Az interjú folytatása

Már közvetlenül az idény után nyilvánosságra került, hogy a klub szigorítani kíván a belsõ ellenõrzõ rendszeren, ezt most Txiki Begiristain is megerõsítette, de hangsúlyozta, a vezetés nem fog túlzásokba esni. A Barcelona technikai igazgatója, mint a területért felelõs vezetõ, értékelte az elmúlt év tapasztalatait, az új igazolásokat, a változtatásokat, s beszélt az elvárásairól is. Második rész.

Mi lesz a szerepe Frank Rijkaardnak? Nehéz elképzelni, hogy meg tudná változtatni a viselkedésmódját, s máris egy vaskezû edzõvé válna…

Nem szeretnénk ha megváltozna, mert nagyon jól jött számunkra az a mód, ahogy dolgozott. De õ is tisztában van a történekkel, s ennél fogva a felelõsségével is. Biztos, hogy bizonyos értelemben õ is változtatni fog, följebb helyezi majd magát a játékosokhoz képest a hierarchiában, nagyobb hangsúlyt fektet a futballisták munkájára.

Voltak olyanok, akik tényként kezelték a távozását az idény végén. Sikeréhesnek látja?

Ez különös, de a Bajnokok Ligája és a bajnoki cím megszerzése után tavaly, teljesen el volt fáradva fizikálisan és fejben is. Hozzá szóltál, s olyan volt, mintha csak egy fával beszélgetnél. Annyi energiája elveszett, hogy teljesen kiégett. Most azonban az ellentétjét tapasztalom ennek. Azok után, ami Getafében történt, õ is észrevette, hogy változtatni kell, nagyobb intenzitással dolgozott, aktívabb volt akkor is, mikor az új idényre kellett tervezni. Õ volt a leginkább meggyõzõdve arról, hogy szükséges a megújítás a keretnek, s ez megnyugtat minket.

Most azonban egy rendkívül nagy kihívás elõtt áll: kezelni kell tudnia a „fantasztikus négyest”. Európa bármely klubja köszönetet mondana Fortunának, ha csak az egyikükkel bírna. S most úgy tûnik, ez a helyzet gondot okozhat az edzõnek.

Már tavaly is azt szerettük volna, hogy legyen meg nekünk ez a négyes. Bízunk ugyanis Frank pszichológiai érzékében. Õ az egyetlen, aki kezelni fogja a csapatot és az egyéniségeket. Más edzõvel nem vállaltuk volna ezt a helyzetet, de benne látjuk a szükséges képességet, hiszen nagy meggyõzõereje van, mikor beszélni kell a játékosokkal. Az idei menetrend rendkívül sûrû, azt hiszem az egész idényben mindössze három szerda maradt üresen. Nem mondhattunk le egy olyan játékosról, mint Henry, ebben biztosak voltunk.

De mégis hogyan csinálja majd Rijkaard?

Az a fontos, hogy ott vannak a csapatodban. Utána már a játékostól, a mentális erejétõl függ minden. Az egyetlen dolog amit kérünk, hogy akinek éppen a kispadon kell várnia, legyen profi, megértõ, s mindenek fölött, tartsa tiszteletben az edzõ döntését. Értsék meg, hogy egy csapat tagjai, ahol egyénileg nem nyernek semmit. Ha valamikor majd azt gondoljuk, hogy játszania kell mind a négyüknek, majd szeretném látni, hogyan dolgoznak hatan mögöttük. Lesz pillanat mind a négyük számára is, lesz mikor csak hármuknak, de olyan is lehet, hogy csak ketten játszhatnak.

Nem aggódik a felõl, hogy még lehet valamiféle váratlan esemény a piacon, és esetleg Ronaldinho vagy Eto’o elmegy?

Nem. És hogy miért nem? Mert beszéltem a játékosokkal, s ezt világosan megmondták nekem. Én pedig maradok az õ utolsó szavaiknál. Csak a legutóbbi esetet kell nézni, Iniestáét. Te nem kezdhetsz el tárgyalni senkivel sem, ha õ nem akar elmenni. Ez elképzelhetetlen. A Milan nem fog leülni tárgyalni Eto’óval, mert Eto’o nekünk már megmondta, hogy szeretne itt maradni. Mirõl kezdjenek el beszélni? Ronaldinhóval ugyanez a helyzet, nekünk már leszögezte, hogy szeretné itt folytatni.

Ez volt az, mikor megkérdezték Roberto de Assist, a testvérét az elmúlt idény végén?

Szerettük volna tudni, hogy mit akar Ronnie. A mi álláspontunkat már régóta ismerte, el vagyunk ragadtatva tõle. Amit õ már adott nekünk, azt nekünk is vissza kell adnunk neki. Õk ugyanígy gondolkodnak.

Az a sok edzõteremben töltött idõ, rontott Ronaldinho megítélésén?

Igen, de nem hiszem, hogy ez csak tõle függött volna. Õ nem volt hozzászokva ahhoz, amit át kellett élnie az elmúlt szezonban. Valójában majd mindannyian, akik a csapat tagjai voltak, akkor élték át az elsõ nehéz idõszakukat a Barcánál. Ez nem egy könnyû klub. Amikor minden megy elõre annak rendje s módja szerint, akkor az. Akkor mindenkinek jó, nem csak nekik. De amikor egy nehéz helyzetbe kerülsz, vagy gyenge a teljesítményed, a Camp Nou hangjai már szörnyûségesen hatnak. Már nagyon sok játékos nem tudott ezen túllépni, nem tudta a visszájára fordítani a helyzetet. Nos ezt élte át az utóbbi idényben Ronnie is. Pontosan ismerte a kritikákat, a követelményeket.

Hogyan tesz majd most?

Amit mindenki lát, s neki is ezt kell látnia, hogy a teljesítménynek azonnalinak, s mindennaposnak kell lennie, mert senki nem élhet a múltból, a Barcánál pedig még kevésbé. Még Ronaldinho sem, azzal együtt, amit adott a Barcának az elmúlt években. A példája ott van mindenki elõtt. De a múltból nem lehet megélni.

Ezért igazolták le Henryt?

Ez egy plusz injekciót ad a sikeréhségnek, az elszántságnak, a szükséges energiának. Csak meg kell nézni õt a bemutatása után. Olyan volt, mint egy gyerek, mintha egy ifi játékost láttunk volna. Olyan öröme volt, mint egy fiatalnak, aki az álmai klubjához kerülhetett végre. Az persze nyilvánvaló, hogy nagyon sokat volt az Arsenalban, ott az egyedüli példakép volt mindenki elõtt, s mindent elért a futballban. De azok után, amit látott, több mint 30.000 embert a Camp Nouban, ettõl még õ is alaposan lázba jött.