A futsal csapat históriája
Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy a Barça játékosa, rögtön Ronaldinho, Eto’o vagy Messi neve ugrik be, vagy ha éppen az F.C.Barcelona csapatáról beszélnek, egybõl a futballra gondolunk. Pedig Katalónia büszkesége nem csak egy futball csapatból áll.
Az eurobarca.hu rendszeresen foglalkozik – természetesen a foci mellett – a kézilabda, valamint a kosárlabda csapattal. Ezt a kört szeretnénk most bõvíteni egy másik sportággal; a futsallal. Ez a sport egyre nagyobb népszerûségre tesz szert szerte a világban. Brazíliában például a legtöbb, késõbbi nagypályás futballista gyerekként ezt a sportot ûzi, ami meg is látszik jó néhány játékos technikáján.
De mi is valójában a futsal? Csak röviden, tömören: egy csapatból egyszerre 5 játékos – köztük egy kapus – lehet a pályán. A játéktér leginkább egy kézilabda pályához hasonlítható. Egy csapatnak 2×20 perce van, hogy a másik fölé kerekedjen azáltal, hogy több gólt szerez, mint ellenfele. A viszonylag rövid idõnek, valamint a kevés mezõnyjátékosnak köszönhetõen a játék gyors, dinamikus és rendkívüli technikát, valamint gyors reakciókat követel poszttól függetlenül.
Ezek tükrében talán nem is annyira meglepõ a sportág népszerûsége. Sorra alakulnak a csapatok hazánkban is és egyre többen választják a testmozgásnak ezt a formáját. Az F.C.Barcelona futsal csapata viszont már most elég komoly és dicsõ múlttal rendelkezik. Ki gondolná, hogy Marc Carmona edzõ legénysége idén szeptemberben fennállásának már a 30. évfordulóját fogja ünnepelni? Pedig ez így van, a csapatot ugyanis hivatalosan 1978 szeptemberében alapították. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy korábbi profi futballisták ekkor már két éve játszottak együtt gránátvörös-kék szerelésben, igaz akkor még csak saját örömükre, hobbi szinten. Ám, ahogy egyre nagyobb népszerûségre tett szert Katalónia szerte az 1970-es évek végén a futsal, úgy vált egyre inkább profibbá a csapat.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy villámrajtot vett a gárda, hiszen az elsõ hivatalos tornán – ‘Christmas Cup’ -, amelyen a Barça játékosai részt vettek rögtön gyõztek is. Majd ezután a Katalán harmadosztály következett. Igaz nem sokáig, ugyanis a csapat sikerrel vette az akadályokat, vagyis megnyerte a küzdelemsorozatot, ezáltal kivívta a jogot, hogy a következõ szezont már a második vonalban töltse. Micsoda kezdés! A java viszont csak ezután következett; egy újabb év elteltével már az elsõ osztályban találták magukat a játékosok, és ha már ott voltak: jöttek, láttak, gyõztek – kétszer is egymás után!
Az, hogy nem sikerült a mesterhármas egy egészen szomorú döntés következménye; az igazgatótanács ugyanis megszüntette a futsal szakosztályt. Hiába nyert tehát a csapat az 1980-81-es, valamint 1981-82-es szezonban is bajnoki címet, úgy nézett ki, hogy a futsal és az F.C.Barcelona búcsút int egymásnak. Ez azonban nem így történt. A vezetõség ugyanis folyamatosan követte a spanyol pontvadászat változásait, ezáltal egy új bajnokság – amely a Becsület nevet kapta – létrehozását. Ez azt eredményezte, hogy négy évvel a szomorú történések után a futsal és a Barça ismét összefonódott. A csapat nem csak nevében hasonlított az évekkel azelõttire, hanem hasonlóan eredményes is volt. Az 1987-88-as szezonban megnyerte a Király Kupa küzdelmeit, sõt egy év múlva meg is védte címét. Az 1989-90-es szezonban a csapat Európában is letette névjegyét, miután az Európai Kupagyõztesek Kupájának döntõjében hazai pályán 3-1-re legyõzte az AC Roma gárdáját, ezzel elhódítva a serleget.
Ekkora sikerek után valahol törvényszerû volt az, ami következett, vagyis egy hullámvölgy következett. Igaz ez nem a játékosok „érdeme” volt, a klub vezetése ugyanis jelentõsen csökkentette a futsal csapat támogatását. Ennek eredményeként a szakosztályvezetés kénytelen volt az utánpótlásra támaszkodni. A fiatalok hiába tettek meg mindent a sikerek érdekében, erõfeszítéseik kevésnek bizonyultak a csapat ugyanis kiesett az elsõ vonalból. Az 1998-99-es szezont tehát a második vonalban kezdték a játékosok, ekkor kezdõdött a nagy hullámvasút. Két szezon elteltével ugyanis sikerült a feljutás az élvonalba, de három év elteltével újra a másodosztályban találta magát a gárda, hogy aztán a 2005-06-os szezonban – reméljük, végleg- visszakerüljön a legjobbak közé.
De ne rohanjunk ennyire elõre. A 2000-es évek elején a gárda Xavi Colasas vezetésével második helyen végzett az alapszakaszt tekintve, majd a rájátszás elsõ körében legyõzte az Arenas Gáldar gárdáját, ám a feljutás végül nem sikerült, miután a döntõben alulmaradtak a Muebles Caloto gárdájával szemben. A következõ szezon ismét csalódást jelentett a csapatnak, ugyan sikerült megnyernie a B csoport küzdelmeit, de a Gestesa Guadalajara csapata megfosztotta Colasas legénységét a feljutás lehetõségétõl. Ám ezt követõen végre minden jól alakult, ugyanis az alapszakaszt követõen a Barça a rájátszásban végül kivívta a feljutást a Canary Islanders Galdar csapata ellen.
A dolog viszont korántsem volt ilyen könnyû. Ekkor már a volt Barça játékos, Marc Carmona ült a kispadon. A csapat saját csoportjában a második helyet csípte meg, így semmiképp sem számíthattak könnyû menetelésre a játékosok. A rájátszás elsõ körében még könnyedén gyõzték le a Grupo Pinar Cordoba csapatát, ám a döntõ korántsem volt ilyen sima. A Barça hazai pályán 2-2-es döntetlenre végzett. A visszavágón egészen elképesztõ légkörben kellett pályára lépni a Canary Islanders Galdar ellenében. De végül még az ellenséges hangulat sem tudta megakadályozni a csapatot a feljutásban, mely egy drámai meccset követõen 5-4-re diadalmaskodott, így összesítésben 7-6-ra gyõzött a döntõben.
Szerencsére az újabb feljutást követõen a vezetés már maximálisan a csapat mellé állt, és egy névadó szponzor (Senseit) érkeztével most már az anyagi lehetõségek is biztosítottak ahhoz, hogy a csapat visszakerüljön a futsalvilág elitjébe. A vezetõség rengeteg pénzt költött új igazolásokra, így sikerült megszerezni a jelenlegi legjobb spanyol játékost a válogatott kapitányát Javi Rodríguezt. A játékos számára ez egy hatalmas kihívást jelentett, hiszen tulajdonképpen jelenleg rá épül az F.C.Barcelona Senseit csapata. Valószínûleg ez is motiválhatta akkor, amikor otthagyta a Playas de Castelló gárdáját, amit elõzõleg kilenc évig szolgált.
A vezetõségnek jelenleg nincsenek hatalmas elvárásai, a még épülõben lévõ csapattal szemben a cél egy erõs középcsapat létrehozása, amely pár év múlva majd jó reményekkel szállhat harcba Spanyolország és Európa ismételt meghódításáért.
Írta: Drigo
