Johan Cruyff teljes jegyzete
A fõ magyar sportnapilap ugyan már közölt részleteket Johan Cruyff múlt hétvégén megjelent jegyzetébõl, azonban a közzétett részletek nem csupán alapvetõ fordítási hibákkal voltak tele, hanem általában teljesen mást jelentettek, mint amit valójában mondott a holland szakember. A patinás La Vanguardiában megjelent jegyzetben Cruyff elsõsorban a Barca jövõjével foglalkozik, ez tény, ugyanakkor még számos érdekes kérdést érint, melyek általában fontos dolgok egy futballcsapat esetében. A Barcát leginkább érintõ felvetés persze, hogy valóban szükséges-e már egy bizonyos mértékû megújulás, a keret kisebb átalakítása.
Én azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy a hideg hatással van a futballistákra. Természetesen nem mindenkire, de a többségre, ezért a tél egy nehéz idõszak minden klub számára. Ebben az idényben például sok Bajnokok Ligája gyõzelemre is esélyes csapat esett vissza a bajnokságában a tél érkezésével. Ez megesett a Lyonnal, a Chelsea-vel, a PSV-vel, a Sevillával. Kivételek mindig vannak, mint a Valencia és az Inter (érdekességképpen éppen egymás ellen játszanak majd a BL-ben). De a normális az, hogy sérülésekkel vagy sérülések nélkül, több vagy kevesebb ép játékossal bírva, pontokat veszítesz, mikor eljön az idény közepe. Hideg, karácsonyi szünet… nehéz belelendülni. De ez az idõszak elmúlik, s én mindig azt mondom, hogy a nap érkezésével a forma is megjön, azaz márciustól, tavasszal, mikor belépsz az év egy új szakaszába, ami magában hordozza a reményeket.
Bevezetõül, a Barca esetében számítanak a visszatérõ sérültek is. És micsoda sérültek. Konkrétabban fogalmazva, az idény ezen szakasza két aspektus szempontjából is fontos. Az egyik a jelen, hiszen a trófeákért mostantól kezdesz el küzdeni. Egy másik a jövõ, hogy eldöntsd, kiket veszel meg a nyáron, kiket adsz el a követezõ idényre vonatkozóan. Elindul a pletykák korszaka. Belépünk ebbe az idõszakba, s kipróbálhatjuk, hogy amint minden nap elmegyünk az újságos mellett, úgy a lapok mind belekezdenek ebbe az újságírói idõszakba, fogadnak erre, vagy arra az új arcra. És itt egy lap sem akar késõn érkezni. Túloznak, összefüggésbe hoznak mindenkivel, hogy ne hagyjanak ki senkit. Így aztán rengeteget tévednek. Ezeknek a feltételezéseknek nagy része csupán egy-egy gondolat eredménye. Minden csapatnak, kisebbeknek és nagyobbaknak, vannak minõségi játékosaik, minimum két ilyen futballista jut egy keretre. Ha veszel három angol csapatot, három olaszt, három spanyolt, három franciát, három németet, három brazilt, három argentint, akkor 21 csapatot kapsz. Szorozzuk be ezt a számot két attraktív játékossal, s máris van 42 jelölt arra, hogy az FC Barcelonában játsszon. Le fogják igazolni mindet? Képtelenség. Beépítenék mindet? Az is lehetetlen. Az egyetlen lehetséges megoldás, hogy ebbõl a negyvenkettõbõl egy név kikerül, s az késõbb érkezik is.
Amikor azt mondom, hogy hiányzik a megfontoltság egy-egy átigazolási tippnél, hogy ki leigazolható, s ki nem a Barcelonába, én az alapján ítélek, hogy miként játszik a Barca, hiszen nem mindenki tudna ott játszani. Én azokat a jelölteket nem tartom érdekesnek, akik egyénileg nem rendelkeznek a megfelelõ képességekkel. Azt mondom, hogy támadás módjában, védekezés módjában, a klub játékstílusa szerint, aszerint, hogy mit szeretnek a szurkolók, nem minden futballista felel meg az elvárásoknak. Végsõ soron azt kell nézned, mivel rendelkezel, és e szerint döntést hozni. Elsõször is, hogy ki van már a csapatnál, és ki hiányzik. Másodrészt azt, hogy mit játszol, s hogy mit szeretnél játszani. Ezt a két szempontot kell figyelembe venned, e szerint körülnézel, megtalálod azt a jó játékost, aki kell neked. De a játékos adott tudása nem biztos, hogy beleillik abba a rendszerbe, amivel már bírsz, vagy a játékstílusba, amit képviselsz.
Egy példa, ami velem elõfordult, gránátvörös-kék szemszögbõl, melyet Laudrup adott akkoriban. Egy olyan típusú játékos volt, aki 60 méterre védekezett a saját kapujától, nem volt rossz, de a Barcában 15 méterre kezdett el védekezni a kaputól, s valósággal kirobbant belõle a tudása. Ezért rendkívül fontos dolog nyilvánvalóvá tenni a játékstílusodat. Ha tudod mit játszol, kikkel rendelkezel, mire van szükséged, mit változtatnál, világosabban látod, kit kell leigazolnod, kit tudsz hasznosítani, s kit nem.
A futballban vannak idõszakok. S minden idõszak három vagy négy évig tart. Tovább nehezen. Ez az elévülési idõhatár azokra a csapatokra is igaz, akik csillognak, s trófeákat nyernek. Jól tudom, mert irányítottam az egyikét ezeknek a kereteknek. Célba érni nehéz, de hogy fönntartsd magad a csúcson, az még nehezebb. Ha egyénileg már nehéz fejlõdni, még az marad, hogy még jobban összehangold, megformáld a keretet. A jelenlegi Barca most elért erre a pontra, négy év elmúlásával, azok után, hogy a semmibõl épített egy gárdát, el kell döntenie, merre tovább.
Attól teljesen függetlenül, hogy ebben az évben mit nyer a csapat – sokat, keveset, vagy semmit – azok, akik a döntéseket hozzák, nehéz és sorsdöntõ idõszak elé néznek. A javukra szól, hogy az elnök, a technikai igazgató és az edzõ egy szakmai irányvonalat kíván követni. Egy irányvonalat, mely sok klubnál nem valósul meg – és nem lenne nehéz neveket említeni. Abba nem szeretnék belemenni, hogy a megújításnak nagynak vagy kicsinek kell lennie, sem abba, hogy mely játékosra kell hatnia, de egy dolog egyértelmû. Vannak pillanatok, mikor váltani kell, s ez egyike ezeknek a pillanatoknak. Vannak idõszakok, mikor a legjobb vagy, de ez nem tart örökké. Igaz, attól a helyzettõl, hogy a világ legjobbja vagy, addig, hogy eltûnsz szinte a futball térképérõl – mint itt is történt több korszakban már – sok kulcspont eltelik. Ezek egyike, amit most meg kell próbálnia kihasználnia a Barcának a következõ évekre tekintettel. A 2007-2008-as idényt úgy kezdeni, hogy amit változtatni kellene, azt valóban változtassák meg, azzal a céllal, hogy ne az örökös legjobbak legyenek, hanem, hogy legyenek ott a legjobb öt vagy hat csapat között, melyek tudják, hogy rendelkeznek bizonyos összetevõkkel, mint stílus, hatékonyság, tehetség vagy sikeréhség, hogy elérhessenek a végsõ sikerhez. Hogy aztán az megadatik, vagy sem, az a szerencsén is múlik, de ez már egy másik történet.
„
