Áttekintés az elmúlt két hónapról

Azok után, hogy az utóbbi két évben semmit nem nyert a katalán gárda, a nyár folyamán a vezetõség új irányt szabott: Elbocsátottak több olyan emblematikus figurát a csapattól, akik a 2006-os BL sikernek, és a két spanyol bajnoki címnek letéteményesei voltak. Ronaldinho és Deco távozása mellett megköszönték Frank Rijkaard vezetõedzõ addigi munkáját is, és a B csapat korábbi trénerét, a 90-es évek Dream Teamjének csapatkapitányát, a kevés edzõi tapasztalattal rendelkezõ Pep Guardiolát ültették a vezetõedzõi posztra.

Guardiola irányítása alatt eddig 13 tétmeccset játszott a csapat, s úgy gondolom, ez elegendõ ahhoz, hogy kicsit értékeljük a csapat eddigi teljesítményét. Keita, Cáceres, Hleb, Piqué és Dani Alves érkezése mellett több fiatal saját nevelésû játékos is felkerült az elsõ kerethez (Sanchez, Busquets, Pedro), és bár egy újjáalakuló csapatnak idõre van szüksége az összeéréshez, valamint a katalán publikum türelme híresen nem tart sokáig, aggodalomra mégsem volt ok sokáig…

Az elõkészületi meccsek máris bizakodásra adtak okot, és a tavalyi szezonban elért harmadik helyezés miatt a csapat korán kezdte az idei szezont, hiszen a Bajnokok Ligája selejtezõjében is érdekelt volt. A Wisla Krakow elleni hazai mérkõzés nem okozott különösebb gondot, Eto’o duplájával, valamint Xavi és Henry góljával könnyedén gyõzte le a gyengébb ellenfelét a Barca. Így azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy a visszavágón egygólos vereséget szenvedjenek, a továbbjutás szempontjából ez már lényegtelen volt. A bajnokság elsõ két fordulójában aztán olyan teljesítményt láthatott a publikum, mely bizony aggodalomra adott okot… Elõször a Numancia otthonában szenvedtek 1-0-s vereséget Xaviék, majd hazai pályán is képtelenek voltak nyerni a Racing Santander ellen (sõt, az egyetlen gólt Messi szerezte 11-esbõl). Az elsõ két meccs utáni nyeretlenség 1973 óta a legrosszabb szezonkezdet volt, igaz, akkor a Cruyff nevével fémjelzett társaság végül bajnoki címet ünnepelhetett.

Jól jött tehát a gárdának a válogatott meccsek miatt közbeiktatott szünet, hiszen azóta sorozatban tíz mérkõzést nyertek meg úgy, hogy még pontot sem vesztettek. A sorozat a BL elsõ fordulójában kezdõdött, a Sporting Portugal hazai pályán történõ 3-1-es legyõzésével, majd az elsõ igazi gólparádénak örülhettek a csapatért szorítók, igaz, az ellenfél a nem túl acélos Sporting Gijón volt. Az idegenbeli 6-1-es diadalt azért még a semleges szurkolók is megsüvegelték. A következõ három meccsen bebizonyította a gárda, hogy az utolsó percig képes küzdeni, és hogy akkor is tudja hozni a három pontot, amikor amúgy a játék akadozik. Elsõként a Real Betist verték hazai pályán elsõsorban Eto’o duplájának köszönhetõen, és ugyan hamar megvolt a kétgólos vezetés, a Betis kiegyenlített, így csak nehezen, Gudjohnsen bravúros góljával sikerült gyõzni.           

Az Espanyol elleni botrányos katalán derbin aztán egy kicsit a szurkolók idegeivel is játszott a csapat, és ekkor már Messi vette kezébe az irányítást: a gyõztes gólt 11-esbõl a 103. percben szerezte (a hosszabbítás a szurkolók botrányos viselkedése miatt volt indokolt, hiszen hosszú perceken keresztül állt a játék). Hasonló körülmények között fordították meg a Sahtar Donyeck elleni idegenbeli BL-meccset, ahol szintén Messi szerzett két gólt, a 87., illetve a 93. percben.

Ekkor már mindenki tisztában volt vele, hogy az idény eleji forma, és az összeszokatlanság okozhatta az elsõ két fordulóbeli botlást, arra viszont valószínûleg senki nem számított, ami a következõ négy meccsen történt: A csapat ugyanis négy mérkõzésen 17 gólt szerzett, ráadásul közben mindössze egyet kapott. A sort az elsõ igazán nagy csapat elleni mérkõzéssel kezdték Messiék, ahol valóban brillírozott a gárda, és tulajdonképpen már a 8. percben eldöntötték a meccset. Az Atléticóval szemben az argentin sztár szemfüles szabadrúgásgóljával ekkor már 3-0 volt az állás, a katalán henger azonban meg sem állt egészen 6-1-ig. Messi remek játéka mellett bízató volt még, hogy Henry ismét gólt szerzett, Eto’o pedig újra duplázott. A Liga 7. fordulójában aztán egy fikarcnyival sem adott ki magából többet a gárda, mint amennyi a három pont begyûjtéséhez feltétlenül szükséges volt a Bilbao ellen. Igaz, hogy a játék korántsem volt meggyõzõ, de az Henry és Eto’o összjátékából született találat szemet gyönyörködtetõ volt.

Ezt követõen elõbb a BL-ben idegenben az FC Basel ellen, majd a bajnokságban hazai pályán az Almería ellen nyertek 5-0-ra a katalánok. Elõbbi meccsen a korábban mellõzött Krkics is megszerezte idei elsõ gólját, utóbbin pedig Eto’o érte el szezonbeli elsõ (s reméljük, nem utolsó) mesterhármasát.

Összességében elmondható, hogy a csapat remek formában van, ám hozzá kell tenni, hogy az Atléticón kívül nem találkoztak még igazán erõs ellenféllel. Igaz azonban, hogy a mutatott játék több, mint bizalomgerjesztõ, és hogy éppen az ilyen mérkõzéseken begyûjtött három pontok döntik el sokszor végül az aranyérem sorsát. Guardiola néhol vitákat is kiváltva rotálja csapatát, ám az eredmények eddig õt igazolják. A csapatról el lehet mondani, hogy mindenki jó formában van, talán csak Alvés és Abidal szezonkezdete adott okot az aggodalomra, ám mára õk is formába lendültek. A középpályán Touré (miután eleinte viszonylag kevés lehetõséget kapott) megbízhatóan teljesít, akárcsak Keita tette a sérüléséig.

A legüdébb színfolt azonban Sergi Busquets remek játéka, aki amellett, hogy rengeteget küzd, remek passzokkal szolgálja ki a társait, a Basel ellen élete elsõ európai kupameccsén rögtön meg is szerezte elsõ gólját. A középpálya többi részén Xavi és Iniesta (aki néha a támadószekcióban kap helyet) tulajdonképpen hozza az Európa-bajnokságon mutatott pazar formáját. Elõl pedig Henry amellett, hogy rengeteget küzd, és rendívül használható labdákkal szolgálja ki társait, már négy gólt szerzett idén, és bizakodhatunk abban, hogy talán mutat valamit a korábban az Arsenalban megszokott játékából is.

A végére maradt a csapat két ásza. Egyikõjük Messi, akit az Aranylabda egyik legfõbb várományosának is tartanak (ebben közrejátszik az is, hogy Cristiano Ronaldo õsszel nem olyan termékeny a gólok tekintetében, mint volt tavasszal, valamint az is, hogy míg õ az EB-n gyakorlatilag csõdöt mondott, Messi olimpiai aranyig vezette Pekingben az argentin válogatottat). Eto’o pedig miután nyáron mutatott alázatos hozzáállásával kivívta, hogy a vezetõség ne akarja minden áron eladni (hozzá kell tenni, hogy megfelelõ ajánlat sem érkezett érte), olyan mértékben szórja a gólokat, ahogy azt korábban is megszokhattuk: 10 mérkõzésen 12 gólt jegyez a kameruni ebben a pillanatban.

A Barcelona idei tétmérkõzései: (csak a Barcelona gólszerzõit feltüntetve)

08.13. – FC Barcelona – Wisla Krakow 4-0 (Eto’o 2, Xavi, Henry)

08.26. –  Wisla Krakow – FC Barcelona 1-0

08.31. – Numancia – FC Barcelona 1-0

09.13. – FC Barcelona – Racing Santander 1-1 (Messi)

09.16. – FC Barcelona – Sporting Lisboa 3-1 (Márquez. Eto’o, Xavi)

09.21. – Sporting Gijón – FC Barcelona 1-6 (Xavi, Eto’o, Jorge (ö.g.), Iniesta, Messi (2)

09.24. – Espanyol – FC Barcelona 1-2 (Henry, Messi)

10.01. – Sahtar Donyeck – FC Barcelona 1-2 (Messi 2)

10.04. – FC Barcelona â013 Atlético Madrid 6-1 (Márquez, Eto’o 2, Messi, Gudjohnsen, Henry)

10.19. – Athletic Bilbao – FC Barcelona 0-1 (Eto’o)

10.22. – FC Basel – FC Barcelona 0-5 (Messi, Busquets, Krkic 2, Xavi)

10.25. – FC Barcelona â013 Almería 5-0 (Eto’o 3, Henry, Alves)

Összesen:

mérk.     gyõz.      dönt.      ver.      gólk.

  13            10             1             2          38-10

Gólszerzõk

12 gólos: Eto’o

8 gólos: Messi

4 gólos: Henry, Xavi,

3 gólok: Bojan Krkics

2 gólos: Márquez, Gudjohnsen

1 gólos: Iniesta, Alves, Busquets

Öngól: Jorge (Sporting Gijón)

Írta: Colos