Zaragozában mûködött…
A Zaragoza Király Kupától való búcsúztatásának titkaként sokan a Rijkaard által alkalmazott 3-4-3-as játékrendszert jelölik meg, és jelentõs azoknak a szakértõknek a száma, akik úgy vélik: meg kell tartani ezt a szisztémát az anfield roadi összecsapásra is. Ilyenek például Cruyff Dream Teamjének tagjai, akik egykoron ezt a játékrendszert ûzték sikeresen, s most is ezt javasolják a gyõzelemre ítélt Barcának.
Az biztos, hogy a Barcelonának jövõ héten is kockázatot kell vállalnia, hiszen 2-1-es hátrányból indul, így legalább két gólt kell szereznie ahhoz, hogy továbbjuthasson, s lehetõség szerint nem szabad kapitulálnia. A követendõ taktikával kapcsolatban az El Mundo Deportivo megkérdezte a kilencvenes évek Dream Team-jének több tagját is, akik remek döntésnek ítélték a szerdai játékrendszer váltást, s amellett vannak, hogy jövõ kedden is így álljon föl a Barcelona.
Carles Rexach, Johan Cruyff egykori segítõje, korábbi Barca játékos és vezetõedzõ a következõképpen érvelt. „A 3-4-3 jó szisztéma volt, még most is az, és a lehetõ legjobb választás, ha 4-4-2 ellen akarsz nyerni, amit a Liverpool is használ. Két védõd fogja az ellenfél két csatárát, egy szabadon van, négy játékos a középpályán és három elõl. A Barcának gyõzelmi céllal kell kimennie a pályára, de az is igaz, hogy nehezebb lesz, mint Zaragozában, mert a Liverpool jobb csapat” – vélekedett Rexach, akivel egyetértett több korábbi játékos a kilencvenes évek Barcájából, mint Amor, Goikoetxea, Sztoicskov vagy Salinas.
A bulgár kiválóság különösen optimistán nyilatkozott az esélyekrõl, mert mint mondta: „Ha azzal az intenzitással játszol, mint Zaragozában, akkor a 3-4-3 még mindig nagyon elismert játékrendszer. A Barcelona rendelkezik olyan minõségi játékosokkal, akik képesek több poszton is kiválóan szerepelni, éppen ezért több szisztémában bevethetõek. Franktól függ mit választ, használhatja a 3-4-3-at, s elképzelhetõ, hogy a Barca könnyen nyer. A csapatnak az ellenfél térfelén kell játszania, Giulyt nem megtartva a szélen.”
Csatlakozott Sztoicskovhoz Julio Salinas is, aki a következõképpen érvelt: „A 3-4-3 akkor megfelelõ, ha rendelkezel gyors védõkkel, középpályásokkal, s nagyon ügyes támadókkal. Az nyilvánvaló, hogy Decónak, Xavinak, Iniestának, Messinek, Eto’ónak és Ronaldinhónak játszania kell. Hatan vannak, egy kapus még, az hét. Marad négy embered, mely lehet négy védõ, vagy három védõ és egy középpályás, aki Márquez lenne. Én e mellett tenném le a voksom, mert így a három apró termetû középpályás, Xavi, Iniesta és Deco nagyobb szabadságot kapna, egyiküknek sem kellene föláldoznia magát, hogy szûrõt játsszon” – gondolkodott Salinas.
A zaragozai váltásról a végsõ döntést Frank Rijkaard hozta meg, azonban az is hozzátartozik a históriához, hogy a 3-4-3 ötletét erõsen erõltette Eusebio Sacristán harmadik számú edzõ is, aki mint a Dream Team egykori tagja, kiválóan ismeri a szisztéma minden fontos elemét. Eusebio utólag így nyilatkozott a döntésrõl. „Tudtuk, hogy meglepetést okozhatunk. A csapatban a többség jól elfogadta a helyzetet, de voltak, akiknek kétségük volt a dologgal kapcsolatban, különösen a védõknek. De ahogy múlt az idõ, egyre inkább megbarátkoztak a gondolattal. Cruyff ezen játékrendszerével rengeteg sikert arattunk, ismerem a titkait” – nyilatkozott az edzõ, s a liverpooli meccsre vonatkozóan megjegyezte: „A 3-4-3 lehetõségeket nyit elõttünk, s egy másik értékelhetõ variáció lesz.”
„
