Az interjú második része
Xavi Hernández minden bizonnyal történelmi léptékkel is nagy alakja lesz a Barcelonának, olyan valaki, akire évtizedek múltával is fölnézhetnek majd a fiatalok, nem csak a játéktudása, hanem a szellemisége miatt is. Most éppen tíz éve annak, hogy Xavi a Mallorca elleni Szuperkupa meccsen bemutatkozott a Barcelona elsõ csapatában, és a debütálásakor azonnal sikerült gólt szereznie. Onnantól kezdve 421 hivatalos meccsen lépett pályára, ezzel a klub történetének harmadik legtöbbet használt játékosa, mivel immár csak Migueli és Rexach elõzi meg.
Az interjú második része következik, amelyet az El Mundo Deportivo katalán lap készített a futballistával.
Önnek személyesen mit jelentett az, hogy Guardiola lett az edzõ?
Velem mindig nagyon jól kijött, már játékos korában is, annak ellenére, hogy sokszor megpróbáltak minket összeugrasztani. Õ is mindig szépen beszélt rólam, én is bátran a szemébe nézhettem, szóval soha nem volt köztünk semmilyen probléma. Nagyon bízik bennem, amit a tudtomra is adott, és tisztában vagyok azzal, hogy mi lesz a szerepem a pályán, hiszen õ magában már mindent a helyére tett, és át is adja az elképzeléseit. Innentõl kezdve már csak rajtunk áll, hogy a lehetõ legjobban játsszunk.
Nem lehetett könnyû, hogy megpróbálták szembeállítani a példaképével…
Nagyon nehéz volt. Számomra Pep minden tekintetben egy idol, onnantól kezdve ahogy beszélt, ahogy irányított a pályán… És nehéz volt így a csapatba kerülni, úgy hogy a követõjének tartottak, vele hasonlítgattak, illetve hogy arról beszéltek, elveszem az õ helyét a csapatban, ezért nem jövünk ki jól egymással. Az tehát biztos, hogy fejben nem kezdtem a legjobban a karrieremet, de aztán szakmailag nem voltak problémák.
Mit adott Pep a csapatnak?
Pep adott egy rendszert, egy fegyelmi szabályzatot, és nyilvánvaló, hogy aki a futball világában nem tartja magát ehhez a rendhez, az lemarad a riválisaihoz képest. Így volt az Eb-n is, és így mûködik a labdarúgás. Ebben a sportban már mindent föltaláltak, amire viszont szükség van, az a motiváció. Guardiola nagyon szenvedélyes, nagyon következetes, és a karakterével valóban meg tud fertõzni jó értelemben.
Most úgy tûnik, hogy a filmben a rossz figura Rijkaard volt…
Egyáltalán nem. Rijkaard mindent megpróbált, amit szavakkal, és a lelkekre való ráhatással el lehetett érni. Utólag lehet látni, hogy az elmúlt években ez nem vált be, de a korábbiakban viszont igen. Itt csupán arról van szó, hogy õ egy olyan elvet vallott, ami az utóbbi két idényben már nem mûködött. Ez inkább a játékosok problémája volt, mint az edzõé. Számomra Rijkaard egy olyan szakember, aki hagyott maga után egy ûrt, és hagyott maga után nyomot is. Emlékezni fognak rá a korábbi két idénye miatt is, azzal a támadófutballal, amit játszottunk, azzal a letámadással, amit gyakoroltunk az ellenfél térfelén, azzal, hogy mindig közel voltunk az ellenfél kapujához, és azért is, mert igazi csapat voltunk.
Szintén reflektorfénybe kerülnek olyan játékosok, mint Ronnie vagy Deco.
Mindketten a világ legjobbjai közül valók, nagyon nagy felelõsséggel, hiszen a vállukon tudták vinni a csapatot, meg tudták nyerni a meccseket. Nagyon hálásak vagyunk nekik, hiszen adtak egy nyerõ karaktert a csapatnak, ennek hála pedig címeket tudtunk nyerni.
Eto’o maradásáról majd elfelejtettük megkérdezni. Õ mindenesetre folyamatosan bizonyítja a pályán a döntés helyességét.
Már mondtam, hogy nincs még egy olyan csatár, mint õ. Jobb, hogy maradhatott, õ a világ legjobb csatára.
Hogyan éli meg Ön a klub belsõ válságát a bizalmi szavazással, a hamarosan következõ pártolói közgyûléssel?
Nagyon szomorúan, mert úgy gondolom, hogy a hibát mi játékosok követtük el. Ha az adott pillanatban belõttük volna a labdát a kapuba, nem lett volna bizalmi szavazás, és az elnök sem lenne most ilyen helyzetben. Nem kritizálnák akkor a technikai igazgatót és minket sem. Én ezt az egészet nagyon sajnálom, mert mint igazi ‘culé’, szeretnék nyugalmat a klubnál.
Mindez hatással van Önökre, futballistákra?
Azokra, akik már hosszabb ideje itt vannak a klubnál, hatással van egy kicsit, mert mi már láttunk szörnyû dolgokat itt. Remélem, hogy az újak, illetve a fiatalok nem érzik meg ezt a nyomást, hogy itt kell játszaniuk.
Volt valamikor olyan hullámvölgy, amikor arra gondolt, hogy eligazol?
Olyan gondolatsorom soha nem volt, hogy azt mondom: elmegyek. Egy ilyen klub életében ugyanis normálisak a hullámvölgyek, és mindig arra gondolok, hogy miben kell javítani, hogy a rossz sorozat megtörjön és végül címeket szerezzünk. De tudom, hogy itt az elvárások is nagyon magasak, valamint azt is, hogy egy olyan játékosnak, aki hosszú évek óta itt játszik, nem könnyû fönntartania ugyanazt a szintet. Egy futballistának ebben a pillanatban annyi a feladata, hogy legyen maximálisan profi, és személy szerint nekem meg kell ragadnom azt az esélyt, ami a lehetõ legjobb a számomra. Most pedig azt mondom, hogy sehol máshol nem lennék boldogabb, mint itt.
És az ajánlatok, amelyeket kapott?
Beszéltem Txikivel, az elnökkel, és én leginkább itt szeretnék maradni. Továbbra is hasznosnak érzem magam a csapat számára, õk pedig hangsúlyozták, hogy szükségük van rám a továbbiakban is. Annál jobb ajánlatot sehol nem fognak adni számomra, mint amit itt kaphatok.
Milyen benyomásokkal várja az új idény rajtját?
Nagyon, de nagyon jókkal. Igazán jókkal. Van rend és szabályok, az újak pedig nagyon elszántak. Mindent észre lehet venni az edzéseken, van jókedv és van felelõsség is. A benyomásaim pillanatnyilag nem is lehetnének jobbak.
Hasonlíthatók ezek ahhoz, amit az Eb elõtt, vagy Eb alatt átélt. Ugyanis azt mondogatták, hogy a csapat hangulata olyan volt, hogy bajnoknak érezték magukat.
Valóban ez volt az érzésünk. És ez megvolt akkor is, amikor az elsõ bajnoki címet nyertük Rijkaarddal. Mindezt észreveszed, amikor edzel, és akkor is, amikor mérkõzéseket játszol. Így volt ez az Eb alatt is, annyi kiegészítéssel, hogy mindannyian tudtuk: Spanyolország még soha nem ért el semmit. Az, hogy túljutottunk a negyeddöntõkön, kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy nyerõnek érezzük magunkat.
És végül Ön lett az MVP is.
Nem tartozom azok közé, akik csak úgy söprik be az egyéni elismeréseket. És azon játékosok nélkül, akik körülöttem vannak, én egyénileg egy senki lennék. Ez a díj inkább egy pályafutás vagy idõszak jutalmazása, a válogatott igazi csapatjátékának díja, annak a játékosnak, aki talán a leginkább részt vett az összjátékban. Tehát én nagyon megtisztelve érzem magam, de ez a csapattársak érdeme is.
Egyszer azért már majdnem megválasztották a legjobb játékosnak egy tornán, a nigériai U-20-as világbajnokságon, de akkor végül az egyik új csapattársa, Keita lett a befutó.
Igen. Nekem azt mondták, hogy én vagyok a kiválasztott, és volt egy kis fölfordulás. Mi most itt nem beszéltünk errõl a botrányról, de azért szóltunk a vébérõl, az elõdöntõrõl, amire õk már fáradtan érkeztek, és le is tudtuk gyõzni õket. Nagyon jó válogatott volt.
Keita, Alves, Hleb, Cáceres, Piqué. Öt jó igazolás, de ha még egy év eltelik cím nélkül, azt senki nem fogja tolerálni.
Rá vagyunk kötelezve, hogy a lehetõ legmagasabbra törjünk. A Barcánál a negyeddöntõknek vagy az elõdöntõknek nincs értéke. Címeket kell nyerni, csak hát az is világos, hogy a futballban nüánszok döntenek. Tavaly például jobbak voltunk, mint a Manchester United, mégis kiestünk. Õk is nagyon versenyképesek, nekünk arra kell törekednünk, hogy egy picit többet adjunk, mint a riválisaink.
