Mariano Martin, Velasco és Gonzalvo Falcón II.
Mint azt az Eurobarca.hu olvasói láthatták, olvashatták már, megpróbálkozom a Barcelona történelmének bemutatásával – a teljesség igénye nélkül. Az elsõ sorozat részeiben az 1920-as évek eredményeit, sikereit mutattam be a játékosok profilján keresztül. A második részben ugyanezzel próbálkozom meg, hasonló metódusban. Lássuk: kik határozták meg e szûk évtized Barcelonáját, amely ekkor élte sikerei elsõ csúcsát.
MARIANO MARTÍN ALONSO
Katalán labdarúgó, az FC Barcelona legendás csatára, a ’40-es évek zseniális befejezõ játékosa, a legnagyobbak egyike. 1919. október 20-án Duenas-ban született, és 1998. szeptember 19-én hunyt el Cabrils városában. Pályafutását a Pena Font csapatában (1934-36) kezdte, majd következett a San Andrés (1939-40), és az FC Barcelona (1940-47). Ezután játszott a Gimnástic Tarragonában (1947-50), és a Sant Andreu csapatában fejezte be (1950-51) az aktív labdarúgást.
A Klub legjobb középcsatárai között emlegetik Martínt, az FC Barcelona elsõ élvonalbeli gólkirályát. „A tizenhatos fúriája” az 1942-43-as idényben 30 góllal (más források szerint 32-vel) lett a La Liga Pichichi-díjasa: a 26 forduló során hat duplát és 3 mesterhármast ért el! Összesen négy alkalommal zárt a Barca házi gólkirályaként 1941 és 1944 között 12, 17, 30 (32) és 24 góllal. Bizonyára folytatódott volna remek sorozata, ha 1944 februárjában nem éri súlyos szalagsérülés. A következõ három idényben már nem volt a régi, összesen 14 gólt szerzett, mielõtt 199 mérkõzéssel és 200 találattal távozott az FC Barcelonából (a Primera Divisiónban: 112/97). Az 1942-es Spanyol Kupa – döntõben kétszer is betalált az Athletic Bilbaónak (4-3). A Barcelonával egyszeres bajnok (1945), és egyszeres Spanyol Kupa gyõztes (1942). A válogatottban 3 alkalommal lépett pályára, de gólt nem sikerült elérnie.
JUAN ZAMBUDIO VELASCO
Katalán kapus, aki 1922. november 14-én született La Alquería-ban (Murcia tartomány), és 2004. január 21-én hunyt el Barcelonában. Aktív pályafutása során az FC Barcelona (1942-1954), és a CE Sabadell (1954-55) kapuját védte, majd visszavonulása után a Sabadell csapatánál edzõsködött.
A negyvenes évek három bajnoki címében oroszlánrészt vállaló Velasco több mint egy évtizeden át védte a csapat kapuját. Azonban 1949-ben elszenvedett izomsérülése után inkább a fiatal és tehetséges Ramallets tartalékjaként számítottak rá. 168 bajnoki mérkõzésen szerepelt, s az 1947/48-as idényben õ kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban.
SIKEREI:
– 5-szörös bajnok (1945, ’48, ’49, ’52, ’53)
– 3-szoros Spanyol Kupa – gyõztes (1951, ’52, ’53)
– 4-szeres Spanyol Szuperkupa – gyõztes (1945, ’48,’52, ’53)
– Egyszeres Latin Kupa – gyõztes (1949)
JOSEP GONZALVO FALCÓN II
Katalán nemzetiségû védõ, aki középpályásként is kiemelkedõ teljesítményre volt képes. A középsõ Gonzalvo-fivér: 1920. január 16-án, Mollet Del Vallésben született, és 1978. május 31-én hunyt el Barcelonában. Pályafutását az SD Ceutában kezdte (1941-43), majd a Sabadellben folytatta (1943-44). Az FC Barcelona mezét 1944-50 között húzta magára, majd pályafutását a Real Zaragozában fejezte be (1950-53). Az FC Barcelona színeiben 146 bajnokin lépett pályára, melyeken 3 gólt szerzett. Pályája során a spanyol válogatottban 8 alkalommal szerepelt, de gólt nem ért el.
A La Ligában 1943. szeptember 26-án a Sabadell színeiben debütált a Sevilla elleni 5-2-es vereség alkalmával. Egy szezon múltán aláírta szerzõdését a Barcelona csapatához, melynek színeiben összesen 198 mérkõzésen lépett pályára, és 5 gólt ért el. Aktív részese volt az 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben bajnokságot nyert csapatnak, és az 1945-ben, ill. 1948-ban Spanyol Szuper Kupát nyert gárdának. A védelemben rendszeresen szerepet kapó Josep higgadtságával, magabiztosságával tûnt ki kortársai közül, s vált a katalán szurkolók egyik kedvencévé. 1949-ben tagja volt a Latin Kupát nyert csapatnak is, illetve részt vett az 1950-es világbajnokságon. Ramallets, Segarra, Kubala, Escolá és Basora mellett a korszak egyik legmeghatározóbb egyénisége volt. Klubsikerek közül csak a Spanyol Kupa gyõzelem hiányzik, de enélkül is teljes pályafutást tudhatott maga mögött.
Aktív játékos-pályafutását a Real Zaragozában fejezte be, ahol 27 bajnokin lépett pályára.
Játékosként a Barca meghatározó alakjai közé tartozott, majd 1963-ban, Kubala László felmentése után, az idény második felében leülhetett szeretett csapata kispadjára is. Az idény végén sikerült elnyerni a Garay-jal, Peredával, Kocsissal és Olivellával felálló együttessel a Spanyol Kupát. Ezt követõen azonban lemondott, és többé nem vett részt aktívan a Barcelona életében. Bántóan fiatalon, 58 éves korában ragadta el a halál.
Írta: Varga Tamás
Folytatjuk…
