Újabb beszélgetés Gerard Piquével

Miután számos, a Barcelona különbözõ játékosaival készített beszélgetéssel találkozhatunk idõrõl idõre, könnyen meg lehet állapítani, hogy ezek az interjúk bár mindig személyesek próbálnak lenni, azt nem mindig tudja meg az olvasó, hogy milyen ember is valójában az adott futballista.

 Gerard Piquével egy kicsit más a helyzet, mert a fiatal védõ a társainál lényegesen szókimondóbb, nyitottabb és barátságosabb ezekben a helyzetekben, ami bizony meglátszik az interjúk minõségén is. Így annak ellenére ismét közlünk egy interjút a katalánnal, hogy néhány héttel korábban már lehetett olvasni róla. A katalán Sport által készített beszélgetés során sok más mellett szóba kerülnek a játékosok étkezési szokásai, Guardiola edzõ, az érzései egy olyan embernek, aki nem csak játékosa, hanem szurkolója is a Barcelonának…

Az hogy elment Manchesterbe, egyet jelentett a függetlenség megszerzésével?

Igen, egyértelmûen. Én mindig a szüleimmel éltem együtt Barcelonában. Megvoltak a magam barátai az iskolából és a Barca körüli életbõl. Egy olyan futballgeneráció tagja lehettem, amely mindent megnyert az utánpótlás szinten, és a váltás valóban nagyon kemény volt.

Meséljen a bajokról!

Nem igazán nagy problémák ezek, mert végsõ soron Manchesterben váltam igazi játékossá. De úgy mentem, hogy semmit nem tudtam angolul, és teljesen elvesztem a beszélgetésekben.

Még inkább Fergusonnal…

Elképesztõ volt megismerni Fergusont, mert olyan skót angolt beszél, ami inkább kínainak tûnt nekem. De még mindig nem én voltam a legrosszabb eset, mert még ma is vannak a keretükben olyan játékosok, akik nem értik, hogy mit mond.

Ennek már semmi köze a barcelonai életéhez.

Egészen konkrétan a cabrilsi életemhez

Igen, valóban Carbils. Hogy van az, hogy ön Maresmébe jött lakni, amíg a sztárok rendre Gavában vagy Castelldefelsben vesznek házat?

Látta a nyugalmat, a csöndet, a kilátást és a békét, ami itt uralkodik? Csodálatos dolog itt kimenni, sétálni egyet a tengerparton, és mindent kikapcsolni magad körül. Még akkor vettem a házat, amikor Manchesterben voltam.

Amikor Guardiola edzeni hívja Önöket, de délután nincs összetartás a meccs napján, hazamegy, hogy otthon töltse a délutánt?

Mindig. Éppen mehetnék a szüleimhez vagy a nagyszüleimhez is, de szeretek hazamenni, ledõlni, sziesztázni egy jót, megnézni egy dvd-t, és úgy menni a stadionhoz.

Guardiola munkamódszerei nagyon különlegesnek tûnnek, vagy azért van hasonlóság közte és Ferguson között?

Õ a legprofibb modern edzõm eddig. Õ a leginkább aprólékos, a leginkább elhivatott a futball iránt. Nagy megtiszteltetés az õ irányításával készülni.

Mondjon példákat!

Ezernyit lehetne. Az állított helyzetekre kitalált stratégiák kidolgozása és gyakorlása, az ellenfél játékának elemzése, az állandó motiváció…

Az újnak számít a manchesteri szokásokhoz képest, hogy van egy dietetikusuk is, aki figyel az étkezésekre?

A Unitednél egészen barbár dolgokat mûveltek. Mindenki azt és annyit evett amennyit akart, s ehhez még hozzá kell képzelni, hogy milyen az angol étkezési kultúra. Minden két hétben ki is vizsgálták mindenkinek a test-zsír százalékát. Botrányos, hogy némelyek milyen állapotban voltak az eredmények alapján, mert a táplálkozásukat a hamburgerek és a sör határozta meg.

A mi sonkáink okozhatnak gondokat?

Remélem hogy nem,  de azért biztos ami biztos odafigyelek rá.

Váltsunk témát. Abban a csapatban játszani, amelynek a szurkolója is valaki probléma vagy inkább büszkeség?

Engem ez határozottan büszkeséggel tölt el, mindig ezt szerettem volna. Kevesen szeretik annyira a Barcát, mint én, nekem ez egy eredeti, igazi gyerekkori álom megvalósulása. De ebben a csapatban nagyon sok culé van. Puyol, Xavi, Iniesta, Víctor, Busquets…

De ezzel kihívhatja egy kicsit a közönséget maga ellen.

Én is egy vagyok közülük, úgyhogy nagyon szívesen. Amióta van öntudatom a Barcával együtt éltem, és ha ez az ára annak, hogy itt játszhassak, ám legyen.

És ráadásul most már látja a tengert is…

És süt a nap, csodálatosak az emberek. A kagylók pedig nagyon finomak.

A döntés, hogy visszajött a Barcához, nem is sülhetett volna el jobban. Élvezi a helyzetet?

Igen, ez így van. Nagyon elégedett vagyok, mert a bizalom, amit érzek az edzõ felõl, fontos, és nagyon hálás vagyok érte. Egy futballistának mindig szüksége van arra, hogy érezze az edzõje támogatását, bizalmát. Guardiola pedig olyan edzõ, aki egyszerre támogat, és támaszt magas elvárásokat.

Fél attól, hogy a posztja veszélybe kerül, amikor visszatér Gabriel Milito?

Militóra soha nem egy veszélyforrásként tekintek, mert nagyon sokat segített nekem azóta, hogy találkoztunk Zaragozában. Most itt Barcelonában is, azóta, hogy visszajöttem, nagyon sokat beszélünk, s úgy tekintek rá, mint egy mesterre.

Mindenesetre megszilárdította a helyét a védelemben.

Nem panaszkodhatok. Nagyon jól érzem magam, alapvetõen jól sikerülnek a dolgok, és csak a munkámra kell odafigyelnem. A csapat is jól mûködik, mindannyian elhivatottan készülünk.

Hogy lehet, hogy nem ment most el az U-21-es válogatottal?

Nem történt semmi. Már korábban is mondták, hogy ez a mostani kerethirdetés inkább a jövõnek szól majd, úgyhogy ebbõl nem kell levonni semmiféle következtetést.

De már erõsödnie kellene 2010-es világbajnokságra.

Hahaha (kacag). Nem lenne rossz, de azért Dél-Afrika egyelõre távol van tõlem. Most a Barcára figyelek, és szeretnék minél több címet nyerni itt.