Interjú a helyzetérõl
Thierry Henry játékát, megmozdulásait, jövõjét folyamatos figyelem kíséri a közvélemény részérõl amióta csak megérkezett Barcelonába tavaly júniusban. A csatárt sok kritika érte az elmúlt hetekben is a játéka miatt, illetve sokan azt feltételezték róla, hogy nem érzi magát jól Katalóniában. Henry most a ‘Sport’ katalán lapnak adott interjújában elmondta: ebbõl semmi sem igaz, és továbbra is csak az számít, hogy a csapat egységben, sikeres legyen.
Hogy érzi magát mostanában?
Két jó meccsel kezdtem a Wisla ellen, aztán volt egy rosszabb Numanciában, amirõl nagyon sokat beszéltek, túl sokat is. Csapatban veszítünk és csapatban is nyerünk.
Úgy érzi, hogy túlságosan is megtalálták?
Én csak azt mondom, hogy egy meccset 11 ember nyer meg, és ugyanennyi veszít is el. És pont. Kedden megünnepelt a közönség, és utána az emberek arról beszélnek, amirõl akarnak. De sokan vannak, akik elfelejtik, hogy a csapat nyer meg, és veszíti el a meccseket.
Hagyta Eto’ónak a lehetõséget, hogy tizenegyest lõjön. Szeretne ehhez hozzáfûzni valamit, esetleg üzenni valamit?
Nem, de az ilyen dolgokról a meccs után kellene beszélni. Ahogy Leo, úgy Samu és én is sok labdát szereztünk a meccs alatt, nagyon sokat mozogtunk. Mindenki együtt védekezett és együtt támadott. Csapatban. Így kell játszani.
Hogy jön ki Guardiolával?
Nincs semmi problémám vele. Kedden is mindenáron megpróbáltak rossz dolgokat mondati róla. Azt akarták, hogy legyek valahogy mérges rá, de nincs vele semmi gondom.
Nem szeretném, hogy kifakadjon róla, vagy rosszakat mondjon, csupán, hogy beszéljen róla egy kicsit…
Nagyon sokat dolgozunk taktikai téren, és minden rendben megy. Ezt bizonyítja Márquez gólja is, hiszen dolgoztunk ezen.
Õ mindig nagyon dicséri Önt.
Igen, és motivál is. A bajnokság rajtjától kezdve minden a legnagyobb rendben van, a gond csak az volt, ahogy a Numancia elleni meccs után kezeltek néhány dolgot velem kapcsolatban.
Jól érzi magát ebben a játékstílusban?
Na de mióta játszik így a Barca? Mindig is ebben a stílusban játszottak, 4-3-3-ban, ez a Barca játéka, ehhez kell hozzáidomulnunk. Így nyerték meg a BL-t is, és így vesztettek meccseket is. A taktika nem minden, nekünk játékosoknak kell életet tölteni bele.
És Ön továbbra is a szélhez van kötve. Ez is szokásos?
Alkalmanként a szélen vagyok, majd utána középen. Sokszor Leo teljesen szabadon mozoghat, máskor cserélek Samuval. Nagyon sok váltás van, és ez jól is van így, így kell folytatni.
A góljai nem jönnek, és Önnek szüksége lenne ezekre, mert alapvetõen góllövõ csatár, nem?
Igen, góllövõ vagyok, de… akkor ha középcsatárt játszom. Ez a foci abc-je, mert középrõl sokkal egyszerûbb gólt lõni. De ebben a tekintetben nem érzek semmiféle nyomást, mert nem érdekel, hogy ki lövi a gólokat, ha nyerünk. Lõje a gólt, aki lövi, az a fontos, hogy ha nyerünk, mindenki elégedett lesz. Márquez góljának ünneplése is jól bizonyítja ezt.
Gondolt arra, hogy elmegy?
Nem, most nem jutott eszembe ez. Beszéltem az edzõvel, és közösek a céljaink, ugyanarra gondoltunk, megegyeztünk. Úgyhogy nem gondoltam ilyesmire.
Mit jelent Önnek az, hogy a közönség megünnepelte?
Nagyon sokat. De akár lejössz, akár éppen beállsz, mindenképpen jó meccset kell játszanod ehhez. Csak Angliában tapsolnak meg, ha vesztesz, itt nyerni kell, hogy az emberek elégedettek legyenek. Ahogy kedden is történt, mert értékelték azt, ahogy játszottunk, hogy harcoltunk, ahogy látták az elszántságunkat. A szurkolók nem bolondok, észreveszik az effajta dolgokat.
Alkalmanként olyan érzése van az embernek, hogy mentálisan nem elég erõs ez a csapat. Nem így látja?
Vereségek esetén jönnek a nehézségek, a támadások, és a közönség nem boldog. Mi is szenvedünk. Azt gondolja, hogy boldogan mentünk haza Soriából? Senki nem volt elégedett. A futball olyan világ, ahol minden nap átesel egy vizsgán, és mindig csak a következõ meccs számít. És mit teszel? Föladod és vesztesz a Sporting ellen is? Össze kell szedned magad, harcolnod kell, ahogy az életben, úgy a sportban is.
De… A csapat erõs mentálisan?
Igen, annak kell lennie. A csapat nem adja föl a harcot, és dolgozik, hogy jobb legyen. Ilyen a futball, tele sok aprósággal, mint például az a szabadrúgás is a Racing ellen. Aggódva mész haza egy vereség után, de másnap reggel úgy kell dolgoznod, hogy jobb legyél.
Kevesebb tehetség szorult ebbe a csapatba, mint a tavalyiba?
Nem. Akármelyik csapatban játszottam eddig – teljesen mindegy, hogy melyik bajnokságban -, ha nem csapatként játszol, nehezen jutsz elõre. Nyerhetsz egy-két meccset, de ha nem csapatként játszol, elõbb-utóbb elbuksz. Az-az erõfeszítés számít, amit a csapat együtt le tud adni, így lehet eljutni a sikerekig.
Mit csinál Ön egy meccs után?
Hazamegyek, megvacsorázok, a barátaimmal vagyok. Soha nem alszom, mert legalább három-négy órára szükségem van ahhoz, hogy az adrenalin szintem leessen.
Hogyan érzi magát Katalóniában?
Csodálatosan: a várossal, is, az ételekkel is, az idõjárással is. Most már kezdem igazán jól ismerni a várost, az emberek pedig mindig körülrajonganak az utcán.
Ön csapatkapitánya a francia válogatottnak. Gondolt már arra, hogy a Barcában is az lehet?
Nem, itt van Puyí. Ez nem kedv kérdése, nem olyan, amit kér az ember, ennek természetesen kell jönnie. Vannak olyan csodálatos emberek, mint Puyol, vagy mögötte Xavi és Valdés. Azok a helyi srácok, akik ismerik a Barcát és megmutathatják azt az utat, amit követni kell.
