A balhátvédkérdés profilokkal

A kora miatt? A sikeressége miatt? A válogatottbeli biztos helye miatt? Vagy azért mert Guardiolánál jobban ki tudja használni kitûnõ védekezésbeli adottságait? Ezek mind csak találgatások, hogy vajon miért kapott az eddigi szezonban csak epizódszerepet Sylvinho, és miért játszott a sérüléséig folyamatosan Eric Abidal… A választ alighanem csak Pep Guardiola tudja.

A legvalószínûbb indoklás mégis az, hogy Dani Alvés érkezése miatt a csapat jobb oldala támadóbb felfogású lett, így a balhátvédnek nem kell felérnie a támadásokhoz, mert kevesen maradnának hátul.  És tény, hogy Abidalnak a védekezés az erõssége, míg Sylvinhonak a támadás, de ezt nem igazán tudná kamatoztatni, ha Daniel is a pályán van. Mindkét szélsõ pályafutása nagyon színes és érdekes:

Abidal a Martiniqe-i család gyermekeként 1979. július 11-én született Lyonban, de nem a helyi sztárklubban kezdte el pályafutását, hanem AS Lyon-la-Duchere-ben. Abidal meglehetõsen késõn érõ típus volt még 20 évesen is a kis ötödosztálybeli csapatban kergette a labdát, így aztán nem kis meglepetést keltett, amikor 2000 nyarán szerzõdtette az aktuális bajnok a Monaco. A nyolcadik fordulóban, a Toulouse elleni találkozón mutatkozott be az élvonalban, ráadásul rögtön kezdõként.

Az idény hátralévõ részében még hatszor vetették be, és egyszer a Bajnokok Ligájában is lehetõséget kapott. Ugyan a következõ szezonban többet játszott, a Claude Puelt váltó új edzõ, akit Didier Deschamps személyesített meg, csak kiegészítõ emberként számolt vele, így nem volt maradása a hercegségbeli klubban.

Egykori mestere idõközben a Lille edzõje lett, és mivel szép emlékeket õrzött Abidalról, 2002 nyarán rábeszélte új csapata vezetõit, hogy vegyék kölcsön a balhátvédet. Új csapatában rögtön a kezdõben találta magát, igaz nem megszokott helyén, a védelem bal oldalán, hanem középen kellett játszania, mivel a balhátvéd posztja ki volt bérelve a csapatkapitány Tafforeau részére. A LOSC a várakozásoktól messze elmaradva a 14. helyen végzett, a következõ pontvadászatban sikerült javítaniuk 4 helyet, amihez Eric jelentõsen hozzájárult, mindössze három bajnokit hagyott ki, a többi mérkõzésen kezdõ volt és rendre jól játszott. A ’France Football’ az idény 2. legjobb mezõnyjátékosának választotta, ezért sejthetõ volt, hogy nem marad a Lilleben, végül a bajnok Lyon csapata szerzõdtette.

Szülõvárosának együttese 10 millió eurót áldozott rá, elõször az Olympiqueben is középhátvédként számoltak vele, majd újra eredeti posztján találta magát, a baloldalon. Lyoni szereplése felkeltette a Francia válogatott edzõjének figyelmét, 2004-ben debütált Bosznia-Hercegovina ellen. Azóta a válogatott kihagyhatatlan tagja. A 2006-os Világbajnokságon minden meccsen pályára lépett, kivéve a Togo elleni csoportmeccset.
A 2006-07-es szezont még a Lyonban játszotta végig, az újabb bajnoki címmel a zsebében távozni akart, ami kapóra jött a Barcának: 15 millió eurót fizettek érte.

Sylvinho testesíti meg a tökéletes másodhegedûs személyét. Vajon milyen érzés lehet valakinek az árnyékában futballozni, még ha ezt a brazil válogatottban és a Barcelonában kell is vállalnia? Sylvinhora alighanem igaz, ha nem brazilnak születik ma már sokszoros válogatott lenne, illetve ha nem fogadja el 2004-ben a Barcelona ajánlatát, akkor rengeteg spanyol élvonalbeli meccset tudhatna a háta mögött, igaz szegényebb lenne 2 bajnoki címmel és 1 BL gyõzelemmel.
A Selecaoban nem sok lehetõsége volt az elõrelépésre, hiszen vetélytársa Roberto Carlos talán a korszak legjobb balhátvédje volt. Sylvinho hat válogatottságát három kapitány alatt gyûjtötte össze: Vanderlei Luxembergo kétszer, Candinho egyszer, Emerson Leao pedig háromszor számított szolgálataira. Az már inkább védõ kvalitását jelzi, hogy ötször kezdhetett és egyszer volt csere. Nagy tornán nem lépett pályára.

A kevés lehetõséggel a Barcelona BL menetelése során is szembesülnie kellett, elõtte foglalt helyet a sorban Giovanni van Bronckhorst, késõbb pedig Abidal.
A 2005-06-os szezonban viszont inkább õt preferálta Rijkaard mester a bajnokságban. 21 mérkõzésen lépett pályára. Karrierje korábbi szakaszaiban inkább a rendszeres játéklehetõséget szokta meg, alapember tudott lenni a Corinthiansnak, az Arsenalnak és a Celta Vigonak is.
A Cornál 1995-tõl számoltak vele állandóan, a bajnokságban 12 mérkõzés jutott neki, a kupában viszont rendszeresen játszhatott. Két évvel késõbb a bajnoki cím is megszületett, a csapat mind az alapszakaszban, mind a rájátszásban elsõ tudott lenni. 1999-es évben csak a szezon felét játszotta Brazíliában, több európai kérõje is akadt, végül az Arsenalnak mondta ki a boldogító igent. Bár a londoniaknál töltött idõszaka alatt a Premier League-et a Manchester United uralta, azért két ezüst érme miatt nem kell szégyenkeznie. 2001 nyarán közölték vele, hogy az elsõ számú balhátvéd Ashley Cole lesz, ezért a távozás mellett tette le a voksát, székhelyét Spanyolországban tette le, a Celta Vigo csapatához szerzõdött.

A Celtát hozzásegítette történelme elsõ Bajnokok Ligája szerepléséhez, az ott eltöltött három éve alatt 84 mérkõzésen lépett pályára, csapatát mondhatni a csúcsra vezette. A Celta Vigo teljesítménye viszont idõvel egyre rosszabb lett és kiestek az élvonalból, Sylvinho pedig  nem követte a csapatát a második ligába.

A Barcelona 2 millió eurót áldozott rá, a válogatott után klubszinten is bele kellett törõdnie a másodhegedûs szerepkörbe, a katalánoknál az elsõ éveiben a bajnokságban ugyan kapott lehetõséget Gio van Bronckhorst mellett, de a BL-ben nem sok mérkõzésen lépett pályára.
Gio távozása után Abidal vette át az elsõszámú balhátvéd pozícióját.
A 2008-09-es szezonban Guardiola inkább Abidalt favorizálja, annak ellenére, hogy Sylvinho ha éppen lehetõséghez jut, nem nyújt rosszabb teljesítményt a csapat többi tagjánál.

Összességében Abidal talán sikeresebbnek mondható, míg Sylvinho maga a rutin, és a robot megtestesítõje. Abidal a védekezésben jeleskedik, a brazil inkább a támadások támogatásában.

Írta: Victor_Valdes