A Barca – Real rivalizálás

Az esti El Clásico elõtt talán utolsó felvonásként most szurkolók véleményeit kínáljuk együttmûködésben a Madridista.hu portállal. Egy Real Madrid és egy Barcelona rajongó elemzi a két csapat múltját, jelenét, illetve az esti szuperrangadót.

Elõször is szeretném megköszönni, hogy eleget tesztek a felkérésnek. Csapjunk a lovak közé:
1. Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Miért pont ezt az együttest választottátok?

szurkoló: Na, erre egész pontos választ tudok adni. 1985. május 8., amikor Székesfehérváron én is ott szorongtam a lelátón, hogy szurkoljak a Vidinek az akkori Real Madrid ellen, amely a Miguel Angel, Chendo, Sanchis, Stielike, Camacho, San José, Gallego, Michel, Butragueno, Santillana, Valdano kezdõ csapattal állt ki, és amelyikbe a 80. percben beállt Juanito. Láttam õket játszani, és egybõl beleszerettem a csapatba. Varázslatos volt.
Aztán egy szervezett út keretében IKARUS buszon végig „zötyögtük” az utat Madridig a visszavágóra 1985. május 22-én. A szívemnek a legkedvesebb gólt akkor láttam a Bernabéu-stadionban, amikor a rendes játékidõ vége elõtt 4 perccel Wittmann ment el a jobb szélen, Sanchisról a labda Májer elé pattant, aki hatalmas bombát eresztett el, amely védhetetlenül csapódott a bal felsõ sarokban. Életem meghatározó élménye volt ez a két mérkõzés.

 
Boixos: A pontos idejét nem tudom, de történet azzal kezdõdött, h Johann Cruyff – Nyilasi Tibor mellett – a gyerekkorom legkedvesebb játékosa volt. Amikor a hetvenes években a Barcába igazolt, akkor tûnt fel elõször a csapat, de ez még nem volt túlságosan komoly érdeklõdés részemrõl. Akkor kezdtem el jobban figyelni a Barcára, amikor 81-ben az ETA elrabolta Quinit, a brigád akkori legjobb góllövõjét. Nem sokkal késõbb leigazolták Maradonát és egyre többet láthattam õket a magyar tv-ben is, így egyre inkább szimpatikus lett a csapat. Miután a Madridot már jóval ezelõtt „nem szerettem”, nem volt nehéz elköteleznem magam a Barcelona mellett, akik a Real legnagyobb riválisai az országban. Mivel a történelem mindig is érdekelt, egy-két dolog „utánaolvasása” után még egyértelmûbb lett a vonzódásom a Barcelona és egyáltalán Katalónia felé.

2. Milyennek értékelitek csapatotok idei szezonját?

Szurkoló: Egy 10-es skálán én 4-est adnék a csapat eddigi teljesítményére. Hullámzó játék, hullámzó teljesítmény. Az egyetlen pozitívum talán csak az, hogy a BL csoportból továbbjutottunk.

Boixos: Azok után, h masszív pontelõnnyel vezetjük a bajnokságot, a BL-ben pedig lazán továbbmentünk a csoportkörbõl, eddig minden okés.

3. Mit vártatok el a csapatotoktól az évad elején, illetve ehhez képest eddig mennyiben változtak az elvárások?

szurkoló: Bennem nem volt igazán nagy várakozás ezzel a szezonnal kapcsolatban, látva a nyári igazolásokat és azt, hogy egyszerûen minden részén a csapatnak van hiányposzt, nincsenek minõségi cserék, és a legégetõbb kérdésekkel nem foglalkoztak, ami a szélsõ és a csatárkérdés lett volna. Ugyanakkor nyáron azt is lehetett látni, hogy az ellenfelek milyen igazolásokat hoztak tetõ alá. A kettõ együtt elõrevetítette, hogy nagyon kemény év lesz a mostani. Amivel nem igazán számolt az ember, az a rengeteg sérült.

Úgy gondoltam, hogy a bajnoki cím megvédése az egyetlen reális gyõzelmi esély, illetve a kupagyõzelem. Arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elszállunk a bajnokságban. Ez számomra egy csalódás, mivel nem igazán hiszem, hogy az elkövetkezõ idõszakban a hátrány ledolgozható.

Boixos: Annak ugyan örültem, h Rijkaardot és – többek között – pár hitelét vesztett játékost is elküldtek a csapattól, de Guardiola kinevezését már nem díjaztam annyira. Túl fiatalnak gondoltam erre a szerepre, ráadásul abban sem voltam biztos, h a fakó mellett eltöltött idõ után lesz benne annyi, h a sztárokkal teletûzdelt elsõ csapatot is tudja majd kezelni. Ettõl függetlenül a bizalmat mindenképpen megérdemelte az elsõ pillanatoktól kezdve, és ezt teljes mértékben meg is szolgálta.
De hogy a kérdésre visszatérjek, azt vártam, h vagy megbukunk minden szinten, vagy pedig agyonverünk mindenkit. Középutas, „langyosvízes” megoldást nem tudtam elképzelni. Eddig a pozitív elvárásaim igazolódtak.

4. Milyen jelentõsége van számotokra ennek a találkozónak?

szurkoló: Nem is tudom, minden évben várom a mérkõzést. Mindig azt mondogatom elõtte napokig, hogy ez is csak egy mérkõzés a bajnokságban. Aztán az ember leül a tévé elé és egy eszméletlen érzés, érzelem kezd el benne munkálni. Semmihez sem hasonlítható és fogható izgalom, ami aztán napokig kísért. Nincs ehhez fogható mérkõzés több, talán csak a visszavágó a Bernabéu-stadionban.

Boixos: Nincs ennél fontosabb a ligában.

5. Hogy értékelitek az ellenfél szezonját?

szurkoló: Én úgy gondolom, hogy a Barcelona nagyon jó szezont futhat ebben az évben. Jól igazoltak, nincs ténylegesen hiányposztjuk, egységes, jó csapat benyomását keltik. Ráadásul most náluk van a mázli faktor is.

Boixos: Nem akarom cikizni a Madridot, de azt hiszem, h az mindent elmond az eddigi szezonjukról, h mostanában már nem nagyon van olyan csapat, akik a biztos zakó tudatában futhatnak ki a Real ellen a pályára. Minden csapatnak van keresnivalója ellenük, legalábbis eddig ez volt a helyzet.
Ez azért nem volt mindig így, persze nem is tart örökké, de momentán ez a helyzet.

6. A hétvégén mutatott játék alapján szerintetek ki esélyesebb a gyõzelemre?

szurkoló: Nehéz erre válaszolni a héten történtek miatt – gondolok itt az edzõváltásra. Lehet pozitív kicsengése, de balul is elsülhet. Mindenesetre nagyon lényeges lesz, hogy melyik Madridot látjuk játszani. Azt, aki 2 perc alatt felállt a padlóról, vagy azt, amelyik elõtte szenvedett a Sevilla ellen. Nagyon fontos lesz, hogy fejben mennyire sikerül addigra rendbe rakni a csapatot, mivel ezen a mérkõzésen az elsõ perctõl az utolsóig koncentrálni kell. Nem lehet egyetlen perc üresjárat sem, mert azt könyörtelenül ki fogják használni.
A Barcelona ráadásul rápihenhetett a mérkõzésre a hétközi BL találkozón. Mi ugye egyrészt a sérülések, más részt a csoportelsõség miatt nem igazán pihenhettünk. Nekünk talán lökést ad a hét közbeni gyõzelem.

Boixos: A klasszikus elõtt „illik” azt mondani, h nem számít az eddigi forma, mert ez egy „más” meccs, de annak alapján, ahogy mi azok ellen a csapatok ellen játszottunk, akikkel szemben a Madrid vért izzadt, én magabiztos Barcelona sikert várok, már csak a pályaválasztó jogán is.

7. Mit gondoltok a Real Madrid edzõváltásáról?

szurkoló: Juande Ramos várat épített a semmibõl Sevillában. A játékosállomány, amivel ott dolgozott szerintem a mostani Madrid játékosállományától csak kicsit volt rosszabb. Annak a csapatnak volt taktikája, szerkezete és egysége. Bárki ellen képesek voltak nyerni. Bízom benne, hogy õ is bizonyítani akarja, hogy a Spursnél töltött idõszak csak egy kisiklás volt, jó edzõ és tud építkezni, mivel itt most arra lenne a legnagyobb szükség. Számomra a legnagyobb kérdés, hogy Mijatovics mennyire fog beleszólni a munkájába, valamint hogy megkapja-e azokat az erõsítéseket, amit esetleg kér januárban. Nem gondolnám, hogy õ csak „tûzoltó” akarna itt lenni. Bízok benne, hogy hosszú távú tervei vannak.

Boixos: Már régen meg kellett volna lépni, sõt, szerintem inkább nem kellett volna lépni másfél évvel ezelõtt… Schustert nem tartom akkora kaliberû edzõnek, hogy egy Realt vezényeljen. A Getafe vagy a Levante szintjén alkothatott maradandót, de a Madrid más kategória. Ezzel együtt Juande Ramost rendkívül szimpatikus, alázatos, kiváló szakembernek tartom, de nem tudom, h a mostanában „legendásan” rendezett madridi hátország milyen támogatást tud adni neki, pláne, hogy már hallani olyat is, hogy állítólag csak átmeneti megoldásként számítanának rá. Ezek aztán az ideális körülmények eredményes munkához…
Mindenesetre hadd ne szurkoljak neki. 🙂

8. Taktikai szempontból mi lehet a gyõzelem kulcsa?

szurkoló: Egyel kevesebb gólt kell kapni, mint az ellenfél. Ezt nem viccnek szántam, mivel szerintem a védelem lesz a kulcskérdés ezen a mérkõzésen. Hibát azzal követünk el, ha kontrára játszunk, mivel akkor a védelem folyamatos nyomásnak lesz kitéve, és hát nem igen hiszem, hogy a sérülések, eltiltások miatti hirtelenjében összeállított védelem bírná azt. Valahogy meg kell oldani, hogy mi birtokoljuk többet a labdát és meg kell akadályozni, hogy a saját ritmusukat játsszák. Ehhez azonban Gago egyedül kevés lesz, most nagyon fog hiányzik egy jó formában lévõ Diarra.

Boixos: A Barca részérõl ugyanaz, amivel az eddigi akadályokat vettük. Végig brutális nyomás alatt tartani az ellenfelet, és nem engedni õket kibontakozni.

9. Kik azok a játékosok az ellenfél csapatából, akik szerintetek a legnagyobb veszélyt jelenthetik számotokra ezen az összecsapáson?

szurkoló: Szerintem két ember. Xavi, aki megadja a Barcelona játékának a ritmusát, illetve Eto’o, akit egy pillanatra sem lehet szem elõl téveszteni.

Boixos: Higuain és Guti, aki valamiért mindig feltámad a Barca ellen. Remélem, most hanyagolni fogja ezt a részét a dolognak.

10. Van olyan játékos az ellenfél csapatából, akit szívesen látnátok a saját csapatotokban?

szurkoló: Két ilyen játékos van. Az egyik Xavi, a másik D. Alves.
Boixos: Szalay Ádámot szívesen látnám a csapatban, akkor ismét lehetne magyar embernek szurkolnom a Barcában. Amúgy a Real Madrid elsõ csapatában szerintem most nincs olyan játékos, aki erõsítést jelentene a jelenlegi Barcában.

11. Mik a csapatotok erõsségei jelenleg?

szurkoló: A Realnak a kiszámíthatatlansága. Senki nem tudhatja, hogy mit hoz ki a csapatból az edzõváltás. Megsebzett oroszlánként fogunk érkezni a mérkõzésre. Nem tudhatjuk, hogy ez hova fog vezetni. Nagyon jól is kijöhetünk belõle. Érkeztünk már így a Nou Camp-ba. Ráadásul Roberto Carlost a mérkõzés elején kiállították, mégis az egész világ arról beszélt a mérkõzés után, hogy még bírói segédlettel sem tudtak legyõzni bennünket hazai pályán. A Barcelonának a magabiztossága, a csapatjáték, ami egyre inkább összeáll. Náluk egy ember kivételével – Iniesta – mindenki rendelkezésre fog állni. Lehet variálni a csapatot, változtatni menet közben. Ráadásul olyan támadóik vannak, akik gyorsak, kreatívak, és szerintem azt sem felejtették el, hogy milyen érzés sorfalat állva köszönteni a bajnokot. Azt nagyon megjegyezhették, úgyhogy most biztos ég bennük a visszavágás vágya. Ráadásul õk játszanak otthon.

Boixos: Az, hogy képesek a játékosok az egész meccs folyamán ezer százalékosan a gyõzelemre koncentrálni, ráadásul mindenki „megszakad” a másikért és a Barcelonáért és mindezt izzadtságszag nélkül teszik. Persze vannak hibák, de azért ez a hozzáállás dominál.

12. Gyengeségek?

szurkoló: Szerintem, ami elõny, az ugyanúgy visszafelé is elsülhet ezen a találkozón. A sebzett oroszlánt végleg legyõzhetik, mivel nemigen lehet felmérni, hogy milyen sebet ejtettek rajta az elmúlt fordulókban. A játékosok fejben vesztették el a mérkõzéseket, azt kellene nagyon gyorsan rendbe rakni, a fejeket. A védelem egy nagy talány, rengeteg a sérült.
Az új edzõ jelenthet hátrányt is, mivel nem igazán ismeri a csapatot. Egy hét, az semmi. Szóval jelenleg nálunk vannak a nagyobb gondok.
A Barcelona gyengesége, ha a mérkõzések elején megfogja õket az ellenfél, ha nem tudják felvenni a saját ritmusukat és ez egy idõ után náluk görcsösségbe csap át, játszanak akárki ellen. Ráadásul most mindenhol azt hallják, olvassák, hogy õk az esélyesei a mérkõzésnek. Ha ezt elhiszik, akár ki is kaphatnak.

Boixos: Ha valami az elõbbi felsorolásból nem jön össze.

13. Mit gondoltok a két csapat szurkolóinak rivalizálásáról?

szurkoló: Életem legjobb paelláját Barcelonában egy kis vendéglõben ettem, Barca szurkolók között, akikkel nagyon jóízût lehetett beszélgetni, még úgy is, hogy elárultam, én bizony a Real Madridnak szurkolok. Volt egy kis öreg, aki azért megbocsátott, mert magyar voltam és tudtam, hogy ki az a Kubala László. Ez az én tapasztalatom, de sajnos van más oldala is a dolognak. Megvan a rivalizálás, de azt az éles szembenállást, amit sokszor lehet olvasni, inkább maga a sajtó generálja. Ráadásul, ami nagyon rossz, hogy a politikát is belekeverték, és lényegében már nem is a két csapatról, a játékról szólt (szól) sokszor ez az egész, hanem a spanyol-katalán ellentétrõl. Mi itt ezt nem tudjuk igazán átélni és átérezni. Mi szépen elvitatkozunk a Barcás ismerõsünkkel, ugratjuk egymást, de nekik ez véresen komoly. Soha nem lesz béke közöttük.

Boixos: Ezt teljesen normális dolognak tartom, persze hozzátéve azt, h nem kell(ene) elfelejteni, hogy kb. 1500 km-re vagyunk a helyszíntõl… Az viszont kifejezetten nem tetszik, amikor elfogynak az érvek és az egyik oldalról a Real – többségében – harminc-negyven évvel ezelõtti nemzetközi sikereivel, a másik oldalról pedig a Franco-érában élvezett madridi kiváltságokkal jönnek. Persze mindkét dologban van igazság, de talán el lehetne már lapozni ezeket a szitukat.

14. Ki az, akivel a leginkább ellenérzéseitek vannak a másik csapat valaha volt játékosai közül? Miért?

szurkoló: Eto’o, ugye nem kell magyaráznom.

Boixos: Hugo Sanchez, a góljai utáni flikk-flakkjaiért. De komolyabban, nem tudnék egyet kiemelni, annyian vannak/voltak. Talán Figót azért mégis megemlíteném, aki kizárólag pénzügyi okokból dobott el mindent, ami – saját elmondása szerint – addig fontos volt neki. Az úgynevezett új szakmai kihívásokat is elfelejteném az õ esetében, mivel azért nem egy „megyekettes” csapattól távozott anno… De mindenképpen szólnék két olyan emberrõl is, akiket viszont tiszteletre méltónak tartok az általam látott játékosok közül. Az egyik Iker Casillas, aki az egyik oszlopa a csapatának és rengeteget köszönhet neki a Madrid, ennek ellenére nem szaladt el vele a szekér, a másik pedig Fernando Hierro, akihez hasonló kapitányt én nem láttam a Madridnál az elmúlt 20 évben. Még nekem is rosszul esett amikor az érdemeihez képest rendkívül méltatlan módon küldték el a csapattól.

15. Mi volt a legjobb üzlet, ami valaha létrejött a két klub között?

szurkoló: Az még nem köttetett meg.
Boixos: Luis Enrique és Samuel Eto’o megvétele.

16. Mi a legkedvesebb emléketek a korábbi egymás elleni meccsekrõl?

szurkoló: A legkedvesebb emlékem a 2003/2004-es szezonhoz kötõdik, amikor 20 év után tudtunk nyerni a Nou Camp-ban. Ehhez is van egy történetem. Egy munkatársam családjánál vacsoráztunk, ráadásul egy vesztes mérkõzés után. Ültünk az asztalnál és az unoka kifejtette a véleményét a csapat játékáról, megjegyezve, hogy a cserék csapnivalóak voltak, majd ékesen elemezte a játékukat, köztük Ronaldo teljesítményét is. A jelzõkkel nem fukarkodott és tényleg meg volt a véleménye a látottakról. (Egyébként a 2006-os Depor ellen vereség után volt). Na a nagypapa ekkor egy hatalmas „tockost” helyezett el az unoka fején, aki közvetlenül mellette ült. Szegény gyerek majd lenyelte kanalat, mivel késõbb azért elmondta, hogy a nagyapja még életében nem emelt rá kezet. Ránézett és megkérdezte, hogy na, ezt most miért kapta. Nagypapa válasza: nekem még egyszer ne merj így beszélni arról, akinek a góljával 20 év után legyõztük azokat a Nou Camp-ban. (Persze azt is tudni kell, hogy nagypapa az a szurkoló, aki a száján nem ejtette ki azt a szót, hogy Barcelona, neki mindig csak „azok” voltak a megfelelõ hanglejtéssel). Bocsánat, de aki ismer, az tudhatja, hogy ezt a történetet el kellett mesélnem.

Boixos: A ’94-es 5-0 és a 2005-ös 0-3, akkor csak azt sajnáltam, h megálltunk ennyinél. Mindkét meccsen az volt az ember érzése, mintha felnõttek játszottak volna gyerekek ellen…

17. És végül, kérnénk egy tippet a végeredményre, esetleges gólszerzõk megnevezésével.

szurkoló: Nem szeretnék tippelni, de én azzal is kiegyeznék, ha Casillas rúgná a gyõztes gólt.
Boixos: 3-1 Henry, Etoo, Messi; Higuain.

18. Köszönjük, hogy válaszoltatok a kérdésekre!

szurkoló: Én köszönöm, hogy rám gondoltatok. Megtisztelõ számomra.
Boixos: Én is köszönöm a lehetõséget! És természetesen FORÇA BARÇAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!