A klub legnevesebb játékosai
„A Barcelonának három igazi sztárfutballistája volt: Kubala aki miatt fel kellett építeni a Camp Nout, Cruyff aki miatt rendszeresen megtelt az új aréna, és Maradona, aki miatt kilencvenezresrõl százhúszezresre bõvítették a stadiont”- így vélekedett a Barcelona egykori pályaedzõje, késõbbi befolyásos dél-amerikai játékosügynöke, José-María Minguella.
1927, június 10-én Budapesten született Kubala László az FC Barcelona történetének legnagyobb magyarja egyben a klubtörténet egyik legnagyobb játékosa is. Egy 1999-es szavazás alapján egyenesen a legjobbnak tekinthetõ a Barcelona elsõ száz éves történelmében.
Hasonló megbecsültségérõl tanúskodik ama voksolás is, amely szerint Alfredo Di Stefano után a 20-ik század második legjobb futballistája volt.
„Világpolgár Vagyok”- állította Kubala. Tény, ugyanis 3 ország válogatottjában is játszott 1946-ban 1947-ben csehszlovák, 1948-ban magyar, 1953 és 1961 között a spanyol nemzeti mezt viselte. 1946-ban döntött úgy, hogy elhagyja hazáját a jobb megélhetés érdekében, Szlovákiába szerzõdött. Késõbb kedvezõ ajánlatot kapott Budapestrõl, friss házasként tért haza, kis idõ múlva újra elhagyta az országot. Disszidálásában állítólag a sorkatonai szolgálat fenyegetõ közelsége is szerepet játszott. Olaszországban várakozott, amikor a FIFA szerzõdésszegés miatt eltiltotta a pályáról, két évig nem léphetett pályára tétmérkõzésen, csak bemutató mérkõzésen játszhatott a sógora, késõbbi Barca edzõ keze alatt. Amikor végre hivatalosan is a Barcelonába szerzõdhetett, az egész csapatot köré építették. 1952, 1954, 1955, 1956-ban házi gólkirályként zárt a gránátvörös-kék alakulatnál, sorrendben 26, 23, 14, 14 találattal. A klub örök-góllövõ listáján övé a negyedik hely a maga 270 találatával. Kubala 16 mesterhármassal, egy mesternégyessel, mesterötössel és mesterhetessel büszkélkedhetett. Az 1961-es elveszített BEK döntõ után felhagyott a játékkal, ám nem tûnt el örökre. Eleinte az utánpótlásban dolgozott majd a klub vezetõedzõje lett.
Kinevezését jogtalannak tartották így visszatért a játékhoz, az Espanyolban vitézkedett 1963-tól 1964-ig, majd az FC Zürich csapatát erõsítette, véglegesen 1967-ben vonult vissza. 2002. május 17-én hunyt el Barcelonában.
Johan Cruyff 1947. április 25-én Amszterdamban született. Cruyff az elsõ olyan futballista, akit befutott nemzetközi sztárként sikerült az FC Barcelonának szerzõdtetnie. Karrierjét az Ajaxban kezdte, csapatát öt bajnoki aranyhoz, négy Holland Kupához három Bajnokcsapatok Európa Kupájához, és egy Világkupához segítette hozzá. 1971-ben õ kapta az Aranylabdát is.
Cruyff a Rinus Michels által kidolgozott totális futball egyik jeles képviselõjeként érkezett Barcelonába, tanító mesterével együtt. Szigorúan véve középcsatár volt, de Michels szisztémája miatt a pálya bármely pontján felbukkanhatott. Johannak volt egy specialitása, a Cruyff fordulás, amellyel a katalán szurkolókat is elbûvölte: rávezette a labdát a védõre, aztán mintha passzolna, jobb lábával körbefonta és visszahúzta a labdát, majd megiramodott vele a másik irányba.
Noha a Barcával csak két trófeát nyert – és közben azért 1974-ben VB-ezüstérmes lett -, szerzõdtetése forradalmi jelentõségû volt. A hatvan évek sikertelenségei után az FCB újra stabil élcsapattá vált, Cruyff öt idényében rendre dobogón végzett a csapat. A Barcelona után Amerikába vezetett az útja, ahol a Washington Diplomatsban szerepelt. Majd visszatért Spanyolországba, a Levantéhoz szerzõdött, ezután vissza is vonulhatott volna, ám a 35. életévében úgy érezte van mit tanítani a fiataloknak, így visszatért az Ajaxhoz, ahol sikerült ismét három bajnoki aranyat és két Holland Kupát begyûjtenie, egyet-egyet az õsi vetélytárs, a Feyenoord színeiben szerzett. Tizenegy trófeával ma is õ a Barca történetének legeredményesebb trénere. Manapság Laporta elnök nem hivatalos tanácsadójaként alakítja a klub életét.
Diego Armando Maradonát rekordáron, egymillió fontért megvásároló Boca Juniorstól 1982-ben újabb világcsúcsért, ötmillió fontért vásárolták meg a katalánok, ám közel nem volt olyan sikeres, mint elõtte hazájában vagy utána Olaszországban. Mindössze egy-egy Spanyol Kupát és Ligakupát nyert. Talán a góllövés volt az egyetlen, ami ment neki a Barcában, mind a két idényében 11 találatig jutott, elsõ évben ezzel házi gólkirály is lett. Elsõsorban egészségügyi problémák nehezítették meg a kiteljesedését: elõbb hepatitissel küszködött, majd a bilbaoi hátvéd, Antoni Goikoetxea lábtörõ belépõje sodorta veszélybe karrrierjét.
A Barcelona még visszafogott játéka dacára is rekordösszegért 6,9 millió fontért adta el az olasz Napolinak 1984-ben. Ott aztán megmutatta, miért tartják õt a közelmúlt legjobb futballistájának. Az olaszoknál begyûjtött két bajnoki címet majd gólkirály lett. Ezután nyilvánosságra kerültek a drogügyei, így visszatért Spanyolországba a Sevilla csapatához, de a kábítószerrel ott is tartós gondjai voltak. Nem volt más választása, vissza kellett térnie hazájába, Argentínába.
Írta: Victor_Valdes
