccsen bizonytalan – Márquezt forgatta meg, s a középre lõtt labdájáról Rufete maradt le egy hajszállal.

A második félidõ elõtt Frank Rijkaard Saviolával erõsítette meg a csatársorát, s a három gyengélkedõ támadó közül az egyiket, Giulyt hozta le. A cserével nem vált attraktívabbá a szenvedõ Barcelona játéka, Saviola is csak annyiban hozott megváltást, hogy lõtt egy parádés gólt. A 60. percben a kis argentin miután megnyert egy párharcot, majd csinált egy cselt, 18 méterrõl nagy gólt lõtt félmagasan a jobb sarokba.

Az egyenlítés viszont nem azt hozta, amit a gránátvörös-kékek reméltek, mert öt perccel késõbb már ismét a hazaiaknál volt az elõny. Van Bronckhorst ismét lekésett az Espanyol akcióról, így érkezett Sergio Sánchez beadása, amit Tamudo közelrõl, teljesen üresen állva a kapuba fejelt. Ennél az Espanyol támadásnál tulajdonképpen a teljes Barca védelem hibázott, Gión kívül Márquez és Puyol is ludas volt a gólban, hiszen Tamudo középrõl fejelt a kapuba, Belletti pedig azért, mert meg sem kísérelt besegíteni a társainak. Ezzel a góllal aztán végképp úgy alakult a meccs, ahogyan a hazaiak kívánták, hiszen a végig kiváló védekezésüknek hála, elkezdhettek kontrázni.

Ezekbõl a gyors akciókból már megalázó verést is mérhetett volna a kék-fehér alakulat a nagy riválisára, hiszen csak a csereként beállt Pandiani lõhetett volna igen könnyedén két gólt – ha rendesen koncentrál. A Barca ezzel egyidejûleg tovább szenvedett, támadásban sem sikerült maradandót alkotnia – sõt még végigvezetett akciót sem tudtak fölmutatni Ronaldinhóék. Ezt nyilvánvalóan nem lehet csak a hiányzókra fogni, hiszen egy ilyen presztízsû meccsen sokkal nagyobb elszántságra lett volna szükség, ami bizonyos mértékig helyettesítette volna a gyenge formából adódó hiányosságokat.

Frank Rijkaardnak azonban nem csak a támadókkal kell majd alaposan dolgoznia a következõ héten, hanem a védõkkel is, akik talán még elöl álló kollégáik mutatványát is alulmúlták, bár az Espanyol harmadik gólja már nem rajtuk múlt. A ráadás perceiben teljesen kitámadó Barcelonából egyedül Gio fedezte a kaput, õ azonban már nem jelentett gondot a csapatostul érkezõ hazai játékosoknak, s Luis Garcia passzából Rufete könnyedén, közelrõl passzolt a kapuba. Itt tehát már az egyébként kiválóan védõ Valdés sem segített, az Espanyol megadta a kegyelemdöfést a találkozón végig szenvedõ Barcának.

Xaviék egyértelmûen gyenge formában vannak, hiszen nem csak ez a vereség intõ jel számukra, hanem az ezt megelõzõ két döntetlen, s az utóbbi idõben rendkívül kevés lõtt gól. Sok munka vár tehát a Barcára, s a csapat minden elemén lesz mit csiszolnia Frank Rijkaardnak a következõ hetekben.

RCD Espanyol-FC Barcelona: 3-1 (1-0)
Barcelona, Estadi Olimpic de Montjuic
31.450 nézõ
Vezette: Dauden Ibáñez

RCD Espanyol: Kameni; Velasco (Sergio Sánchez, 60′), Jarque, Torrejón, Chica; Rufete, De la Peña (Jonatas, 81′), Moisés, Riera, Luis García és Tamudo (Pandiani, 67′).

FC Barcelona: Valdés; Belletti, Puyol, Márquez, Gio; Xavi, Edmílson, Iniesta (Oleguer, 84′); Giuly (Saviola, 45′), Gudjohnsen (Motta, 62′) és Ronaldinho.

Sárga lapok: Rufete (32′); Márquez (43′); Velasco (45′); Tamudo (57′); Puyol (61′); Luis García (72′); Moisés (73′); Pandiani (82′); Riera (83′); Sergio Sánchez (86′).
Gólok: 1-0, Luis García (30′), 1-1, Saviola (59′), 2-1, Tamudo (65′), 3-1, Rufete (90′).

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Raúl Tamudo

A Barcelonából talán csak Valdés nyújtott olyan teljesítményt, melyet igazán nem érhet kritika, az Espanyolnál viszont számos kiváló produkció volt, élen Luis Garciával, Tamudóval és Rufetével. Választásunk végül a kék-fehérek kapitányára esett, aki betegen is klasszis módon játszott, gólpasszt adott, s gólt is szerzett.

„