A bekkelés sem volt ellenszer: 2-0
Nem sokan számítottak arra, hogy a Barcelona 83 percen keresztül nem tud gólt lõni a jelenlegi Real Madridnak, de alapvetõen az is meglepetés volt, ahogy a szuperrangadó zajlott. A Barca végül gyõzött 2-0-ra Eto’o és Messi góljaival, s ezzel óriási elõnyre tett szert a bajnokságban a legnagyobb ellenfele elõtt, de most szombaton csak a kiváló küzdõszellem, illetve a motiváció eredménye volt, hogy sikerült otthon tartani a három bajnoki pontot. A Real Madrid a lehetõségeihez képest mindent megtett, hogy helyt álljon a Camp Nouban, ezt a maga „antifutballjával” el is érte, de a gyõzelmet a játék képe alapján megérdemelten zsebelte be a gránátvörös-kék gárda.
A Barcelonánál ahogy várni is lehetett, nem volt nagy meglepetés a kezdõcsapatban, Pep Guardiola Gudjohnsent állította a középpályára, ahol rajta kívül még Xavi és Touré kapott helyet a kezdõben. A Real Madridnál figyelemre méltó esemény volt, hogy Sneijder végül vállalta a játékot, de ezzel rosszul is járt, mert az elsõ félidõben le kellett cserélni…
Az elsõ játékrész közel sem azt adta a nézõknek, amit talán várni lehetett elõzetesen, hiszen a Real Madrid a félidõ nagy részében meg tudta fogni a nagy lendülettel induló hazai rohamokat, még ha a labdával aránylag keveset is találkoztak elõl Raúlék. Az elsõ húsz percben ugyanakkor még bõven alakultak ki vészhelyzetek Casillas kapuja elõtt, Leo Messit ekkor még egyáltalán nem tudta tartani a vendég védelem, több esetben nagy mentésre volt szükség Cannavarótól, Metzeldertõl vagy éppen Ramostól, hogy a Barcelona ne szerezzen vezetést. Messi lövése után kellett védenie Casillasnak az 5. és a 15. percben is, próbálkozott Henry is a 15., Abidal a 18. percben.
Az idõ múlásával azonban egyre szilárdabban állt a lábán Real Madrid Juande Ramos jól kidolgozott védekezõ taktikájával a Barca nem tudott mit kezdeni, melynek több oka is volt. Elsõként illik megemlíteni, hogy a támadójátékosok keveset mozogtak mind szélességben, mind mélységben, s ez erõltette ki Puyol vagy éppen Touré elõretöréseit is, akik a lezárt passzsávok tudatában gyakran törtek elõre labdával együtt. További probléma volt, hogy a két szél nem csatlakozott idõben a támadásokhoz, ezért minden egyes akciót középen erõltettek Eto’óék a teljes csapattal védekezõ blancók ellenében.
A problémákat pedig csak erõsítette, hogy a Real Madrid a vezetést is könnyen megszerezhette volna, ha Drenthe nem hibáz egy az egyben Victor Valdéssel szemben. Ezzel együtt persze a Barcelona jókora fölényben játszott, és kis szerencsével meg kellett volna szereznie a vezetést, hiszen voltak nagy helyzetei több játékosnak is.
Az ugyanakkor egyértelmû volt, hogy Pep Guardiolának taktikailag váltania kellett, mert úgy tûnt, ha a Barcelona úgy folytatja, ahogy az elsõ játékrész második felében, úgy nehezen gyõzhet Raúlékkal szemben. Változást lehetett is látni, Messi és Eto’o például gyakran cseréltek helyet a támadósorban, és eleinte ismét nagy lendülettel támadott a Barca, ám hosszú távon nem tudott lépni az együttes a Real Madrid szervezett védekezésével szemben. Juande Ramos taktikája végtelenül egyszerû volt, minden területet a lehetõ legjobban lezártak a fehérmezesek, s amit tehették megpróbáltak kontrázni. Ahogy az elsõ félidõben, úgy a második játékrészben is egy lehetõsége volt a vendégeknek a góllövésre, ám ahogy Drenthe helyzeténél, úgy most a fiatal Palanca ziccerénél is védeni tudott Victor Valdés.
A kisebb üresjáratot követõen a 67. és 72. perc között különösen nagy nyomás nehezedett Casillas kapujára, ám a válogatott hálóõr mindent védett, elõbb Eto’o és Messi koprodukciójának lövéseit, majd Eto’o tizenegyesét, amit a csereként beállt Busquets harcolt ki. Az idõ múlásával és a játék képével egyre inkább veszélyben forgott a gyõzelem a Barcelona számára, de a 83. percben egy szöglet után megtört a jég, végre eredményre vezettek a támadások, az már más kérdés, hogy ehhez végül egy szögletre volt szükség. A sarokrúgást követõen Puyol fejelte le középre a labdát, Eto’o pedig combbal betalált Casillas mellett. 1-0!
A hátramaradó szûk tíz percben már sokat nem tudott felmutatni a Real Madrid támadásban, Henry és Messi viszont kihasználtak egy kontraakciót, melynek végén az argentin bravúrosan átemelte a spanyol kapust, s kettõre növelte a különbséget.
A Barcelona ha nem is könnyen, de végül érvényesítette a papírformát, a gyõzelmével pedig 12 pontra növelte az elõnyét a Reallal szemben a bajnokságban. A meccs közel sem úgy zajlott, mint azt sokan várták – fõként barcelonai oldalról -, hiszen valóban vért kellett izzadni a sikerért, és szó sem lehetett gálaelõadásról. De éppen ezért, ez a siker így, ebben a formában még értékesebb, hiszen valóban meg kellett küzdeni a pontokért, a Madrid nem adta meg magát könnyen, s azért gyõzött a csapat, mert hûen a „guardiolai filozófiához”, tisztelte, becsülte a riválisát. Ha nem így tett volna, ezt a derbit nem nyeri meg, de így most a pontok mellett annak is lehet örülni, hogy ismét igaza lett az ifjú katalán trénernek, s egy újabb tapasztalattal gazdagabb lett a dicséretözönben fürdõ együttes.
FC Barcelona – Real Madrid: 2-0 (0-0)
Barcelona, Camp Nou
96.095 nézõ
Vezette: Medina Cantalejo
FC Barcelona: Valdés; Alves, Márquez, Puyol, Abidal; Touré, Xavi (Keita, 90+1’), Gudjohnsen (Sergio Busquets, 63’); Messi, Eto’o (Hleb, 88’) és Henry.
Real Madrid: Casillas; Michel Salgado, Metzelder, Cannavaro, Sergio Ramos; Sneijder (Palanca, 36’), Gago, Guti (Javi García, 74’), Drenthe; Higuaín (Van der Vaart, 76’) és Raúl.
Gólok: Eto’o (83’) és Messi (92’).
A találkozó legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Touré Yaya
Nem véletlen, hogy nem a támadójátékosok közül került ki ez esetben a meccs legjobbja, hiszen bár gyõzött a csapat, a támadók mezõnyben nem tudtak döntõ szerepbe lépni. Meg kell említeni viszont az ellenfél kapusát, Iker Casillast, hazai oldalon még Valdést, Henryt, Busquetset és Puyolt, akik jó teljesítményeket nyújtottak, a legjobbat pedig talán a védõ feladatai mellett támadásban is gyakran szép megoldásokat bemutató Tourétól lehetett látni.
