Bizakodóan tekint elõre

Bíztató jeleket lehet tapasztalni Ronaldinho formáját tekintve, ám azt még maga a játékos is elismerte a Barca TV-nek adott interjújában, hogy egyelõre nincs a legjobb állapotában. Azonban motivált, s mindent elkövet annak érdekében, hogy elérje ezt is. A beszélgetés során még szó esett a támogatóiról, az életritmusáról, s úgy általában a futballisták életérõl is.

Otthon verhetetlenek…

Nagyon jó nem? A hazai meccseken nagyon jól sikerülnek a dolgok, s most arra kell törekednünk, hogy idegenben is hasonlóan alakuljon minden. Az a cél, hogy otthon és idegenben is minden a lehetõ legjobban alakuljon.

Miért változik meg olyan gyakran a Barca távol az otthonától?

Szerintem ez normális dolog. Ugyanazon a nehézségen esünk át, mint a többi csapat, ha idejön játszani hozzánk. Mi ezt akkor szenvedjük meg, ha elutazunk máshoz, hiszen ezek a csapatok akkor a legmotiváltabbak, ha otthon vannak, s bírnak a közönségük támogatásával. Ez pedig számos nehézséget rejt magában.

Rijkaard azt mondta, jobb mentalitás, nagyobb áldozatvállalás szükséges az idegenbeli meccseken.

Neki minden joga megvan ahhoz, hogy elmondja a véleményét, hisz õ az edzõ. Az biztos, hogy egyre jobbak vagyunk minden meccsen. Meg kell hallgatni, tisztelni kell, amit mond, nekünk pedig ennek megfelelõen kell cselekednünk.

Kezdik visszaszerezni azt a formát, amit még a válogatott szünet elõtt mutattak?

Minden alkalommal, hogy szünet van, akad nehézség is a visszaállással. Reméljük, hogy a legközelebbi szünet után ez nem így lesz. De ez tulajdonképpen érthetõ dolog, mert megszakad egy folyamat egy csapatban, egy sorozatban.

És Ön? Napról-napra jobban van?

Napról-napra elégedettebb vagyok, napról-napra jobb. A sérülésem után jobban éreztem magam, s remélem, hogy minél hamarabb száz százalékos leszek.

Ezt azt jelenti, hogy még nincs csúcsformában?

Nem, még nem vagyok tökéletes állapotban. Minden tekintetben szeretnék javulni. Jobb vagyok, mint voltam, de tisztában vagyok vele, hogy még lehetek sokkal jobb is.

Tegnap ismét mosolyogni láttuk. Ez azt jelenti, hogy végre igazán jól érezte magát a pályán?

Engem csak akkor említenek ez ügyben, ha nem mosolygok, mert mindig boldog vagyok. De alkalmanként az emberek nem akarnak mosolyogni látni téged, s így nem is teszel így. De igaz, ami igaz, tegnap nagyon jól éreztem magam, s egyre jobban vagyok.

A valladolidi gól pszichológiailag fontos volt ahhoz, hogy ismét a régi Ronaldinhót lássuk?

Szerintem nem volt kulcsfontosságú. Minden meccsen egyre jobb vagyok fizikálisan, s ez jól jön. Nem a gól az, ami nagyobb önbizalmat ad, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy góllövõ csatár vagyok. De tökéletes érzés, ha jól érzed magad a játékot tekintve, s ha még gólokat is szerzel, annál jobb. A szabadrúgásgóloknak különösen örülök, mert ezt sokat gyakorolom, s mikor sikerül meccsen, nagyon jól esik.

Szüksége volt egy olyan teljesítményre, mint a vasárnapi, hogy önbizalmat nyerjen, vagy hogy az emberek ismét bízzanak Önben?

Egyikre sem. Egy játékosnak napról-napra meg kell felelnie, hogy jó állapotban van-e. Ilyen egy futballista élete. Egész nap azon kell fáradoznod, hogy megfelelõ formában legyél a kezdõ tagságra, a válogatottságra, arra, hogy örömet okozz a közönségnek… Az én életem pedig ilyen minden nap.

Apropó, ki volt a célpontja a dedikálásának a góljai után?

Egy jó barát, aki itt van minden meccsen (Manel Vich – a Camp Nou bemondója). Nagyon jól kijövök vele, s tegnap neki ajánlottam a góljaimat.

A másodikat is?

Igen, mind a kettõt. Nagyon jó barát.

A két tegnapi találatával már 90-nél tart a Barcában, ezzel a legjobb gólszerzõje a jelenlegi keretnek. Ebben az évben elér a 100-ig nem?

Igen? Nem vártam, hogy ennyi gólt szerzek. De nagyon jó, remélem így folytatom.

A tegnapi meccs után gondolja, hogy látni fogjuk azt a Ronaldinhót, akit két-három évvel ezelõtt, amikor elképesztõ gólokat szerzett?

Mindig egy motivált játékost fognak látni, aki szeretne száz százalékot nyújtani, s remélem hogy ebbõl az sül ki, amit mindenki látni szeretne. Egy Ronaldinho, aki mindig a legjobbat keresi a csapata számára.

Feltételezem, hogy nagyon nehéz mindig ugyanazon a szinten lenni. Gondolja, hogy egykor túl magasra helyezte azt a bizonyos lécet magának, s ha most ezt nem éri el, az embereknek már csalódást okoz?

Szerintem vannak kritikák és kritikák. Kritikák olyan emberektõl, akik soha nem futballoztak, s nem tudják, mi történik, s olyanoktól, akik játszottak, és ismerik az ezzel járó nehézségeket. Én nagyon magas szinten látom magam, de tisztában vagyok vele, hogy még sokat javulhatok. Ott szeretnék tartani, ahol úgy gondolom, lehetek. 

Egyesek azt mondják, hogy át kell értékelnie magát, mint játékost, hogy most más jellegû dolgokat tud nyújtani a csapatnak.

Az a fontos, hogy legyél mindig innovatív, s próbálj valamilyen formában meglepetést okozni. Mindig ezt próbálom elérni, akár egy csellel, egy játékkal, egy új passzal… Amíg úgy érzem, hogy megvan a kreativitásom ehhez, mindent meg fogok tenni, hogy megpróbáljam. Soha nem fogom elveszíteni a fõ jellemzõimet, mert erre vagyok képes. Szeretnék keverni minden újdonságot a régi dolgokkal.

Úgy látja, hogy most jóval nehezebben csinál meg olyan dolgokat, amiket régen egészen könnyen tudott? Cseleket, passzokat mellel, háttal…

Nem. Elég jól érzem magam ahhoz, hogy mindezeket megtegyem. De ugyanúgy, ahogy a közönség várja, hogy mindezeket a cseleket megcsináljam, az ellenfelek is így vannak ezzel. Ha nem tudsz újítani, mindenki elveszi tõled a labdát. Szerintem fontos a változtatás, hogy ne ismételd magad, hogy ne törjék meg a játékod.

Hogy teltek az elmúlt hetek? Hogy viseli a kritikákat?

Nem érdekelnek. Mindig a száz százalékra törekszem, hogy a legjobbamat adjam a csapatnak.

Úgy érezte igazságtalanul bánnak önnel?

Soha egy pillanatra sem. A közönség mindig mellettem állt, s ez számít.

Most is, hogy a magánélete olyan gyakran kerül terítékre?

Mindig beszélnek róla, de nincs mit fölmutatniuk. Hosszú ideje itt élek, és mindig ugyanolyan életformám volt. Mindig kitalálnak egy csomó dolgot, s mivel ez igaz a véleményformálókra is, az emberek kezdik elhinni.

Minden csapattársa a védelmére kelt az utóbbi hetekben. Továbbra is Önt tartják a csapat vezérének? A segítségük döntõ volt?

Segítenek, mert a barátaim. Olyanok vagyunk, mint egy család. Amikor van valaki, akit folyamatosan támadnak, vagy rosszul bánnak vele, a védelmére kelünk, hiszen mindenkit szeretnénk a legjobb formájában tudni.

Ön nagyon sokat adott az FC Barcelonának, megváltozott a klub története az elmúlt években. Gondolja, hogy az emberek elfelejtették mindezt?

Az emberek mindig az én oldalamon álltak, soha nem hagytak el. S ez motivál engem: napról-napra azért edzek és dolgozom, hogy örömöt adjak nekik. Ez a fõ motiváló erõ.

Boldog Barcelonában?

Mint mindig.

Mint régen?

Mint mindig. Napról-napra inkább.

Valaha is gondolkodott azon, hogy elhagyja a klubot?

Soha.