Mi lesz a sorsa Barcelonában?
Nehéz újabban kritikus hangvételû írásokat megfogalmazni a Barcelona ügyeiben, hiszen úgy tûnik, minden a lehetõ legsimább úton halad, a csapat egységes, hatékony, látványos, gyõzedelmes, és tulajdonképpen minden pozitív jelzõt el lehetne sütni mellette. A sikeres szereplésnek hála olyan játékosok is bírnak a közönség türelmével, akik egyébként nem nyújtanak egészen kimagasló produkciót, sõt, inkább negatív irányban lógnak ki a csapatból, és ide tartozik az egyik legnagyobb név, Thierry Henry is.
A francia csatár megítélésem szerint aránytalanul sok kritikát kap azóta, hogy landolt Barcelonában tavaly nyáron, pedig az elmúlt idényben mutatott teljesítménye nem volt rossz ahhoz képest, hogy milyen minõségû csapat volt körülötte, illetve hogy sokat játszott sérülten. Abban viszont igaza van a kritikusoknak, hogy Henry nem érzi magát igazán jól szigorúan sportszakmailag a Barcánál, tehát az együttes által gyakorolt játékban sokszor idegen elemként tûnik föl.
Nem akarom túlságosan is ostorozni Henryt, mert az õ esetében egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ne tenne meg mindent azért, hogy jobb teljesítményt tudjon nyújtani a Barcában, egészen egyszerûen arról van szó, hogy az a játék, amit õ képvisel, igazán nem illik bele ebbe csapatba, és fõként nem illik bele ebbe a bajnokságba. Henry akkor él, ha van elõtte terület, és ha ezekre a területekre belépve lendületbõl megverheti a védõit. A Barcelona ellen játszó csapatok azonban nem bolondultak meg, hogy ezt a luxust is megadják az egyébként is nagy technikai fölényben lévõ ellenfélnek, s amint tehetik, lezárják a területeket. Így viszont mi jut Thierry Henrynak? Egy helybõl indulás, egy helybõl cselezés, egy jó adag védõ, ráadásul mindezt a balszélen…
Azt el kell fogadni, hogy bár játékostársai és edzõje védik Henryt, a francia folyamatosan nem lesz húzóembere ennek a Barcának, ez persze nem zárja ki, hogy ne tudna a csapat segítségére lenni idõrõl idõre. Ezt ugyanis az alázata és a klasszis képességei révén megteszi a csatár, a kérdés csak az, hogy ez mennyi ideig lesz elég neki, illetve a Barcelonának. Guardiola ugyan most hétvégén is jelezte sajtótájékoztatóján: „Nagyon elégedett vagyok a munkájával” – de az egyértelmû, hogy a most sérült Iniesta tulajdonképpen már kiszorította Henryt a kezdõ együttesbõl, és mindenki látja, hogy az ex-arsenalos nem érzi magát tökéletesen abban a helyzetben, amirõl már írtam.
A Valladolid ellen is gálázott a Barca, a közönségnek nem lehetett oka arra, hogy elégedetlenkedjen, de Henryt így is kifütyülte a közönség egy része egy labdavesztés után, ami nyilvánvalóan nem csak azért az egy akcióért szólt…
Henry hat gólos már így is a szezonban, voltak szép gólpasszai is, és nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna hasznára a csapatnak, csakhogy azt is illik elmondani, hogy a posztján vannak játékosok, akik képesek jobb teljesítményre, és Henry is jobban játszhatna még ennyi idõsen, ha Angliában keresné a kenyerét. Várhatóan fölmerülnek majd még pletykák a téli átigazolási idõszak elõtt, hogy Henry akár el is hagyhatja a csapatot, ám ennek egyelõre nincs nagy valószínûsége, hiszen a gárda szekere eddig minden kátyút kikerült, és ilyen körülmények között komolyabb változtatás nem lesz a kereten belül. Egyelõre legalábbis nem, de ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig, úgy igen jó esély lenne arra, hogy Henry jövõ nyáron új csapatot keres magának, mert ez lenne mind az õ, mind a Barcelona érdeke…
