Interjú az új bekkel

Csak 21 éves, mindössze egy évet játszott a Primera Divisonban, de a spanyol bajnokságon belül máris berobbant a neve a köztudatba Martin Cáceresnek. Az uruguayi fiatalember immár a Barcelona játékosa, és ha a fejlõdése nem torpan meg, hamarosan világszerte is elismerhetik. Cáceres szerény természetû, ellenben pontosan tisztában van az erényeivel, azzal, hogy miben erõs, miben lehet a csapat hasznára. A katalán ‘SPORT’ által még Skóciában készített interjúban sok más mellett ez is kiderül a játékosról.

Melyek az elsõ benyomásai Barcelona játékosként?

A legjobb dolog, ami megeshet veled, hogy egy ilyen klubhoz igazolsz, mint a Barca. Nekem még nincs túl sok tapasztalatom a futball világában, de azzal már össze tudom hasonlítani az élményeimet, amiket korábban átéltem, így például a Recreativóban, és itt valóban minden egészen más.

Milyen szinten?

Most arról beszélek, ami a csapat körül történik. Az újságírók állandó figyelmérõl, az emberekrõl, a kényelemrõl, ami nem volt szokás a Recrénél.

Például…

Nem tudnám konkrétan megnevezni, de az biztos, hogy bármely korábbi elõszezon, amelyet korábban elvégeztem, csak abban hasonlít a mostanihoz, hogy itt is sokat kell futni. És a legfontosabb, ami egészen lenyûgözött, a csapattársaid szintje, akik melletted vannak. Nem akármilyen érzés úgy edzeni, hogy ilyen futballistákat látsz, utána pedig figyelhetsz a sajtóra.

Ezek szerint kicsit most már azért fölszabadult azok után, hogy az elsõ napokban még nagyon gyorsan beszélt és kicsit meg volt illetõdve.

Igaz, hogy eleinte meg tud ijeszteni, hogy ott ülsz a sajtószobába, ami ráadásul tele van. Most már megnyugodtam valamelyest, a többiek mondták, hogy lazán kell kezelni a dolgot.

Megérzi, hogy most nagyon sokat kell futniuk, vagy ezt már megszokta?

Ilyenkor ez normális. Tavaly Victor Muñoz volt az edzõnk a Recrénél, és nagyon nehéz volt, ahogy ez a mostani is nagyon kemény, de megéri szenvedni, hogy az idény folyamán learathassuk ennek a gyümölcsét. Victor Muñoz mindig azt mondta nekünk, hogy azokat a meccseket, amiket játékkal nem tudunk megnyerni, futással kell megpróbálni. Itt most mi tudunk jól játszani, de futni ettõl függetlenül kell.

Önt olyannak igazolták, mint egyfajta söprögetõt, a védõk védõjét. Ön ezek szerint a régi vágású bekkek közül való még?

Igen, az igaz, hogy szeretek egyedüli védõ lenni.

Akkor az emberek azért ne technikai trükköket várjanak Öntõl…

Úgy tekintsenek rám, mint mondjuk Puyolra. Mindig harcosan és keményen játszom, a pályán mindig mindent bele kell adni. Védõ vagyok, és jól is érzem magam ebben a szerepkörben.

Még csak nemrégiben érkezett a klubhoz, ráadásul nagyon fiatal. Kivel van jóban a csapatnál, kitõl próbál erõt meríteni?

Számomra, ahogy az egész csapat számára is, a legfontosabb itt Pep. Õ az, aki szeretné megváltoztatni a dolgokat, jól megoldani mindent, de õ is a mi teljesítményünktõl függ.

És mire próbálja Önöket a leginkább kapacitálni? Mire kell figyelni?

Igyekszik már hangsúlyozni a BL selejtezõ fontosságát, közeledését. Kiemeli napról-napra, hogy az adott meccsek közelebb vannak, mint gondolnánk, és a felkészülésünk során mindig szem elõtt kell tartanunk ezeket a meccseket, de tisztában is vagyunk ennek a fontosságával.

Az agresszivitás a játékának jellemzõi közé tartozik, de erre szükséges Önt buzdítani, vagy inkább csillapítani kell?

Nem mondtak nekem ezzel kapcsolatban semmit. De feltételezem, hogy semmit nem tudok változtatni ezen. Van a játékomnak egy karakterisztikája, ez egy alap, aligha változtatható, így fogok továbbra is játszani, agresszívan. De nem gondolom, hogy ez különösebb probléma lenne, keményen kell harcba vetned magad és támadnod kell a labdát.

Nagyon fog hiányozni Gaby Milito?

Mindenképpen probléma, hogy nem lesz velünk, de vannak olyan játékosaink, mint Puyol vagy Gerard (Piqué). És még itt van Rafa is, akiben szintén nagyon megbízom.

Nagyon úgy tûnik, hogy Puyol és Ön egy iskolából valók, de vajon tudnak együtt is játszani, vagy szükségük lesz valakire, hogy kiegészítse a játékukat, például olyan valakire, aki jobban meg tudja indítani a támadásokat hátulról.

Nagyon hasonlók vagyunk, és lehetséges, hogy egy más jellegû védõ mellett kell játszanunk azért, hogy a csapat szempontjából a lehetõ leghasznosabbak legyünk, hiszen mi ütközõemberek vagyunk, és nem elsõsorban a labdavezetéssel törõdünk. De majd elválik, hogy miként alakul a sorsunk, és hogy mit szeretne az edzõ.

További erõssége viszont a levegõben való játék a magassága miatt. Ennek mi a kulcsa?

Szerintem ez velem született dolog, mert azt azért nem mondhatjuk, hogy kiemelkedõen magas lennék, de ezen a területen dolgoztam is, és valóban az erényeim közé tartozik.

Melyik volt a legjobb, legkeményebb csatár, akit az eddigi pályája során fogott?

A világ legjobbja Lionel Messi, szerencsére most már vele együtt játszom, mert jól emlékszem a Recrével a barcelonai meccsünkre az elmúlt évbõl, amikor az õrületbe kergetett minket és vesztettünk is 3-0-ra. Annyira közel vezeti a labdát a lábához, hogy szinte lehetetlen hozzáférni, ezen felül pedig nagyon gyors. Õ az a játékos, aki meg tudja nyerni a meccseket.

Hogy éli meg a csapat, hogy vannak olyan játékosok, mint Eto’o, akik edzenek, de az edzõ nem számol velük?

Vannak olyanok, akik még nem tudják, hogy mit hoz számukra a jövõ, de a csapat szeretne jól dolgozni, mert mind tudjuk, hogy a most elvégzett munka határozza meg, hogy mi vár ránk az idény során. Ha vannak játékosok, akiknek végül bármilyen okból találnak egy másik csapatot, az egy dolog, de ez csak a vezetéstõl függ. Mi a csapattal csak arra figyelünk, hogy a lehetõ legjobban dolgozzunk.