Interjú a szélsõvel

Bár az elsõ hónapokban még úgy tûnt, Gianluca Zambrotta nem tud beilleszkedni a spanyol futballba, mára ez megváltozott, s képes azt a sokoldalú játékot produkálni, ami a képességeiben rejlik. Az eddigi játékát hetes és nyolcas között értékelné a Barcában, de még nagy sikerekre vágyik a csapatban, így a távozás gondolata meg sem fordul a fejében…

Micsoda gólt lõtt szombaton. Lõtt már ilyet korábban?

Soha. Persze szereztem gólokat Itáliában, elsõsorban akkor, mikor még a Bariban játszottam, de ilyet nem sikerült lõnöm.

A Barcában ritkábban látjuk azt a Zambrottát, aki odaér az ellenfél tizenhatosához. A sok támadójátékos jelenléte akadályozza ebben, lévén, hogy valakinek védekeznie is kell?

A világbajnokságon csupán egy gólt lõttem, Ukrajna ellen, a Barcában azonban be kell játszanom a pálya teljes szélét. Támadni és védekezni. Ez egy szélsõ feladata, s ez nem könnyû. Az a fontos, hogy mind a két területen jól teljesíts.

Ön már kiskorában is ‘culé’ volt, most pedig itt van. Beteljesültek az elvárásai?

Akkoriban nekem a Barca tûnt a legszimpatikusabb csapatnak. Tetszett a mez, a színek, nem pedig egy-egy játékos konkrétan. A Dream Team-bõl csodáltam Laudrupot, Stoicskovot, Koemant, Zubizarretát. Nagy csapat volt, sok nagy játékossal.

Húsz évvel késõbb elért a Camp Nouba, a közönség pedig a nevét skandálta a Zaragoza elleni kupameccsen. Történt ilyesmi önnel Torinóban?

Soha nem éltetett az egész Delle Alpi. Nagy élmény volt hallani a szurkolókat azon az estén.

Milyen osztályzatot adna magának az elsõ hónapjai után gránátvörös-kékben.

Hetes és nyolcas között. Most már sokkal jobban megy, mint korábban, s ez normális is, ha valaki egy másik bajnokságból érkezik. Hozzá kell szokni a játékhoz a pályán belül és kívül egyaránt.

Hogyan tûri egy világbajnok, hogy egy olyan meccsen, mint a liverpooli, cserének kell lennie.

Nem történik semmi. Ez a játék. Egyik nap játszol, másnap nem, ez pedig az edzõtõl függ. Huszonhárom fontos játékos van itt, s az a lényeges, hogy egymást segítve elérjük a Ligát és a Kupát.

Ön Olaszországban már hozzászokhatott a bajnoki címekhez, de a kupasiker elkerülte…

Remélem itt elérem majd.

Bízott abban, hogy többet játszik?

Nem gondoltam, hogy eljövök a Barcába, és majd minden meccsen játszhatok, mert ez egy csapat, új környezet, másik bajnokság.

Marad a Barcában a következõ évben is?

Igen, biztosan.

És mi van a Juventus és a Milan érdeklõdésével, akik vissza akarják vinni a Calcióba?

Szeretnék a Barcában futballozni, s megnyerni minden címet, amit lehetséges. Ráadásul 2010-ig van szerzõdésem. Nem lenne méltányos dolog eljönni ide egy évre, aztán menni is. Meghoztam egy döntést, egy év pedig igen kevés lenne. Szeretném megnyerni a Bajnokok Ligáját itt.

Hogyan érintené önt, ha érkezne a posztjára egy olyan játékos, mint Dani Alvés?

Dani Alvés kiváló játékos, amit már bizonyított a Sevillában. Nem történne semmi különös, még egy jó pont lenne a csapatunkban.

Mondta önnek Rijkaard vagy Txiki, mikor leigazolták, hogy a jobb vagy a baloldalon számítanak önre?

Nem, mert már játszottam mind a két poszton. Nekem mindegy, hogy melyik szélen kapok helyet.

A Bariban szintén a jobb oldalon futballozott?

Igen, de nem védõként, inkább elõre tolva.

Adott magyarázatokat Rijkaard, mikor a baloldalra helyezte át?

Nem, mert a Juventusban balszélsõként kezdtem el játszani Lippi keze alatt. A múlt évben Capellóval, vagy a világbajnokságon játszottam a jobb szélen. Jobb lábas vagyok, de végsõ soron mindegy, hol futballozok.

Ki szenvedi meg leginkább a 3-4-3-at?

A mester egy nagyon támadó felfogású csapatot állított össze a Liverpool ellen, hogy fordítani tudjon Messivel, Eto’óval, Decóval. Természetes, hogy hátul jobban megszenved mindenki. Ellenben Sevillában, 3-4-3-al, két szélsõvel a középpályán, már jobb volt, mert õk visszasegítettek.

A 3-4-3-ban ön csak egyszer játszott, Sevillában. Gondolja, hogy lehetne ön az egyik ember a három védõ közül, szélsõ középpályások nélkül.

Három védõvel hátul biztos, hogy nem lehetek ott. Nem ez a feladatom. Tudok úgy játszani, mint Sevillában, Gióval vagy Sylvinhóval illetve Bellettivel és velem. Ez lehetséges, de a Mester azért választotta a 3-4-3-as klasszikus felállást, mert fordítanunk kellett.

Ön edz délutánonként?

A Camp Noun kívül nem. Csak itt tréningezek, s amikor úgy érzem, hogy plusz munkára van szükségem, akkor azt az erõnléti edzõkkel végzem el.

Meglepte a Ronaldinho elleni kampány?

Nem gondolom, hogy kövér lenne, ráadásul 17 gólos a bajnokságban. Mit mondhatnak? Semmit.

„