Mérlegen az ázsiai túra
Az FC Barçelona labdarúgó csapata – mint ahogyan azt már megszokhattuk a Laporta-éra alatt – az idei alapozás javát pénzszerzõ-népszerûsítõ körúttal töltötte. Ezúttal nem Mexikó és az Egyesült-Államok, hanem a Távol-Kelet volt a célállomás. A santanderi döntetlent követõen a pekingi, yokohamai és a hongkongi találkozók még inkább arra engednek következtetni, hogy a pénztárca szem elõtt tartása bizony sokszor a teljesítmény rovására megy.
A katalán gárda hiába zárta 100%-os teljesítménnyel, veretlenül az ázsiai körutat, illetve a skóciai fellépéseket, a bajnoki hangolás finoman szólva sem nevezhetõ tökéletesnek. Az európai viszonylatban sokadrangú kínai és japán csapatok elleni összecsapások egyrészt nem sarkallják a sztárokat nagyobb teljesítmény leadására, másodsorban a rengeteg utazással, az idõeltolódással, a rengeteg médiamegjelenéssel tarkított program sem tesz éppen jót az állóképesség megszerzésének. Hiába szólalt fel többek között Gianluca Zambrotta vagy Lilian Thuram is a „vakáció” ellen, a vezérkar kötötte az ebet a karóhoz. Mégsem lehet elmarasztalni ezért a Barça elsõ emberét. Hogy is van ez akkor? Miért nem lehet egyértelmûen negatív kritikával illetni az elnökséget, ha figyelmen kívül hagyja az elméletileg mindenek felett álló sportszakmai szempontokat? Ehhez vissza kell nyúlnunk az idõben…
‘Més que un club’. Vagyis, ‘több, mint egy klub’ – szól a Barça szlogenje. Az FC Barcelona labdarúgó csapata ugyanis tényleg több, mint egy egyszerû sportegyesület. Katalónia szimbóluma, a katalán nép nagykövete és az egész világon a szabadság és a demokratikus jogok szimbóluma. Elõször Narcís de Carreras, egykoron a Barça elsõ embere használta ebben a megfogalmazásban 1968. januárjában az elnöki beszédében, majd 5 évvel késõbb az újrakandidálása során ismét. Mégsem az õ agyában fogalmazódtak meg ezek a gondolatok, hanem az alapító atya, Joan Gamper is hasonlóan vélekedett. A klub elsõdleges célkitûzése, a sportolás mellett hasonlóan nagy szerepet kapott a Barça ‘ars poeticájában’ a katalán emberek jogainak védelme is. A Franco-rezsim alatt például a szólásszabadság is korlátokba ütközött, hiszen egyedül a gránátvörös-kék csapat mérkõzésein volt szabad a ‘Visca el Barça, visca Catalunya!’ (Éljen a Barça, éljen Katalónia!) mondatot kiejteni. Nem is csoda, hogy a Barça a katalán nemzeti öntudat élharcosává, zászlóshajójává – nem mellékesen pedig a világ egyik legnagyobb labdarúgó klubjává nõtte ki magát…
A Laporta-éra pedig ebben a – mint láttuk nem kevésbé fontos – aspektusban sem kívánt lemaradni elõdeihez képest, így a mai, teljesen az üzleti érdekeket elõtérbe helyezõ világban egyedülálló lépésre szánta el magát. Mégpedig azzal, hogy szerzõdést kötött az ENSZ Gyermekvédelmi Szervezetével. Ugyan az Unicef felirat és embléma megjelenése a gárda mezén „megtörte” az egyesület 108 éves hagyományát, mégsem a rideg pénzügyek játszották ebben a döntésben a fõszerepet. A Unicef nemhogy nem fizet az igen értékes reklámfelületért, hanem egyenesen pénzt kap érte, történetesen 1,5 millió eurót öt éven keresztül! A pénzügyi támogatás mellett pedig a Barçelona szervesen részt vesz a különbözõ segélyprogramok lebonyolításában és népszerûsítésében is.
Miközben a gránátvörös-kék alakulat tehát hû marad hagyományaihoz és hitvallásához, addig az európai elitklubok hatalmas bevételeket realizálnak a mezeken elhelyezett hirdetésekbõl. A világ legnagyobb reklámszerzõdését egyébként a Juventus kötötte a Tamoil nevû líbiai olajtársasággal (5 év, 110 millió euro), de a bundabotrány miatt a kontraktus érvényét vesztette. Szorosan õket követi a Real Madrid (5 év, 100 millió euro), de jelentõs összeget tehet zsebre a Manchester United (4 év, 77 millió euro) és a Chelsea is (5 év, 69 millió euro). Ezeket a bevétel kieséseket pedig kompenzálnia kell a Barçának is, ha pénzügyi szempontból is versenyben kíván maradni.
Így tehát nem marad más, mint az ideihez hasonló túrák. Ha hihetünk a spanyol sajtó információinak, akkor a Barçelona 6 millió euróval gazdagodott. A végleges haszon ennél nyilvánvalóan több, hiszen a „meccsprémium” mellett számtalan új szurkolóra, pártoló tagra tehet szert a klub. Ázsiában egyébként mintegy 100 millióan szorítanak a gránátvörös-kékekért, és a hivatalos FC Barcelona termékek több, mint a fele a legnépesebb földrészen talál gazdát! Nem csoda tehát, hogy hatalmas üzleti lehetõségek rejlenek Japánban és elsõsorban Kínában, amelyet mindenképpen szeretnének is Laportáék kiaknázni…
Vagyis, hagyomány vagy felkészülés? Hitvallás vagy sportszakmai szempontok. Ez itt a kérdés. Hakni vagy nem hakni?
Írta: grecki
