Interjú Kluiverttel – II. rész
Patrick Kluivert az ’El Mundo Deportivónak’ adott interjúja elsõ részében már szólt számos szakmai kérdésrõl, mint például Leo Messi tehetségérõl, az edzõk fontosságáról, Josep Guardioláról… A beszélgetés második része sem mentes ettõl teljesen, a domináns téma mégis inkább „Patje” személyiségfejlõdése, amire ezúttal fény vetül. A mai Kluivert már egy másik ember, mint aki volt egykoron, és képes olyan dolgoknak örülni, mint amiknek egy hétköznapi ember szokott.
Nézd meg Kluivert legszebb góljait
Mi a különbség Leo és minden más játékos között?
Leo mindent meg tud oldani, és mindent nagyon gyorsan. León állandóan ott lóg két védõ is, ami nagy elõny az edzõ számára, mert így mások számára könnyebb lesz helyzeteket teremteni… Leónak az a fontos, hogy mindig szabadon játszhasson, és azt tehesse a pályán, amit õ szeretne, mert nincs még egy olyan futballista, mint õ. Õ a világ legjobbja, ez teljesen megkérdõjelezhetetlen, mert senki nem játszik és gondolkozik olyan gyorsan, mint õ. Kérem! Hagyják, hogy dolgozhassak vele, mint edzõ, akár csak egy napot is!
Csak vele?
Nem, mert Iniestával és Xavival is szívesen dolgoznék együtt, azokkal, akikkel együtt is játszottam a Barcában. Iniesta elkezdett edzeni velünk a nagy csapatnál, és Louis máris mondta, hogy igazi fenomén lesz. Micsoda középpályája van a Barcának! Érted miért érdemes edzõnek állni? Csak arról álmodom, hogy egy ilyen csapatot irányíthassak, de már a gondolattól is libabõrös leszek.
Milyennek találja a Barca csatárait?
Eto’óban nagyon sok gól van, Henry soha nem lesz olyan, mint az Arsenalban volt.
Ne mondjon nekünk ilyet…
Arról van szó, hogy a spanyol futballnak semmi köze nincs az angolhoz. A spanyol ligában sokkal több olyan csapat van, amelyik valóban játssza a futballt. Titi vezére volt a nagy Arsenalnak, õ volt a fõszereplõ, de a Barcában minden más. Ott õ volt a mûvész, itt viszont egy nagy csapatot talált maga körül.
Hosszú évek után az FC Barcelona keretében egy holland játékos sincs, sem a pályán, sem a kispadon…
Elvitte mindegyiküket a Real Madrid! Ez nekem nem esik jól, mert a Barcában töltött hat évem után nem kérdés, hogy kinek szorítok. Madridban talán le akarták másolni a Barca modelljét, mert sok címet köszönhet a klub a hollandoknak. Nagyon jó barátaim vannak Madridban, nemrégiben velük is vacsoráztam egyszer.
Mit csinált Madridban?
A feleségem (Rossana Lima – divattervezõ) bemutatott egy ruhakollekciót. Õ megváltoztatta az életemet. Néhány hónapja házasodtunk össze, de csak családi körben tartottuk az esküvõnket. Volt már közös gyermekünk, Shane, aki alig több mint egy éves. Neki két gyermeke volt az elõzõ házasságából, nekem pedig három, akik félig katalánok. Justin, a második fiam most kilenc éves, és az Ajaxban játszik. Jegyezze meg a nevét, mert nagy játékos lesz. Quincy elhagyta az Ajaxot, és most egy másik csapatban játszik Amsterdam mellett, Rubén pedig még kicsi.
Rossana azt mesélte nekem, hogy teljesen megváltoztatta a szokásait…
Igen. Három hónapja kiszálltam a Carpe Diembõl, abból a szórakozóhelybõl, amit Barcelonában nyitottam, amikor ott voltam játékos. 32 évesen lehiggadtam, nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Az-az álmom foglalkoztat, hogy edzõ legyek, illetve törõdöm a családommal. Minden más az elõzõ életem része volt, a futballista életemé, ahol minden könnyû volt. Megismertem még az Ikeát is!
Na, mondja, hogy történt…
Kibéreltük ezt a házat, amíg építjük a családi házunkat Larenben, 40 kilométerre Amsterdamtól. Rossana azt mondta, hogy micsoda szégyentelen ember vagyok, hogy képes voltam annyit fizetni a bútorokért, és erre elvitt az Ikeába. Megvettem a gyerekek ágyait, és nekem kellett összeraknom is õket! Az volt a legjobb, amikor vettem egy edényt, és a pénztárnál a hölgy mondta, hogy öt euróba kerül. A régi életemben fizettem volna egy ilyenért 400 eurót is. Ordítani támadt volna kedvem abban a helyzetben.
Meséljen még…
Megismertem annak az örömét is, hogy a piacra megyek vásárolni, hogy ott kiválasszak egy halat, elkészítsem aztán a családomnak, és így együtt legyek a szeretteimmel. Rossana édesapja portugál származású, az életfelfogása nagyon latinos, és a családnak nagy jelentõsége van.
Feltételezem, hogy a felesége volt az, aki fölnyitotta a szemét azok után, hogy tavaly, amikor a Lille-ben játszott, egyes „barátai”, akikkel együtt mulatozott és ivott, egyszerûen eltûntek…
Igen. Egyedül voltam, nagyon rossz volt, teljesen magam alatt voltam. Mindenki, aki akkor még velem volt, amikor világklasszis voltam, már nem volt a közelemben. Egyszerûen eltûntek. Már nem az a Kluivert voltam, aki a Barca játékosa volt… Õ (Rossana) azt mondta, hogy csak a pénzem miatt szerettek. Nem tudom. Az életem része ez is, a múltamé, de ez egy olyan idõszak, amin felülemelkedtem, most már egy másik világban élek, és igazán boldog vagyok. Rossana ultimátumot adott nekem: Ha folytatom a régi életemet, elhagy. Belegondoltam, és négy hónapig tartott minden. Egy nap megjelentem a háza kapujában egy csokor virággal, és megkértem a kezét. És hogy tud dühíteni! Összeházasodtunk, és továbbra is a lánykori nevét használja (nevet).
A háza most tele van kiskutyákkal…
Portugáliából hoztuk õket, ott megölik vagy megverik ezeket a kóborló kutyákat… Létrehozunk egy egyesületet a kóbor kutyák védelmére, és volt olyan napunk, amikor 23 kiskutyát hoztak. Tudja milyen az? Körülbelül olyan könnyû bánni velük, mint sterilizálni egy anyakutyát, ha nem tudja védeni a kölykeit. De milyen aranyosak tudnak lenni!
