Interjú a kudarcról, a jövõrõl

Egy nappal a súlyos kupavereség után Frank Rijkaard máris exkluzív interjút adott a Catalunya Rádiónak, melynek a ‘Força Esports’ címû mûsorában zajlott a beszélgetés. A vezetõedzõ egyértelmû utalásokat tett arra, hogy az idény végén korszakváltás lehet a klubnál, nem lehet tovább folytatni az óvatoskodó átigazolási politikát. Rijkaard nem zárta ki a saját távozását sem, de a legfontosabbnak azt nevezte, hogy a csapat visszataláljon a helyes útra.

Gondolja, hogy hiba volt úgy kimenni a pályára, hogy elsõsorban az összesítésbeli állást védte a csapat, ahelyett, hogy gyõzelemre játszott volna?

Nem lehet azt mondani, hogy mi tudnánk az eredmény tartására játszani. Nem lehetett tudni, mi fog történni, amíg nem játszottuk le az elsõ félidõt. Azt lehet mondani, hogy a tegnapi meccs nagyon kemény volt a klub számára, a socióknak és a játékosoknak is. Már elnézést kértem a socióktól, megígérve, hogy mindent meg fogunk tenni a változás érdekében. Beszélhetünk órákat és órákat a meccsrõl, de ez a találkozó már mindenképpen úgy kerül majd be a csapat és az edzõ történetébe, mint az egyik legszégyenletesebb este. Ezt elfogadom. De ez nem jelenti azt, hogy lemondó lennék, és mindent megteszek majd, hogy elégedetté tegyük a szurkolókat. Most ki kell mutatni az egységességet, ezen kell lennünk.

A mai edzés lehetõséget szolgáltatott arra, hogy sor kerüljön egy megbeszélésre, és egy elemzésre. Gondolom jutottak valami konklúzióra.

A csapat kész arra, hogy mindent megtegyen a további jobb szereplés érdekében. Harcolni fogunk azért, hogy bebizonyítsuk, mennyit érünk valójában.

Veszélyben van a bajnoki cím?

A sportban normális dolog, hogy nagy izgalmak vannak, együtt élünk vele, létezik. Ezt a helyzetet nem tudjuk megváltoztatni. Amin tudunk változtatni, az-az, amit gondolnak a csapatunkról az egész világon.

Szüksége van a csapatnak egy megújításra?

Ha megfigyeljük a nagy csapatokat a történelemben máig, nyilvánvalóan észrevehetõ, hogy ma már minden sokkal gyorsabban változik. Mennyi idõt lehet egy együttes ugyanazon a magas szinten? Három vagy négy évet, utána mindig változás következik. Ez lehet edzõi váltás, vagy játékosbeli, de valami mindig van. Nem lep meg a dolog. A csapatunk nagy része már nagy dolgokat ért el. Voltak pillanatok, mikor szinte a teljes sportvilág a Barcelonáról beszélt. A játékosok elértek valamit, ezt nem lehet elfelejteni, de ez már a múlt. Most a jelenben élünk, és ezt a lehetõ legjobban szeretnénk lezárni.

Ki a hibás a jelenlegi szituációért?

Már mondtam a játékosoknak is, hogy ha egy edzõ a játékosokra panaszkodik, az olyan, mintha saját magára panaszkodna. Vállalom a felelõsségemet, és mindent megteszek a följavulás érdekében, ezt kollektívan kell csinálnunk, reménnyel, küzdelemmel, egy fontos cél érdekében. Külön kell választani két dolgot. Egy a felelõsség, egy hibás szerepe. Ez az utóbbi úgy tûnik, mintha valaki valami bûntényt követett volna el. De nem errõl van szó. Büszkeséggel dolgozunk, és tisztában vagyunk a tetteink fontosságával. Én bízok a játékosokban. Ez egy nagyon rossz este volt, nem tudjuk elfelejteni, de nem is ragadhatunk le örökre ennél a pillanatnál. Képesek vagyunk javulni, és sokkal jobban játszani.

Mit tud mondani egy edzõ a játékosainak, egy olyan vereség után, mint a tegnapi?

Amikor a játékosokkal beszélek, megpróbálom átadni nekik a benyomásaimat. Mikor valami fölkeltette a figyelmemet, elmondom nekik. Az a legfontosabb, hogy ne ess bele olyan csapdákba, mint tegnap, teljesen elveszítve az általános képet, a hozzáállást, a csapategységet a pályán.

Mit gondol, hogyan fogja a közönség fogadni a csapatot holnap?

Nem szeretnék a közönség válaszára várni. Tisztelem õket, úgy nyilatkoznak meg, ahogyan akarnak. Én a csapatot akarom úgy helyretenni fejben, hogy a sociók elégedettek lehessenek. Szeretném, hogy ragadják magukkal a közönséget, és bizonyítsák, hogy ilyen pillanat, mint a tegnapi, soha többé nem fordulhat elõ.

Mit mondott ma az elnök a játékosoknak?

Tegnap, már a visszaút alatt jelezte, hogy beszélni kíván a csapattal. Laporta, és mindenki, aki a Barcelonáért dolgozik, megszenvedi ezt. Ma felháborodott volt, azért a képért, amit tegnap mutatott a csapat. Szeretett volna beszélni velük, õszintén, átadni nekik az üzenetet, hogy dolgozni kell, ha valami fontosat el akarnak érni. Mindenki megértette, hogy a tegnapi eset egy nagyon szomorú pillanat volt az elnök számára is. Az üzenet lényege az volt, hogy legyen egység, és harcoljon mindenki egységben, hogy úgy fejezõdjön be az idény, ahogy szeretnénk.

A Barca már több címet elvesztett az idény során. Kudarcnak számítana csak a Ligát megnyerni?

Nem szabad alulértékelni azt, ha nyersz valamit. Ez a motiváció része. Az idény elején beszélni kell a célokról, jó benyomást kell kelteni, s akkor lesznek lehetõségeid, hogy nyerj valamit.

Másként látja a jövõjét a tegnapi kudarc után?

A jövõ az a jelen. Ez a küzdelem és a harc. Megtiszteltetés ennél a klubnál dolgozni. Most az a cél, hogy méltó módon fejezzük be a Ligát. Nem változott az elképzelésem a jövõrõl. Annak örülnék, ha a Barcelona jól mûködne, akár velem, akár nélkülem. Nem ez a legfontosabb. Nem változtam meg ettõl a vereségtõl, sem a kritikáktól, nem vagyok egy gyáva alak. Nem csak én döntök errõl a kérdésrõl, mind a két oldalnak elégedettnek kell lennie, s ha õk számolnak velem, én itt vagyok.

Sokat spekuláltak az idény során egy esetleges konfliktusról Eto’óval, Ronaldinhóval és a csapat sztárjaival. Mi a probléma?

A csapat minden tagja fontos. Az egyéniségeket szeparálva semmit sem érhetsz el, nem szolgálnak semmit. De együtt egy csapat lehetnek, egy közösség, tisztelettel, és áldozattal dolgozva. Ez a csapat ereje. Nem szeretnék beszélni a csapat egy-egy tagjáról, kiemelve valakit. Rossz lenne nekem. Én vagyok a felelõs, a kritikák engem illetnek.

Lehettek bizonyos önkritikus lépések a keretben?

Ez a csapat nagyon sokat bírt, és rengeteg örömöt adott. Eljön a pillanat, amikor a jövõjét kell terveznie a klubnak, változtatásokkal. Ez nem csak a Barcelonára érvényes. Európa összes csapatában megtörténik. Annak megfelelõen kell dolgozni ezen, hogy ismét építsünk egy nagy csapatot, mellyel a sociók boldogok lehetnek. Egészen eddig szenvedtünk, ez van. Most még büszkeségbõl befejezhetjük a bajnokságot a lehetõ legjobb módon, és ez jelentõs sikere lenne a csapatunknak.               

Egyesek azt gondolják, hogy túlzott elbizakodottság volt Öntõl Messit kihagyni a keretbõl.

Nem gondolom, hogy Messi jelenléte döntõ lett volna ebben a helyzetben. Nem ez volt, amit átadtam a játékosoknak. Ez a vereség még azt is szolgálhatja, hogy megnyerjük a Ligát, mivel a legnagyobb vereségekbõl lehet a legjobb mentalitást nyerni.

Csalódott a játékosok miatt?

Kritizálni a játékosokat, olyan, mintha magamat kritizálnám. Nem tudok csalódottságot érezni miattuk. Nem arról van szó, hogy büntetem saját magam, vagy hogy szimpátiát akarok kelteni. Ezt gondolom. Nem akarom a játékosokat vádolni. Ha nincs megfelelõ hozzáállásuk, nekem kell a tükörbe néznem. Továbbra is így gondolkozom.

Nem aggódik azért, hogy a Madrid az utolsó pillanatban elhódíthatja a Ligát?

Nem foglalkozom ezzel. Saját magunkkal kell foglalkoznunk. A motivációnak belülrõl kell jönnie, s nem lehet annak a következménye, amit Madridban mondanak. Ezt a csapatot (Madrid) nem könnyû legyõzni. Talán nem olyan erõs csapatként, de nagyon jól ismeri a képességeinek a határait. Ezért ért el jó eredményeket idegenben. Otthon jobban megszenvednek, mert nekik kell alakítaniuk a játékot, mi jóval nagyobb rizikót vállalunk, hogy esetleg belelépünk az otthon játszó csapatok csapdáiba.

A Barca már számtalanszor eldönthette volna a bajnokságot, de mindig hibázott, s ugyanezt tették a riválisai is. Gondolja, hogy a spanyol bajnokság egy nagyon rossz szakaszában lenne?

Nem helytálló az a megállapítás, hogy ezt a bajnokságot a legkevésbé rossz csapat fogja nyerni. Ez a csapat szenved, mert a vereség fáj a játékosoknak. Az idény elõtt úgy gondoltuk, örökös bizalmunk lesz ennek a keretnek, hogy szép sikereket érjen el. Miért van most így? Mert látod, hogy már három éve együtt vannak, elértek trófeákat, és most itt van ez a pillanat, hogy ébredjenek, ha képesek még rá. Úgy gondoltuk, hogy igen. Megvolt a bizalmunk abban, hogy minden címért harcolni tudunk. A Ligának most elégnek kell lennie, hogy motiváljon minket, és ebbõl nyerjünk büszkeséget.

Eljött az ideje a döntéseknek?

Mennyi ideig lehet egy csapat együtt a legmagasabb szinten? Beszéltünk a tegnapi vereségrõl, arról is, hogy mi történhet, mindenrõl, amit meg tudunk tenni, hogy egy lökést adjunk a csapatnak. Igen, gondolkozunk a terveken, hogy hogyan építhetnénk ismét egy nagy csapatot, hogy boldoggá tegyük a socióinkat.