Ronaldinho bukása más szemmel
A héten a spanyol Canal Plus tévécsatorna tényfeltáró mûsora, az ’Informe Robinson’ Ronaldinho Gaúchóval foglalkozott, aki immár a Milan játékosa, és kereste az okokat, melyek a brazil támadó pályájának, csillagának hanyatlásához vezettek. A mûsorban megszólalt Joan Laporta Barcelona elnök, Txiki Begiristain technikai igazgató, Sandro Rosell korábbi alelnök, valamint még Eusebio Sacristán, Juanjo Castillo, Ramon Besa, Miguel Rico, Xavi Hernández, Ferran Soriano és José Edmílson, valamint még rajtuk kívül a játékos porto alegrei mesterei is…
A mûsorból bizonyos részleteket most mi is kiragadunk a teljesség igénye nélkül, ám mindenképpen lényegre törõ módon. Az összkép semmiképp sem vidám, és szinte valamennyi megkérdezett igen negatív véleményt fogalmazott meg a játékos jövõjével kapcsolatban. Joan Laporta elnök egy mondatában utalt arra, hogy mikor ért véget a mágikus korszak a Barcelonánál. „2007 tavaszán, egy Zaragoza elleni meccs után kezdtük észrevenni, hogy olyan magatartásbeli problémák léptek föl, melyek a csapat egységét, összetartását is rombolják. Miután játszottunk a La Romaredában, a meccs után Ronaldinho és Deco nem tértek vissza a csapat buszával Barcelonába, hanem külön autóval mentek” – árulta el Laporta, és a mûsor kommentárja hozzá tette ehhez, hogy a Barcelonáig tartó út során minden bizonnyal azért tettek kitérõket is, és nem egyenesen jutottak haza.
Txiki Begiristain technikai igazgató is kutatott az emlékeiben, amikor a problémák kezdetérõl kérdezték, de õ egy korábbi dátumot hozott föl példának. „Amikor visszatért a világbajnokság után. Már akkor kezdtük látni, hogy bizonyos részletek hiányoznak az összképbõl. Nem ment bele az egy az egy elleni párharcokba, gyakran volt sérült, szenvedett apró rúgásoktól, egyre lassabban ért vissza a válogatott játéknapok után a csapathoz” – emlékezett Txiki.
Juan José Castillo, volt az-az ember, aki a legközelebb volt Ronaldinhóhoz éveken keresztül Barcelonában, ott volt, mikor a játékos megérkezett a városba, és végig követte a fejlõdését is. „Szerintem elért egy olyan pontra, ahol látta, hogy az életét már nem õ alakítja. Amikor az életedet ötven ember és tíz multinacionális vállalat próbálja szabályozni, normális, hogy ez megtörténik. Szûkszavúbbá vált, és megváltozott a karaktere. Megszakította a kapcsolatot azokkal a barátaival, akikkel kezdetben nagyon jól kijött, mert mi voltunk azok, akik figyelmeztettük, hogy amit csinál, az nem jó úgy, ahogy van, hogy változtatnia kellene, de õ inkább olyan emberekkel vette körül magát ezen túl, akik dicsõítették és ajnározták, negatív véleményt nem fogalmaztak meg” – írta le a változások egyik okát Castillo, aki beszélt a játékos éjszakai életérõl is kicsit. „Mindig is járt szórakozni éjszakánként, de eleinte ezt még azért tette, hogy a fölösleges adrenalint elégesse, amivel így tökéletesen megvolt, mert a meccsekre abszolút koncentrált állapotba került. Késõbb viszont már hanyagságból, a munka rovására, csak szokásból tette.”
Sandro Rosell, a Barcelona korábbi alelnöke és a 2010-es választásokra megerõsített elnökjelöltje kiváló viszonyt ápolt korábban Ronaldinhóval, ami onnan ered, hogy a játékos elsõ profi szponzori szerzõdését õ írta alá vele a Nike képviselõjeként. Rosell már nem volt a Barcelona vezetésében amikor a futballista teljesítménye elkezdett visszaesni gránátvörös-kékben, ezzel együtt õ sem mást hibáztat a történtekért. „Õ az elsõszámú felelõs azért, ami történt vele. Lehet, hogy nem az egyedüli felelõs, és nem csak õ tehet arról, ami történt, de õ tehet róla elsõsorban, mert õ fut és ugrik, lõ kapura a pályán, nem valaki más.”
A korábbi Rijkaard vezette csapatból Edmílson volt az a játékos, aki a legkevésbé tolerálta másoknak az éjszakai kilengéseit és rendezetlenebb életvitelét, amirõl még a klub játékosaként is beszélt a középpályás. A mûsorban most elsõsorban azt emelte ki, hogy Ronaldinho körül olyan társaság volt, mely alapvetõen rossz hatással volt rá. „A klub orvosai, fizioterapeutái, tagjai, vezetõi, az elnök és a játékosok talán tudtunk volna többet is segíteni neki, mert Barcelonában nagyon sokan voltak, akik nem akartak jót Ronaldinhónak, és neki nem volt elég akaratereje, hogy eltávolodjon ezektõl az emberektõl” – vélte Edmílson, akihez kapcsolódóan beszélt a nevelési szándékról Joan Laporta is.
„Leültünk vele beszélni, hogy lássuk, hogyan látja õ a dolgokat, illetve mit gondol alapvetõen, és õ azt mondta nekünk, hogy szeretné folytatni, és szeretne ismét a világ legjobbja lenni. Mindannyian bíztunk benne, hittünk neki, hiszen nagyon hálásak voltunk neki azért, amit tett a klubért. De végül egyértelmûvé vált, hogy annyi emberrel szemben, akik körülötte voltak, õ teljesen egyedül volt tulajdonképpen.”
Ezzel a nevelési fázissal kapcsolatosan Txiki Begiristain úgy vélekedett, hogy mindannyian Frank Rijkaardban bíztak, aki kiváló viszonyban volt a játékosokkal, és könnyen meg tudta magát értetni velük. „Én nyugodt voltam, mert bíztam Frankban, aki a legjobb barátja volt Ronnie-nak a technikai csapatból, és õ volt az, aki rendszeresen beszélt vele. De ezért nem szeretném Frankot hibáztatni, éppen ellenkezõleg. Csak jelezni szeretném, hogy mi megpróbáltunk mindent, hogy ismét a megfelelõ pályára állítsuk a sorsát.”
A téma zárásaként Eusebio Sacristán, a csapat korábbi harmadik számú edzõje is megerõsítette Txiki szavait, kiemelve, hogy amit lehetett, azt õk megtették, az eredményhez valami más hiányzott. „Nagyon sokat beszéltünk Ronaldinhóval, igyekeztünk végig tudatni vele, hogy ott vagyunk mellette és támogatjuk õt, de az már nem egyértelmû, hogy õ vajon elmondott-e nekünk mindent, amit érzett.”
