Nyárzáró interjú -második rész
A nyár véget ért, a munka lassan elcsendesedik a klub irodáiban, annál inkább dübörög viszont az edzõpályán. Most már mindenki a játékosoktól és az új edzõtõl, Josep Guardiolától várja, hogy a nyár folyamán kialakított keret végül eredményeket hozzon. A katalán ‘Sport’ több részes, részletes interjút készített Joan Laporta klubelnökkel, aki az interjú második részében beszélt Samuel Eto’óról, a csatárkérdésrõl, Henryról, illetve a saját nevelésû játékosok fontosságáról is.
Hogy érti azt, hogy a körülmények kiszámíthatatlanok voltak?
Samuval soha nem zajlottak le azok a nyugodt beszélgetések, mint Ronaldinhóval vagy Decóval. Minden egy kicsit görcsös volt. Éppen ezért mondom azt, hogy valahol mélyen nem akartuk, hogy õ is távozzon, amellett, hogy szerettük volna egy alapkoncepció szerint megújítani a csapatot. Ilyen esetekben pedig a meghatározó játékosokra gondolsz, itt lépett be a képben Ronaldinho, Deco és Eto’o. Samuel helyzete bizonytalanul maradt, köszönhetõen számos félreértésnek, mert mi sem igazán akartuk eladni, és õ sem akart igazán menni. Az edzéseken ráadásul meggyõzõen produkált.
És…
Amikor el akarsz adni egy játékost, vagy õ szeretne elmenni, végül meg lesz az elképzelések eredménye. Ha viszont nem történik meg, akkor az azért van, mert a két fél szándéka nem olyan erõs. Mindig azt gondoltam, hogy õ nagyon hasznos játékos a számunkra, a piacon pedig nagyon nehéz megfelelõ szintû helyettest találni a helyére.
Akkor mit csinált Marc Ingla Londonban Adebayor kapcsán?
Ha Eto’ót összehasonlítod Adebayorral, akkor egy olyan játékost látsz, aki jól lõ, de más jellegû futballista. Ha ugyanezt teszed Berbatovval? Összehasonlíthatatlan. Drogba? Nem összehasonlítható az életkora miatt. Benzema? Nagy jövõ elõtt áll, de még éretlen. Vagy Cristiano Ronaldo? És végül ott maradtunk, hogy itt van Eto’o, és bármilyen váltásból vesztesként kerülnénk ki, mert amíg õ motivált, addig bárkinél jobb. Más lett volna a helyzet, ha benne nincs meg a motiváció, illetve mindenképpen váltani akar, mert mondjuk mérges a klubra. De ha õ rendben van, felülmúlhatatlan. Egyik nap találkoztam vele, akartam beszélni vele, de nem tudtam, mert sietett az öltözõbe, nem akart elkésni, tehát mindenáron be akarta tartani a Guardiola által kijelölt szabályokat, el akarta kerülni a büntetést.
Tehát csak úgy minden eshetõségre keresték a játékosokat?
Ha õ végül akart volna váltani, késznek kellett volna lennünk a fejleményekre egy új csatárral a tarsolyunkban. De soha nem láttunk tisztán ebben a kérdésben, éreztük, hogy óvatosan kell eljárnunk ebben az egészben.
Henry ugyanazt a mentalitást és elszántságot mutatja, mint Eto’o?
Én beszéltem vele, Pep biztosított, hogy még többször beszélt vele, ahogy Txiki is. Amikor idejött, számos olyan körülmény volt, mely alaposan megnehezítette a helyzetét. Még nem épült fel a sérülésébõl, de lépésrõl lépésre be akart kerülni a csapatba. Samuel lett volna a kezdõ, õ pedig lassan beépült volna. De minden felborult. Most a legjobb Henryt fogjuk látni, tapasztalattal. Én személyesen nagyon elszántnak tartom, motiváltnak, hogy bizonyítsa: ki az-az Henry. Reméljük sikerül neki. Engem az õ esete Koemanéra emlékeztet. Eleinte kifütyülték, de a második évre minden megváltozott. Türelemmel kell lennünk vele, mert a játéktudása megvan, igazi profi, és fejben is arra koncentrál, hogy jól menjenek a dolgok.
Ön még mindig nagy csodálattal van Xavi játéka iránt?
Amikor ott vagy a páholyban, és látod, hogy a labda Xavinál van, nyugodt vagy… Szinte soha nem veszít labdát, ráadásul saját nevelés, mindenképpen az egyik gyengém, ahogy Iniesta is.
Ezek azok a játékosok, akikkel határozatlan idejû szerzõdést kellene kötni?
Nem hiszek az ilyen fajta szerzõdésekben. Amikor egy ilyen kontraktusról tárgyalsz, a klub szándéka az, hogy a futballista a pályájának legjobb éveit a Barcelonánál töltse. Ahogy õ, úgy Iniesta, Valdés, Messi és Puyol is. Nagyon szép lenne így, mert õk mutatják meg a klub identitását, a Barca filozófiáját.
A következõ lépés tehát az lesz, hogy Xavi, Iniesta és Puyol új szerzõdést kapjanak?
Igen, az a cél, hogy még idén új szerzõdést kapjanak.
Miért nem igazoltak egy szélsõt?
A technikai igazgató és az edzõ úgy vélekedtek, hogy a keret elegendõen erõs ahhoz, hogy helyt álljunk, ezért döntöttünk végül így. Silva megszerzésének lehetõsége tetszett nekünk, meg is próbáltuk, de ezt nem volt lehetséges kivitelezni.
Ígér címeket erre az évre?
Nekem az a vágyam, hogy úgy menjen a munka, ahogy csak lehetséges erõfeszítésben és minõségben is… És akkor jönni fognak a sikerek.
Hogy érzi magát most a Barca elnöke ezekben a nehéz pillanatokban? Kevéssé szeretik a sociók?
Nem. Az érzések visszajutnak hozzám az utcán, az emberek spontán reakcióból. És nagyon sok támogató jellegû vállveregetést kaptam a jó és a rossz pillanatokban egyaránt. A socio látja, hogy ugyan vannak olyan eredmények, melyek önmagukban nem túlságosan szépek, és nem örömteliek, de emögött van egy munka, ami összességében már jó. Mindig éreztem az emberek támogatását, és ha ez nem így lett volna nem is harcoltam volna azért, hogy folytathassam a munkát. Úgy érzem, hogy sokan szeretnek.
Volt egy nyár bizalmi szavazással, pártolói közgyûléssel… Hogyan viselte el ezt a terhet, hogyan élte meg, hogyan vállalta föl?
Sportszerûen igyekeztem elviselni. Sok tapasztalatot is szereztem, mert az ilyen helyzetekbõl lehet tanulni. Keveseknek lehet annyi tapasztalata öt év után, mint nekem, hiszen a socióknak ez idõ alatt négyszer is meg kellett nyilvánulnia összességében. Végeredményben elégedett vagyok, mert bebizonyosodott, hogy a klub demokratikusan mûködik, és vannak mechanizmusok, melyek így mûködnek jól, így kell õket tiszteletben tartani, ha elõnyösek rád nézve, ha nem.
Hogyan viseli a sérelmeket? Voltak közvetlenül Ön ellen irányuló támadások, de támadták a fiait is.
Ez a lehetõ legrosszabb. Vannak pillanatok, amikor tényleg megijedsz, de az is igaz, hogy ezek valóban különleges esetek, melyek ugyan valóban nagyon kényelmetlenek, de igyekeztem a lehetõ legjobban kezelni ezt a helyzetet. A családomat és a hozzátartozóimat ért támadások a legkellemetlenebbek, remélem, hogy egy napon végleg véget érnek.
