Interjú Bojan Krkiccsel
Az idei szezon egyelõre nem Bojan Krkicsrõl szól, mivel a fiatal saját nevelésû játékos viszonylagosan kevés lehetõséget kap Josep Guardiolától. A támadó hangulata ezzel együtt egyáltalán nem nevezhetõ rossznak, Bojan nem türelmetlenkedik, nem szól egy szót sem azért, hogy inkább tartalék játékosnak tekinthetõ egyelõre. A futballista még a múlt héten adott interjút az El Mundo Deportivónak.
Legutóbb, amikor beszéltünk egy sajtótájékoztatón, Ön biztosított arról, hogy nem aggódik a gólszerzés miatt, és biztos benne, hogy idõvel jönni fognak a találatok. És most láttuk, kezdõ volt pár meccsen, kettõt lõtt a Baselnek, egyet a Benidormnak…
Nyugodt voltam, mert alapvetõen elégedett voltam a teljesítményemmel minden szinten, akár az edzéseket említjük, akár azokat a meccseket, amelyeken játszhattam valamennyit. Csak idõ kérdése volt, hogy mikor jönnek a gólok is, és végül így is lett.
Türelmesnek látszik. Nem lõ gólt és ez nem töri le. Nem játszik és nem reklamál…
Egy csapat vagyunk, nagyon sok játékos alkotja. Tudni kell türelmesnek lenni, és amikor eljön a lehetõség, akkor kell tudni bizonyítani. Ez nem azt jelenti, hogy én könnyen megalkudnék, éppen ellenkezõleg. Ha rajtam múlna, minden meccsen játszanék. Élvezem a focit, de tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon sok remek támadójátékosunk van, ezért várok a magam lehetõségére.
Van valami külön célja, vágya vagy álma?
Igen. Mindig játszani, és egy napon a Barcából visszavonulni. Mindig itt lenni, és nagyon sok címet nyerni.
A csapat jelenlegi tendenciája kedvez önnek, nem úgy, mint a tavalyi év. Mivel magyarázható ez a radikális változás szinte ugyanazokkal a játékosokkal.
A tavalyi év az a tavalyi év. Inkább beszélek az ideirõl. Jól mennek a dolgok és nyerjük a meccseket.
Ön miben változott?
Már az a tény is nagyon sokat jelentett, hogy egy és fél évet és eltöltöttem az öltözõben, mivel személyesen is tapasztaltabb lettem, de szakmailag még inkább.
Szeret a széleken játszani?
A támadóposztok közül bármelyiken jól érzem magam, akárcsak az árnyékék pozícióban. A szél sem kényelmetlen egyáltalán.
Jobb a hangulat az öltözõben, mint az elmúlt évben?
Minden év más és más, hiszen a futballban mindig minden változik, ahogy az életben is. Van, hogy jobban érzed magad, van hogy rosszabbul.
Idén nagyon sokan vannak a keretben a saját nevelésbõl. Ez megkönnyíti a dolgokat alapvetõen?
Lehetséges, de ahogy a saját nevelésûek, úgy a légiósok is nagyon jó emberek.
Van olyan, akivel különösen jól kijön?
Piqué. Vele a legjobb a kapcsolatom, de már jó ideje ismerjük egymást. Nagyon jó barátok vagyunk.
Meglepte Sergio Busquets teljesítménye?
Meglep nem csak Busquets, hanem az összes fiatal, aki fölkerült. Persze ez a meglepettség nagyon relatív, mert én már tudtam, hogy milyen szintet képviseltek korábban. És ez arra is jó hatással lehet, hogy a jövõben még többen kerüljenek föl a felnõtt csapathoz.
Van olyan csapattársa, aki kizárólag a tudásával lenyûgözte?
Nagyon sokan. Természetesen mindenki a maga területén és posztján, mint Xavi, Iniesta, Eto’o, Henry vagy Messi. Nagy öröm velük játszani.
És mint emberek?
Mindannyian rendes emberek, de külön ki tudom emelni Sylvinhót és Puyolt.
Milyennek találja az új edzõt?
Nagyon jól tudja, hogy mit akar, rengeteget dolgozik és ambiciózus.
Mindenki boldognak és elégedettnek látszik a csapatban, nem csak most, hanem még az idény kezdete elõtt is így tûnt. Ez is Pepnek köszönhetõ?
Guardiola olyan edzõ, aki nem csak a taktikai variációkra és szakmai dolgokra figyel oda, hanem eléri, hogy a csapatban legyen jó hangulat, legyen egység. És az eredmények ezzel együtt jönnek.
Hogyan emlékezik Rijkaardra?
Nagyon hálás vagyok neki. Igazán nagy edzõ, és csodálatos ember. Vele nem akármilyen dolgokat élhettem át, fölkerültem az elsõ csapathoz, bemutatkozhattam a BL-ben…
Tisztában van azzal, hogy 18 évesen nagyon sok fiatal számára példaképpé vált?
Mindig nagyon hálás leszek mindazoknak az embereknek, akik kijönnek a stadionba, hiszen igazán megkönnyítik az én dolgomat is azzal, hogy bíztatnak.
És Önt még külön kiemelik a nézõk, másként kezelik valahogy, mint a többieket.
Igen, nem is tudok igazán hozzáfûzni ehhez mást. Még azokon a meccseken is megtapsoltak, amikor nem igazán sikerültek a dolgok. Soha nem felejtem el ezeket a gesztusokat.
Nagy nyomás került le Önrõl azzal, hogy bemutatkozott a spanyol nagyválogatottban.
Igen, lezárult egy vitás ügy, most már realitássá vált, hogy a spanyol válogatottban fogok szerepelni, de ez is volt mindig a vágyam.
Gondolja, hogy ott lehet majd a világbajnokságon?
Nem, egyelõre nem erre koncentrálok, hanem arra, hogy napról napra fejlõdjek és tanuljak a csapattársaimmal. Természetesen nagyon boldog leszek, ha beválogatnak, de annak is örülök, ha az U-21-es csapatban lehetek ott. Bárhogy is lesz, mindenképpen elégedett leszek.
Ki sarkallta arra, hogy futballista legyen?
Az édesapám. Négy éves koromtól kezdve tanította, hogyan bánjak a labdával. Volt egy focisulija Bellpuig mellett, ott dolgoztam és fejlõdtem.
Ön hogyan viseli azt a felhajtást, ami a pályán kívül jelen van a csapat, a játékosok körül? Nemrégiben például a barátnõjével együtt kapták le fotósok…
Ez a hírnév ára. Ehhez az élethelyzethez minél hamarabb hozzá kell szokni. Ezeket a dolgokat nem igazán szeretem, nem vagyok oda értük, de ezt is el kell fogadni teljes természetességgel.
És hogyan tudja összeegyeztetni a tanulmányait a futballal?
Nagyon nehéz, de nem áll szándékomban lemondani a tanulásról.
Befejezésül egy egészen rendhagyó dolog. Miért ölti ki a nyelvét minden esetben, ha lõ?
Amikor lövök, észre sem veszem, hogy ezt csinálom. De megesik sok játékossal. Talán az erõ egyik kifejezõje lehet ez. Például Zambrotta is ezt csinálja.
